2016. május 6., péntek

akkor most reagálok Szajlai Csaba cikkére

Ha már beszennyeztem a böngészőmet a Magyar Hírlap megnyitásával, most már rászánok egy bejegyzést arra, hogy reagáljak erre a cikkre (bocs mindenkitől, akinek most beszennyeztem a böngészőjét, de sajnos ez a poszt a cikk elolvasása nélkül nem lesz érthető). 

Először arra gondoltam, hogy nyílt levél formájában írok Szajlai Csabának (itt, a blogon), és a megszólításon törtem a fejem, hogy ő most tulajdonképpen kicsoda is, képviselő, újságíró, megmondóember, vagy mi, és megtudtam az - megint bocs - Echo TV honlapján levő életrajzából nem csak azt, hogy újságíró, hanem azt is, hogy a családja egy része Németországban él. Kíváncsi lennék, ők mit szólnak a cikkéhez.

Eleve a cikk címét nem tudom értelmezni: ki Sz. Cs. ahhoz, hogy kiadjon egy ilyen parancsot? Vagy kinek képzeli magát? De a végére kiderül, hogy a címnek pont az a lényege, amit sejtettem: "aki magyar, hazatart" (ugyan ez a szó az én fülemnek elég furán hangzik, de ez mindegy, biztos csak nem vagyok eléggé magyar).

"Hiszen trendi külföldre menni". Nem. Trendi fekete, fehér, szürke cuccokat hordani, meg kerek szemüveget, meg hasvillantós topot. Trendi romkocsmába járni és Istenre hivatkozni. De nem trendi a "trendi" szót pejoratív értelemben használni és rásütni olyasvalamire, ami nem trendi, hanem tendenciózus, jellemző, gyakori. És nem trendi rálegyinteni, hogy biztos azért mennek külföldre, mert az a menő. 

A "kis hazánk" kifejezéstől rosszul vagyok, de ez az én magánügyem. Bőven elég nagy az, és csak egyre nagyobb és üresebb lesz, ha még többen jönnek el. 

Az, hogy Szajlai Csaba "össznemzeti hóbortnak" titulálja a kivándorlást, legalább ilyen gyomorforgató. Nem trendi és nem hóbort, nem buli, nem kedvtelés, nem jókedvéből csinálja a legtöbb ember. Nekünk például mindenünk megvolt otthon, jól éltünk, csak közben ott voltak az ilyen szajlaicsabák, akik megkeserítették a szánk ízét. De nem ezért jöttünk el, és nem is hóbortból vagy menőzésből. Mi konkrétan azért jöttünk el, mert kaptam egy lehetőséget annál az Európai Uniónál, amelyiket Magyarországon minimum szkeptikus kommentekkel és fanyalgással szokás illetni (ez is elég trendi). Tanulni jöttem és fejlődni, és akár haza is akarhattam volna menni, hogy hazavigyem az itt megszerzett tudást. De tudtam, hogy ha hazamegyek, akkor azt kell hallgatnom minden egyes nap, hogy mit csinál(jon), aki magyar. Én nem vagyok hajlandó a magyarságomat arra felhasználni, hogy minden, velem egyet nem értő emberrel szemben definiáljam magam, és ezt senki másnak sem hagyom. Sokan sokszor leírták már, hogy a magyarság nem érdem, az ember magyarnak születik, hogy mit érez ezzel kapcsolatban, az a magánügye és az identitásának a része, amellyel tilos visszaélni. Ezért nem akartam hazamenni és nem akarok most se, sőt, egyre kevésbé. 

"Ó, szegény Kazinczy, de tényleg így beszélünk" - nem kell a modoroskodás, mindig is volt és lesz olyan rétege a magyar társadalomnak, amelyik így beszél, de speciel ez teljesen független a kivándorlástól. Nehéz lehetett eltartott kisujjal írni a cikket.

Az, hogy az otthonmaradókat Szajlai Csaba hősnek tekinti, ugyan erősen kompenzálás-szagú, de ám legyen, mindenki azt tekinti hősnek, akit akar - ugyan azt nem értem, hogy mitől hősebb az, aki Magyarországon dolgozik napi 8 órát, mint az, aki Angliában, de hát mindent én se érthetek.

Úgy is, mint "az adófizetők pénzén tanuló és az országot felnőttkorára elhagyó" egyed, innen üzenném, hogy én szívesen fizettem volna tandíjat, mert szerintem úgy fair, ha a 90% fizeti a 100%-ét, nem pedig a 10%. De sajnos a kormányoknak fontosabb volt a parasztvakítás és a nelegyentandíj. De megnyugtatásul közlöm, hogy a hallgatói szerződés remek intézményének hála mihelyt félre tudok tenni kéthavi fizetést, kifizetem az MA-tandíjamat, csak hogy ne érje szó a ház elejét. 

Bennem csak ne keltsen senki bűntudatot, hogy "megrogyasztom az ellátási rendszert". Elnézést kérek, de most fizettem ki visszamenőleg 4 havi TB-t, 4 olyan hónapra, amikor gyakorlatilag be se tettem a lábam Magyarországra, de amikor mégis, akkor se vettem igénybe az egészségügyet. Megjegyzem, amíg otthon laktam, addig is csak akkor mentem sztk-ba meg TB-támogatott helyre, ha nagyon muszáj volt, egyébként sokkal szívesebben fizettem ki az alkalmanként akár tizenkét-tizenötezer forintos vizitdíjat a magánorvosnak. De ez mindegy. 

Ne próbáljon Szajlai Csaba lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy valaki otthon marad vagy eljön. Higgye el, hogy minden egyes ember, aki elköltözik Magyarországról és hátrahagy akár egy rokont is maga mögött, emészti magát eleget ezen. De ne is jelentse ki sommásan, hogy a legtöbb külföldön élő magyar nem tud beilleszkedni soha (!) és "esélye sincs önálló egzisztenciára". Hát nem tudom, lehet, hogy mások a fogalmaink az "önálló egzisztenciáról", de én úgy látom, hogy aki külföldre megy, az pont azért lépi ezt meg, mert kint több esélyt lát rá, mint otthon. És többnyire igaza is van, mert lehet, hogy nem keres iszonyatosan jól, vagy annyira jól, mint amennyire otthon keresett, de az mégis elég a biztos pénzügyi háttérhez. Igen, drága az ingatlan és a megélhetés, de itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy külföldön, legalábbis Nyugat-Európában a fizetések a realitásokhoz igazodnak. Én például 100 euróval keresek többet, mint az itteni minimálbér, és pontosan ugyanolyan színvonalon élek - ha nem jobban -, mint otthon. 

Sokkal könnyebb ránk, nemmagyar nemhazatartókra mutogatni, hogy miattunk megy tönkre az ország, mint azt firtatni, hogy miért jöttünk el és miért nem akarunk (egyelőre) visszamenni. Most szólok: nem azért, mert trendi. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése