2017. november 30., csütörtök

dolgok

- szombaton kezdem a vezetést
- jelentkeztem három állásra, amiből kettő még érdekel is
- már csak 23 nap Tajvanig (és B. szülinapjára többek között egy Tajvan-útikönyvet vettem, és alig bírom kivárni a vasárnapot, hogy helyette is kiolvashassam :D)
- tegnap a Philharmonie-ban teljesen véletlenül egy olyan (amúgy belga) nő mellett ültünk, akiről kiderült, hogy ismerte a nagy-nagynénémet..........
- két hét múlva karácsonyi koncert 

Beethoven: Karfantázia*, hallgassátok! :)


*nem ezt fogjuk énekelni, de tegnap este ez volt az egyik műsorszám, és azóta ezt akarom énekelni :D

2017. november 17., péntek

ááá

Ez annyira izgalmas és jó, hogy muszáj megírnom: december 4-én megyek az Európai Parlamentbe tolmácsolni Brüsszelbe!!!!!!!!!! (Ezen a konferencián, sajnos az egész interneten nem találtam hozzá normálisabb linket...)

2017. november 14., kedd

lemaradásokba, pótlásokba

Na, mesélem gyorsan az elmúlt egy hónapot. Rengeteget mentem/ünk, és hozzánk is jöttek. 
  • Október közepén otthon voltam egy hétvégét, a szokásos beosztásban töltöttem: szombaton barátnőzés (és World Press Photo kiállítás a Néprajzi Múzeumban), vasárnap családozás;
 


  • Utána jött az a hét, amikor elméletben mindennap a CinEast különböző filmjeit kellett volna néznem, de végül csak a Testről és lélekről-re jutottam el, ld. előző bejegyzés;
  • Közben történt az is, de erről lehet, hogy külön bejegyzést kéne majd írnom egyszer csak, csak szerintem sose lesz kedvem/időm, na szóval röviden a lényeg, hogy október közepén kaptam egy új, önálló projektet a dolgozóban (a meglevő mellé), ez is az Európai Bizottság egyik főigazgatóságának készítendő fordítások menedzsmentje, csak ez nem olyan volumenű, hogy egynél több ember kelljen hozzá, és én örököltem meg (az előző gazdája átment a marketingre). És természetesen még csak egy hete volt az enyém ez a projekt, amikor kaptam egy 2500 oldalas HU>EN megrendelést, hát nem volt őszinte a mosolyom péntek délután 5-kor, amikor megkaptam, ja és azt még tudnotok kell, hogy ebben a projektben terjedelemtől függetlenül 3 munkanap a határidő a fordításra (és +2 a lektorálásra). Mindegy, hát valahogy leadtam időben, de a részleteket ne akarjátok tudni... :P ;
  • Eközben itt volt anyósom és sógorom egy hetet, majd befejeztem a kreszt (jellemző módon az elsőnek szánt órával :D);
    Anyósom még mindig lábadozik a nyár eleji balesetéből (ripityára törte a bal sípcsontját).
  • aztán anyu volt itt négy napot - nagyon szép volt az idő, de sajnos dolgoznom kellett, ha home office-ban is, úgyhogy nem tudtuk eléggé kihasználni, de majd legközelebb. Azért belefért egy napsütéses viandeni kirándulás vasárnap :) ;


  • Aztán Koppenhágában voltam egy hétvégét Fannival (ez már nov. 3. este - 5. este), nagyon jó volt, kimaxoltuk, találtunk egy társasozós kocsmát, ahol a fél szombatot töltöttük (du. öttől éjfélig :D), voltunk az óceánáriumban, istenieket bruncholtunk, és még a nap is néha kisütött; 














  • múlt kedden megcsináltam a kreszvizsgát (juhé!), azért kimaxolva a lehetséges hibaszámot, biztos, ami biztos; 
  • másnap 28 lettem (juhé!);  
itt még csak 27 vagyok, de jó lesz :)

A tortát a bolgár kolléganőm követte el, a könyvet pedig a kollégáimtól kaptam :)
  • aztán csütörtök este megint hazarepültem. Pénteken meglátogattam Sárit, akit legalább két éve nem láttam, Győrben, a másfél (egy 8 hónapos és egy -4 hónapos) kisfiával, nagyon jó volt vele találkozni. Szombaton családi ebéd, aztán elmentünk egy kisebb társasággal egy Harry Potter-témájú szabadulószobába, ahonnan sikeresen kiszabadultunk. ;) Igazából a vasárnap volt a lényeg, ugyanis meglepiszerenádot szerveztünk Csabinak, aki még mindig a nyomorult szobafogságban van, és ha minden igaz, ez még legalább 2 hónapig így lesz... És vasárnap volt a 30. szülinapja, szóval megleptük. Örült. Mi meg pláne. :) (És most legalább megtudtam, milyen belülről részt venni egy ilyen meglepiben :D)
Itt főpróbálunk Kápmegyeren, az Óceánárok utcai villamosmegálló melletti réten :D




Ez pedig a koncert:



Az ünnepelt :))))))




Afterparty a cukrászdában: 



2017. október 17., kedd

Testről és lélekről (nem a sajátomról) - spoilerrel

Az órára pontosan beosztott terveimmel (hogy tudniillik melyik este milyen két filmet fogok megnézni és melyik moziban éjszakázom ott) ellentétben ma sikerült először eljutnom az idei CinEastre, megint Anne-nal voltam, és előtte, most már hagyományosan (második alkalom = hagyomány) beültünk salátázni és dumálni, annyira jó vele találkozni, egyrészt nagyon egy hullámhosszon vagyunk, másrészt lehet neki ventillálni a munkahelyi feszkókat, mivel mindenkivel képben van, harmadrészt ő az egyetlen ember, akivel franciául beszélek. :D 

Szóval, a Testről és lélekről volt ma soron, nagyon kíváncsi voltam rá, annyiféle véleményt olvastam/hallottam előtte akaratlanul is. Nagyon megfogott, azóta is töröm rajta a fejem. 
Az biztos, hogy aki nem bírja a vért, az ne nézze meg. Még nekem is volt olyan rész, ahol szívesebben félrenéztem volna, de győzött a kíváncsiságom. 
A sztori tulajdonképpen egyszerű: a középkorú pénzügyi igazgató és az ifjú minőségellenőr románca a vágóhídon. Igen. A középkorú pénzügyi igazgatónak béna a fél karja, az ifjú minőségellenőr pedig aspergeres/autista, nem tudom pontosan megállapítani, hol helyezkedik el a spektrumon belül: a munkát kiválóan elvégzi, szociális készségei nincsenek, az emberi interakciókat nem tudja kezelni, ami a szívén, az a száján, és mindent szó szerint értelmez. Emellé még szőke is, ami csak azért lényeges, mert mire/kire emlékezteti "Marika" a skandináv filmeket kedvelő nézőket? Hát sajnos Sagára A hídból (Bron/Broen), akinek hogy, hogy nem, szintén középkorú (és szintén borostás) pasija lett. Sajnos nem tudtam ezen a párhuzamon túltenni magam. 
Visszatérve a sztorihoz: egy darabig nem nagyon derül ki, hogy mi történik a filmben, random jelenetek követik egymást két szarvasról, akik a hóesésben "olyan dolgokat csinálnak, amiket a szarvasok szoktak" (ezt Endre, a középkorú pénzügyi igazgató mondja), tehenekről, akiket levágnak és megnyúznak, vérről, amit a vágóhíd padlójáról felmosnak, a konyhásnéniről a vágóhíd menzáján, jön egy új kolléga... Szóval csordogál az élet, meg a vér, amikor egyszer csak ellopnak egy adag (?) búgatóport a vágóhíd gyógyszeres szekrényéből, amit az illegális, maszek marhaszaporításkor vetnek be nagynéha. És elindul a nyomozás, és jön a Mácsai, akarom mondani a nyomozó által kirendelt pszichiáter, aki kikérdez mindenkit, hogy mit álmodott előző éjszaka, és Endre és Marika kiderül, hogy ugyanazt álmodták: egyikük a szarvasbika, a másikuk az -ünő szemszögéből. Na és így kezdődik tulajdonképpen a románc. És körülbelül ugyanebben a hangnemben is folytatódik. 
Tulajdonképpen az az új, az érdekes ebben a filmben, hogy egymás mellett megfér az iszonyat gicces "egymás álmát álmodjuk szarvasként a havas erdőben" és a rettenetesen brutális vágóhíd-valóság. Kicsit mindkettő túl van tolva, de ami a két véglet között történik, ahogy Marika tanulja az interakciót, ahogy még mindig a gyerekpszichológusához (Jordán Tamás <3) megy tanácsért, ahogy újrajátssza este Lego-figurákkal a menzai találkozásait Endrével, és ott elmondja "neki", amit valójában gondol, szóval ez az egész szívszaggató igyekezet, hogy kilépjen a saját világából és elmondja Endrének, hogy hogy érez, és hagyja magát megérinteni, na, nekem ez volt a legszebb a filmben. 

2017. október 11., szerda

csodaPárizs

Gyorsan írok a párizsi hétvégéről, mielőtt okafogyottá válik. NAGYON JÓ VOLT. Így, csupa nagybetűvel. Csütörtök este (ld. előző bejegyzés) elöntött a nosztalgia, és ez utána még három napig tartott, hat éve nem voltam Párizsban, és rájöttem, hogy hiányzik, és annyira jó volt visszamenni!... Nem tudom, Párizs valahogy tudja azt, amit nem sok város, hogy amellett, hogy közhelyes, hogy rengeteg a turista meg a giccs, mégis olyan valódi és emberi, élhető és szerethető. (Vagy még mindig nem "józanodtam ki".)

Pénteken késő este érkeztünk (318-cal ment alattunk a német ICE!!), én azonnal transzba estem, mert óóómájgád, ugyanarra a metróra szálltunk fel a Gare de l'Est-en, amivel AKKOR, 10 éve jártam, amikor Villejuif-ben laktam egy családnál és a belvárosba jártam nyelvsuliba, és ott volt a megálló, ahol leszálltam három hétig minden reggel! 
Most olyan környéken laktunk, ami bármelyik városban lehetne, építkezés, forgalom, szürkeség, sehol semmi párizsosság (a Périphérique, a helyi hát nem is tudom, Róbert Károly krt. mellett), de azért természetesen az Eiffel-torony így is látszott az ablakból :D Szombat reggel óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a napsütéses (!) belvárosba, és rá kellett jönnöm, hogy pár alap helyen kívül semmire, de semmire nem emlékszem a városból, mi mihez képest hol van, milyen messze... Lehet, hogy akkor se tudtam, amikor hat éve ott éltem öt hónapot (Erasmus)? Anyways, szóval várost néztünk, tényleg az obligát részeket, aztán délben találkoztunk az öcsémékkel, akikkel a tervekkel ellentétben végülis nem ebédeltünk, viszont elvittek minket a mecsetbe, ami valami gyönyörű, és mivel véletlenül rossz irányból közelítettük meg, nyitvatartási időn kívül és ingyen jutottunk be. :D (Amúgy 3 euró lett volna a belépő, de na.) Aztán elvittek minket egy gyönyörű kórházba (!!), nem tudom, honnan találnak ilyen helyeket, de a lényeg, hogy mindketten fotóznak, és ezért direkt olyan helyekre mentek ők maguk is, amik nem közhelyes notredámok meg ejfeltornyok, hanem olyasmik, amiket épeszű embernek a turistáknak amúgy eszébe nem jutna megnézni, mert nem tudják, hogy a világon vannak. Aztán elmentünk kávézni, és végül az Eiffel-toronyhoz is (háhá!), a Bir-Hakeim hídon is átsétáltunk, nagyon szép! 
Aztán elváltak útjaink, mi ugyanis mentünk Michał-ékkal, a párizsi lengyel barátainkkal találkozni (Michał-val 10 éve ismerkedtem meg a nyelvsuliban, ahol Fannival is, és utoljára az esküvőnkön találkoztunk három éve), a francia házikosztjáról híres Bouillon Chartier nevű étterembe mentünk vacsorázni - fél órát kellett sorbaállni, hogy bejussunk! Foglalni náluk ugyanis nem lehetséges, viszont elég gyorsan haladnak a dolgok, mert nagyon nagy a hely. Először lengyelül próbáltunk beszélgetni, de egyrészt én alig emlékszem valamire (kb. 5 vagy 6 éve nem használtam?), másrészt B. nem ért mindent és nem is tud résztvenni a társalgásban, úgyhogy a Rá való tekintettel végül angolra váltottunk sajnos szerencsére.
A lengyelektől végülis másnap kora délután váltunk csak el, mert a magyaros lengyeles vendégszeretet jegyében szombat este meghívtak magukhoz brunchra másnapra, ami végülis inkább ebéd lett, legalábbis az időpontot tekintve (amúgy szerintük paprikás rántottát szolgáltak föl, szerintünk tojásos lecsót). Ők egyébként a Maisons-Alfort nevű agglomerációban laknak, kicsit Luxembourg-jellegű a hely, pici és csöndes és zöld, de 8 perc a Gare de Lyon RER-rel. Megbeszéltük, hogy mi lenne, ha ezután gyakrabban találkoznánk, jöjjenek meglátogatni minket, és utazhatunk valahova esetleg négyesben is valamikor. 
A vasárnap délutánt a Champs-Elysées-n sétálva töltöttük, és végül a Louvre-tól a Latin Negyeden át gyalog mentünk a Gare de l'Est-re a vonatunkhoz. 

"A zsidók vagy az ivritek felé kell menni?" - kérdezte B. az állomáson.

ibis budget hotelszoba
 Szombati városnézés a napsütésben:












Én három sokkal jobb lapot vettem, persze még egyiket se írtam meg vagy adtam föl...


Az ott a Sorbonne


Ez meg itt a Luxembourg-kert















Nem emlékszem, melyik metrómegálló






Balra a Panthéon
 Mecset:

















"Természetes közegünkben", ahogy az öcsém írta találóan - mentségünkre szóljon, ez a kép kb. fél 4-kor készült, mi pedig fél 2-kor találkoztunk ebédelni, csak kiderült, hogy ők nemrég reggeliztek :P

Ez a szép kórházépület
 Torony:


Jellemző

A Bir-Hakeim híd






ez a Bouillon Chartier

Ez meg Michał és én vagyunk, 10 évvel később, a nyelviskola (volt?) bejáratánál
Lelkesen metrózunk
 Maisons-Alfort:

Lecsó másnap délelőtt

Azok a csodás csigalépcsők...!

Sajnos sem ez, sem a következő nem Michał-ék lakása, de egész közel van hozzájuk.





Ez már a Champs-Elysées, lovas rendőrökkel!
Jardin des Tuileries



Louvre

Bouquiniste-ek :)

Szajna-part búcsúzóul :)