2016. április 12., kedd

hétköznapok

Már pont megfogalmaztam a fejemben a bejegyzés végét, miszerint a tegnapi nap ugyan elég érdekesen alakult (semmi komoly, csak pechszéria, mindjárt bővebben is), de milyen szerencse, hogy ma bezzeg minden OK, erre vajon volt-e ma reggel melegvíz a lakásban? Hát persze, hogy nem. És az adóhatóság vajon elküldött-e egy kb. 10 oldalas kitöltendő űrlapot, hogy legyen adókártyánk és kevesebbet adózzunk, mint most? (A rendszert - még! - mi sem értjük.) Hát persze, hogy igen. Ez mondjuk pechnek nem pech, csak macera. 

Szóval tegnap. Reggel a buszom 20 percig állt a dugóban, úgyhogy lekéstem a csatlakozást, így csak negyed 10 körül értem be. Nem mintha lett volna mit csinálni, de mégis. Amikor ideértem, rájöttem, hogy otthon hagytam a badge-emet. Igazából itt nem kell olyan sok mindenre, mert a portás beenged, ha nincs nálam badge, és amihez még kell, az az étkező, ahonnan badge-dzsel lehet csak kijönni, de vagy valakivel együtt megyek, vagy kitámasztom egy székkel az ajtót, és jóság van. De mégis. Ahogy jöttem föl a lépcsőn, megbotlottam és majdnem elestem, de azon az áron csak majdnem, hogy a kezemben tartott vászonszatyrot úgy nekicsaptam a lépcsőnek, hogy a benne lévő tejesdoboz kiszakadt. Se magamra nem öntöttem, se nagyobb tragédia nem történt, mert átöntöttem a tej nagy részét két itteni edénybe. De mégis. 
Beértem, e-mailek. Kiderült, hogy az egyik lektor, aki ráadásul az USÁ-ban él, szóval amikor itt 9 óra van, ő még alszik, nem kapta meg valamiért a lektorálandó szöveget a rendszeren keresztül, pedig még pénteken el kellett volna, hogy jusson hozzá, főleg, hogy tegnap volt a leadási határidő, és 12 és fél oldal a szöveg. A hétvége folyamán három e-mailt is írt nekem, hogy mi van a szöveggel, persze egyikre se kapott választ, mivel a céges mailt otthonról nem látom (szerencsére). Persze ahogy elolvastam, elküldtem neki a lektorálandó szöveget mailben, de tudtam, hogy itteni idő szerint 2-ig, 3-ig nem nagyon tud nekiállni. Beállítottam, hogy kapjak értesítést, amikor elolvassa az e-mailt, semmi nem jött fél 4-ig, semmi a világon, én meg már teljesen kivoltam, hogy itt ülhetek 7-ig, hogy leadhassam a lektorált szöveget a Bizottságnak még aznap. Kb. 3/4 4-kor láttam a rendszerben, hogy kész a lektorálás, a lektor meg csak ez után reagált az e-mailemre. Szóval időben sikerült elküldeni, sőt, bőven időben, és igazából nem kellett volna stresszelnem. De mégis. 

Aztán az este elsimította az idegeimet, olyan szép idő volt, amikor mentünk a Philharmonie-ba, és az a permanens madárcsicsergés...! :) (Elnézést, gyenge telefonos képek.)



előző munkahelyem :)
A Philharmonie-ban Koženát hallgattunk, nagyon jó volt, ráadásul a cuki kisteremben:



Nagyon érdekes ruha volt rajta (mármint nem a kistermen), sajnos csak az egyik változata látszik a képen, de legalább három különböző formában lehet hordani, teljesen más stílusúak voltak, és mindig az egyes blokkok hangulatát tükrözték. A műsorban volt Schumann, Hugo Wolf, Dvořák és Schönberg, ja, és a zongorista (Hendrik Heilmann) is virtuóz volt, bár persze Kožená minden(ki)t elhomályosít a megjelenésével és a hangjával. Kožená jó, hallgassatok Koženát! :)

3 megjegyzés:

  1. Diszlájk a melegvíznek, az adóhatóságnak, a badge-ednek, a lépcsőnek, a tejnek és az emailnek, lájk az adóhatóságnak (!), a madárcsicsergésnek, a napfénynek (!!!), a lektor gyorsaságának és Koženának!

    VálaszTörlés
  2. A buszt kifelejtettem, természetesen annak jár a legnagyobb diszlájk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D ez sous-entendu volt!
      (de amúgy mentségére szóljon, hogy 1. az elmúlt két hétben, amíg busszal kényszerültem járni, mert nem volt vonat, SOSE volt dugó és mindig elértem a csatlakozást, 2. hétfőn is jöhettem volna vonattal, mert már volt, csak lusta voltam elsétálni az állomásig :P)

      Törlés