2019. január 12., szombat

négy tökéletes nap Budapesten

Rég éreztem ennyire jól magam otthon, mint most! Eredetileg nem is mentem volna amúgy tavaszig, de aztán kiderült, hogy Zsuzsinak lesz meglepi kerekszülinapi bulija, meg még más eventek is, amiken részt akartam venni, úgyhogy fogtam magam, és mentem. 
Szombat délelőtt átmentem a nagymamámhoz, akinél mindig újra és újra megcsodálom a kilátást, és most meg is örökítettem annyit, amennyi a hóeséstől látszott:

háttérben a budai hegyek
Utána a Gondnokokkal ebédeltünk a Bank3 palacsintázóban, ahol minden is van, ami palacsintából, -val, mellé stb. készíthető, és/de az édes palacsinták egyértelműen érdekesebbek, mint a sósak. 
Közben a "nyolcrétű úttal" játszottunk, tök vicces volt, felvetettem, hogy legközelebb egy doboz legót (is) vihetnénk magunkkal, hátha még jobban sikerül a pincéreket az őrületbe kergetni. 

aztán persze készült Gondnokszelfi is egy random ablakpárkány segítségével :)
Utána elmentünk a Fannival a tüntetésre, ami elég kiábrándító volt, nem voltak túl sokan és nem is tűnt nagyon közösséginek a dolog, nem volt kitartó (vagy akár kitartatlan) skandálás, persze a második felét nem tudom, hogy alakult, mert nekünk az első beszéd után el kellett jönnünk.



feeling tünti


Innen ugyanis az EMCI-találkozóra mentünk, ez volt a hétvége egyik legjobb programja, a Baráti Kávézó 2-ben (ez nekem annyira pöttyöskönyves elnevezés) ültünk össze végül 8-an (a csoportnak nagyjából a fele), és mindenki elmesélte, mi van vele, érdekes volt hallani, hogy a viszonylag azonos eredeti kezdetekhez képest mennyire különböző helyeken vagyunk három és fél évvel később, földrajzilag is. Az EMCI "eredeti" célját (EU-s konferenciatolmácsolás) a kb. 15 főből tudomásom szerint eddig csak ketten teljesítették (illetve teljesítik jelenleg is) be, fordítóként és/vagy tolmácsként négyen dolgoznak, projektmenedzserként csak én, és vannak, akik egészen más területen helyezkedtek el, meg persze akikről nem tudunk. Kíváncsi vagyok, hol leszünk, hogy leszünk mondjuk újabb három-négy év múlva.

Vasárnap családoztam, délelőtt a nagynénémhez mentem kávézni, és vagy nem szeretem a laktózmentes tejet, vagy meg volt romolva, de ettől eltekintve jól éreztem magam, és főleg a munkámról beszélgettünk, meg egy csomó minden másról is. Aztán anyuékkal ebédeltem, meg kicsit beszéltünk az augusztusi látogatásukról is, amire mindenki izgatottan készül :) 

lakótelepi idill

Délután pedig Zsuzsibuli! A Game Up! társasozós kocsmába mentünk, és pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, sőt talán még annál is jobb: az ünnepelt meglepődött, meghatódott, a játékok tök jók voltak (új felfedezettjeim: Imagine, Concept, szokásos kedvencek: Set, Hanabi, és egy kivétel, ami nagyon vontatott és unalmas volt: Citadella), a társaság szuper, és külön ki kell emelnem, hogy a gluténmentes torta finomabb volt, mint a gluténos, pedig a szakértők szerint ennek nagyon kicsi volt a valósz
ínűsége (amúgy ez csak azért érdekes, mert én vetettem eleve föl, hogy legyen gm torta is). 

az ünnepelt pinkben van

Hanabi, a legkedvencebb társasom ever! Ideális, ámde szinte kizárt esetben mind az öt pakli tetején 5-ösnek kéne lenni :P
Minimálisat afteroztunk Fannival a MOST bárban, ami "egy félóra-óra múlva" zárt, végül nem emlékszem, mennyit voltunk ott, egy órát biztosan nem, mert elkezdték látványosan letörölgetni a szomszédos asztalokat. :P 
Hétfőre Fanni szabit vett ki a kedvemért 💙, úgyhogy először elmentünk kiflit és kakaóscsigát reggelizni #külföldreszakadtmagyar, aztán turizni, tulajdonképpen egész sikeresen.

a pillanat, amikor rájövök, milyen kevés kell a boldogsághoz
Késő délután anyuval mentem kulturálódni a Katonába egy beszélgetésre, a sasszeműek megkereshetnek:

forrás: a Magyar Színházi Társaság Facebook-oldala
A beszélgetés a történelmi traumák színpadon-filmen való feldolgozásáról szólt, érdekes volt, de sajnos a tervekkel ellentétben nem Alinda moderálta, és aki beugrott helyette, nem volt a helyzet magaslatán. A konklúzió az volt, amire számítani lehetett: igen, fontos a történelmi traumákat feldolgozni, de csak ha az embernek van új mondanivalója, provokatív felvetése, újfajta nézőpontja, egyébként ugyanazt az egy narratívát többedszer elmondani fölösleges; és igen, a jelenlegi politikai kurzus a provokatív, újszerű megközelítéseket pont nem szokta támogatni.

Mivel eddigre még nem társasoztam eleget, este még családilag játszottunk egy új játékkal, amit bár ketten is lehet játszani, csak négyen érdemes. 

kicsit az Aranyásókhoz hasonlít, meg kell akadályozni a velem szemben ülő ellenfelet (meg persze nem baj, ha mindenki mást is), hogy elérje a célját
Kedden délelőtt nem csináltam semmit! :D Ilyen se szokott lenni, de most valahogy úgy alakult, hogy nagymamához mentem át dél körülre cuccostul (három megállóra lakik anyuéktól), úgyhogy előtte ráértem kialudni magam, ami rám is fért, mert végül ez a nap másnap hajnalig tartott, és bár ezt tudni még ekkor nem tudtam, sejteni azért lehetett. Szóval aludtam fél 10-ig, aztán hosszasan reggeliztem a tévé előtt (!) (a Szívek szállodájának legvége ment :D), aztán összepakoltam a kismillió cuccomat, és átmentem nagymamához, akit kettőre kellett elkísérnem a cipészhez valami hiperszuper ortopéd gyógycipő végett. Gyönyörűen esett a hó megint :)


Aztán az öcsémmel ebédeltem A séf asztalában (illetve hát -nál) a Westendben, az árai meg a kínálata menő, az igénytelenségre és lehúzásra viszont nincsenek szavak... 13% felár a helyben fogyasztásra ("szervizdíj"), mikor konkrétan önkiszolgáló étterem, és mosogatni is csak a tálcát kell, a többi mind kidobandó. A profilja viszont nagyon vicces, rántotthús- és kolbászmenü van. :D

balra fönt a desszert: nudli
Ezután az volt a terv, hogy a Fannival búcsúkávézom, de úgy jött ki a lépés, hogy végül az öcsémmel búcsúkávéztam, ami kárpótolt az ebéd igénytelenségéért, a Fabrikba vitt (Visegrádi utca): egy újabb szimpi újhullámos kávézó. :)


És itt tulajdonképpen véget is érhetne a poszt, mert hogy innen már csak Ferihegyre mentem anyuval, de azért elmondom, hogy végül 18:45 helyett 20:00-kor szállt fel a gépem, így lekéstem a flibcót Charleroi-n (22:00-kor landoltunk, és menetrend szerint 21:30-kor ment el a busz), úgyhogy volt két órám a reptéren a következőig, így kimaxoltam a belga életérzést és sültkrumpliba temettem a késés felett érzett bánatom (pláne, hogy semmi mást nem lehetett kapni):

ezért viszont a zuhogó esőben kétszer is át kellett sétálni a fedetlen parkolón
Végül hajnali 3/4 3-ra értem Luxiba, és megállapítottam, hogy az éjszakázás nem nekem való... Másnap teljesen zombi voltam, nem is tudom, hogy tudtam értelmes mondatokat összerakni a melóban, de valahogy sikerült, vagy az értelmetlenekre nem emlékszem. Aztán szerdáról csütörtökre este 9-től reggel 8-ig aludtam. :D 

2019. január 2., szerda

az idei tervek

Nem újév az újév új tervek nélkül! Legalábbis nálunk. A többiekre rábízom.

Idénre nem sok konkrétum van még, de azok elég biztatóak.

Január 5-8. Budapest (én) - poszt

Február 15-17. Bordeaux (B. szülinapi ajándéka)

Március (15)16-24. Hongkong, az idei év legnagyobb kalandja, már kiolvastuk és telecímkéztük az útikönyvet :D

balra a sárga az oltási könyv, tavaly Tajvan előtt kellett hepatitis A- és DiPerTe-oltás, és előbbit idén meg kellett újítani, hogy életünk végéig védjen (utóbbit meg 2027-ben kell megint beadatni, és akkor az is örökre védelmet nyújt majd)
(Március 28-31. B. Berlinben)

Július 20. R. A. és V. P. esküvője a Les Forges de Paimpont étteremben, Bretagne-ban, Rennes-től kb. 50 km-re - ebből bretagne-i és esetleg normandiai roadtripet akarunk csinálni autóval, mert annyira távol van mindentől, hogy tömegközlekedéssel nem tűnik esélyesnek az odajutás. Ez még kristályosodik. 

Augusztus 10-18. (kb.) anyuék (!!!) Luxiban!

Október 5. Pankáék esküvője (Budapest) :))))



2019. január 1., kedd

kétezer-tizenkilenc :)


Szeretem a január elsejéket, olyan, mintha kapnék egy új esélyt, hogy idén mindent jobban, komolyabban, kitartóbban stb. csináljak, belevágjak új dolgokba, tényleg lefogyjak. Pedig igazából ez is csak egy átlagos kedd (most éppen), bármilyen projektet bármikor el lehet kezdeni és aztán ki lehet mellette tartani, a naptártól teljesen függetlenül. Mégis jó ez a placebo motiváció. :) 

Idénre komoly, közös fogadalmaink vannak, ilyen még nem volt, úgy látszik, rögtön egy új dologgal kezdjük az új évet.

1. Fogyás - B. már nekiállt hónapokkal ezelőtt, én nem bírtam rávenni magam, de most már muszáj, majdnem mindent visszahíztam, amit 2017. második felében sikerült leadni, és igazából az életmódomat elnézve csoda, hogy nem többet.

2. Körömrágás befejezése

3. Zöldebb háztartás - már eddig is mindig vittünk magunkkal saját szatyrot a bevásárlásokhoz, de még mindig túl sok előrecsomagolt dolgot veszünk (néha nem direkt - például tegnap a vacsora egyik hozzávalójáról csak a doboz kinyitása után derült ki, hogy az óriásropik hármasával külön műanyag csomagolásban vannak benne), ezt igyekszünk idén minimálisra szorítani, illetve én átállok kapszulásról kotyogós kávéra.

4. Több kirándulás - ezt már el is kezdtük megvalósítani egy újabb "autopederaszta" (ahogy B. hívja) túrával ma délelőtt:

Itzig - itt tettem sikeres vezetésvizsgát tavaly (!) február 28-án :D


pont, mint 2018-ban

az Alzette (partja) kitett magáért





volt váratlan szintemelkedés is

visszaértünk Itzigbe (a jobb oldali utcán hajtottam le páni félelemben a vezetésvizsgámon - akkor is ugyanilyen, öldöklő forgalomban :D)

2018. december 31., hétfő

2018 számokban


  • kábé hatvan könyv (a legjobb öt itt)
  • tizennyolc (komolyzenei) koncert
  • két, számomra új felfedezett és két "élő" sorozat (New Girl, Jóbarátok + This Is Us, A handmaid's tale)
  • tizennégy (mozi)film
  • húszezer, közösen levezetett kilométer
  • plusz hét kiló (a tavaly ilyenkori mínusz kilenchez képest...)
  • négy látogatás Budapesten (január, május, június, október)
  • tíz utazás ottalvósan vagy egynaposan
  • egy új kontinens: Afrika
  • plusz egy régi barátnő (szia, Réka :))
  • mínusz egy új barátnő
  • a kelleténél fél évvel kevesebb kóruséneklés
  • egy db félbehagyott könyvelőtanfolyam
  • kilenc látogatás pszichológusnál
  • ezzel együtt ötvenkét blogposzt

ilyen volt nálunk az idei szilveszteri buli :))

Mindenkinek nagyon boldog 2019-et kívánok, teljesüljön a szívetek vágya! 


2018. december 29., szombat

megint kirándulunk

Viszonylag rég voltunk kirándulni, és annál is régebben örökítettem ilyesmit meg, úgyhogy így az év végén visszatérek e tradícióhoz. Még szülinapomra kaptuk kaptam B.-től a 201 luxembourgi körtúra c. kiadványt, és most elhatároztuk, hogy szép sorban az összeset megcsináljuk. Ma el is kezdtük az elsővel, ami teljesen ismeretlen környéken került megrendezésre (sic), az oda- és visszaút is önmagában élmény volt. 
Eredetileg a zúzmarás erdőben képzeltük el a dolgot, de az erdő nem így képzelte: hol zúzmarás volt, hol nem, látszólag teljesen esetlegesen. Emberrel nem, állatokkal viszont találkoztunk, sorban: egy lóval, két kócsaggal és öt tehénnel (ebből három boci). Mindez az erdőben. :D Továbbá kb. félúton a telefonom kamerája bemondta az unalmast, és nem nagyon volt hajlandó fényképezni, ebben az ügyben még folyik a vizsgálat.