2016. április 2., szombat

integrációs péntek és egyebek

Tegnap éreztem először, hogy igazán része vagyok a (munkahelyi) csapatnak. Kiderült, hogy itt él és virul a poisson d'avril mint olyan, megjelent ugyanis K., az egyik nagyon vicces fiú kollégánk 11 körül, halálra vált arccal, hogy "hallottátok? elvesztettük a tendert!"*, mire én elküldtem az anyjába, hogy mással szórakozzon, de persze azért röhögtünk, de ő nem ment ki, hanem még megjegyezte, hogy "nem lenne ez ennyire vicces pár hónap múlva...!", ebben egyetértettünk, majd odasétált az egyik kolléganőmhöz, H.-hoz, aki nem vett részt a beszélgetésben (erről később), és egy könnyed mozdulattal a hátára tapasztott egy papírból kivágott halat (H. mellett a képen A., a főnököm áll):


H. az egészből semmit nem vett észre, néha megvetően hátranézett, hogy mit vihorászunk, de nem ereszkedett le hozzánk annyira, hogy ezt meg is kérdezze. K. ezek után, mint aki jól végezte dolgát, kiment, és félóránként visszajött valami halas célzást tenni (pl. "asszem, elmegyek horgászni a hétvégén"), mi meg mindig vihogva rákontráztunk. Aztán végül amikor A. odament H.-hoz elmagyarázni neki valamit (a kép készültekor), akkor ő is meglátta a halat (nem volt bent, amikor az Eset megesett), és leszedte H. hátáról, mi meg végre hangosan nevethettünk, H. meg nézhetett megvetően. Szép történet, nem?

Az integráció igazából nem ekkor kezdődött, de ez az epizód hozzásegített. Hazafele (kivételesen korán, már 5:15-kor el tudtam jönni!) véletlenül együtt jöttem N.-nel, az egyik iszonyat cuki közvetlen kollégámmal és M.-mel, aki az egyik fordítónk (mindkettő lány), és dumáltunk a buszon random témákról, és mondták, hogy ők most mennek valahova meginni valamit, és csatlakozzak, ha van kedvem. Mivel semmi konkrét tervem nem volt tegnapra, csatlakoztam, és annyira jó volt! Kiderült, hogy H. jégkirálynősége nem csak nekem tűnt föl és volt zavaró - konkrétan a munkafolyamatot akadályozza, de legalábbis nem segíti elő, mert nem kommunikál velünk egyáltalán -, hanem a régebb óta ottlevőknek is komoly problémáik vannak vele, úgyhogy a továbbiakban róla pletykáltunk, meg a cégről tudtam meg pár elég érdekes infót. Jó volt nagyon, és megkönnyebbültem, hogy megvan a közös hang ha valakiről pletykálni kell :)

Aztán elmentünk B.-vel felfedezni Pulvermühlét, Luxembourg város egyik negyedét, ugyanis találtunk ott egy nagyon szimpi kiadó lakást, icipicit drágább, mint a mostani, de nagyon tetszik mind a kettőnknek, két hálószobás, kis kert is van hozzá és közvetlenül az Alzette partján van. Persze mi legkorábban októbertől vennénk ki, if ever, de azért ha már ráértünk, gondoltuk, elmegyünk és megnézzük legalább így kívülről, aztán ha lehet, belülről is. Oda is mentünk, de mivel nem tudtuk a házszámot, végigsétáltunk az utcán - gyönyörű környék, madárcsicsergés, vízcsobogás, zöld, de közben 5 perc busszal a Gare, szóval tényleg nagyon jó hely (lenne), a házat viszont sajnos nem találtuk meg, és közben be is sötétedett. De konstatáltuk, hogy nagyon meg van áradva a folyó megint.

Ez a belváros.
A mai nap nagy híre pedig, hogy voltunk Trierben shoppingolni, és B. vett nekem egy kindeltojást (én nem vagyok hajlandó kindle-nek hívni, az kiejthetetlen), teljesen meglepődtem, hogy ez csak 70 euróba kerül, és már van is rajta három könyv pdf-ben, itt tölti magát épp a gépemről. Tök jó, hogy ezentúl ha olvasni akarok, akkor is elég a kicsi táskámat magammal vinni. :) (És vettem magamnak egy olyan szép dzsekit! *.* ilyen, csak sötétkék



*amitől a fél cég függ, többek között én is, és ha tényleg elvesztjük, akkor csak aug. végéig van munkám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése