2016. április 23., szombat

off: szédereste Luxembourgban

A hétvége is lehet busy. Sőt, mióta dolgozom, próbálom a lehető legtöbbet kihozni mindegyikből, meg a hétköznap estékből, mert most ez Az Idő, Amivel Én Rendelkezem, és amikor azt csinálok, amit akarok, és kár lenne elpazarolni. (Az alvás nem számít pazarlásnak.)

Ennek szellemében tegnap este elmentünk széderezni egy itteni magyar zsidó házaspárhoz, akik legalább annyira ateisták, mint mi, de a hagyományokat valamennyire tartják. Összesen hatan voltunk, a házaspár, az egyik lányuk, egy barátjuk és mi ketten. Nagyon jó volt az egész, felváltva olvastunk fel a Hággádából, közben néha politizáltunk meg ugrottunk pár fejezetet, és a "hivatalos" szédernek csak a közepéig, vagyis az evésig jutottunk, illetve az előírt négy pohár bort sem itta meg szinte egyikünk se, viszont énekeltünk is két héber dalt a kivonulásról. Vicces volt. :D Az egyetlen, amit maradéktalanul (illetve hát volt maradék, nem is kevés) teljesítettünk az előírásokból, az az étkezés volt, vagyis macesz minden mennyiségben - sima macesz, maceszgombócleves, "macagna", vagyis maceszos lasagna, valamilyen marokkói recept alapján, maceszos süti.

A széder egyébként a Pészach első két (!) estéje, mint megtudtam, azért kettő, mert amikor még nem volt naptár meg ilyesmi, nem lehettek biztosak benne, hogy melyik este is kell megülni, ezért a biztonság kedvéért kétszer is megtartották. Mivel enni-inni kell(ett) meg énekelni (de leginkább inni), valószínűleg ez a magyarázat mindekinek megfelel(t). Persze nem kell mindkettőt megtartani, de az igazán zsidó zsidók megtartják.
Szédereste emlékeznek (-ünk?) meg az Egyiptomból való kivonulásról, hogy megszabadultak attól a gennyes fáraótól, ahogy a vendéglátónk mondta igen találóan - majd megbeszéltük, hogy ma is van pár g. f., akitől szívesen megszabadulnánk és nem csak mi -, és utána egész Pészach alatt, ami 8 nap, csak maceszt szabad enni, mármint kovásztalan kenyeret, és ilyenkor Izraelben a boltokban le is takarják a kovászos kenyeret, nehogy véletlenül egy morzsányi élesztő elrontsa a kóser élelmiszereket és ezzel a teljes Pészachot. Sőt, szigorú szabályok vonatkoznak az otthonra is, csak akkor kóser a Pészach, ha sehol nincs egy morzsa se (seriously), úgyhogy ez komoly biznisz az izraeli turizmusnak, mert ilyenkor aki lusta a pincétől a padlásig mindent kitakarítani, elutazik és egy hotelben tölti ezt a hetet, ahol nyilván minden csilli-villi és kóser.
Visszatérve; a széderre szigorú szabályok vonatkoznak, összesen 15 programpontból áll az este, van benne áldás, kézmosás, ivás (összesen 4 pohár bor van előírva még az étkezés előtt), ima, éneklés, felolvasás, sós vízbe mártott petrezselyem, macesz, macesz még, ivás, ivás még, ima, felolvasás, evés, vége. (Ez pont tizenöt, pedig nem is számoltam. :D) És amikor már mindenki részeg, akkor lehet nyugovóra térni és készülni a másnapi széderre. :P

Mi az evés után még órákig dumáltunk. Szóba került az otthon, az ittlét, a munkánk, persze a politika, az arabok, Obama, Izrael (még jó!), hogy az ember miért jön el otthonról, ha jó helyzetben van, Röhrig Géza beszéde az Élet Menetén, ki hogy tudta meg, hogy zsidó, kinek kije kit ismer honnan (magyarok ha találkoznak...), és az este többi része homályba vész. Fél 1-kor jöttünk el végül.

Ez egy elég hosszú off lett, ki is rakom így külön, aztán folytatom a hétvégét. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése