2016. május 21., szombat

szakaszok és képek

Annyira sok dolog jár a fejemben, és egy részét nyilván nem érdemes külön megörökíteni, mert semmi jelentősége (nem lesz később), de a másik részét meg mindig fogalmazgatom magamban, aztán nincs időm megírni. 

Az egyik ilyen téma, ami most valahogy gyakran szembejött, az a külföldre költözés fázisainak kérdése, itt lehet róla olvasni többek között (a kommenteket is érdemes). És azon gondolkoztam, hogy vajon én hol tartok? Az egyértelmű, hogy a nászutas fázisnak vége lett valamikor április végén, amikor B. hazament egy hétre, nekem meg iszonyat honvágyam lett, és komolyan megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha a szerződéseink lejárta után hazamennénk (elkezdtem otthoni állásokat nézni!). Aztán erről letettem, B. visszajött, egyre többet beszélgettem a kollégákkal bent, meg megtaláltuk az álomlakást, szóval kicsit könnyebbé vált elképzelnem, hogy lesz élet akkor is, ha nem megyünk haza mégse. És azóta egyértelműen másik fázisban vagyok, mert például elmondhatatlanul nagyon várom, hogy augusztus 12. péntek este legyen, és repüljek Budapestre, meg hogy ott legyek (már csak nyolcvanvalahányat kell aludni *.*), és most van hely a szívemben már Magyarországnak, és ha megkérdeznek, hogy hiányzik-e, akkor igennel válaszolok, nem úgy, mint pár héttel ezelőtt, amikor tényleg nem hiányzott. (Ezek szerint hét hónap kellett a honvágyhoz.) 
De ettől még egyáltalán nem érzek kultúrsokkot, ami a nászutas fázis után következik. A kijózanodás már inkább stimmel, de Luxembourgot egyáltalán nem szeretem kevésbé, mint korábban. Illetve egyáltalán nem érzékelem, hogy az itteni életnek lennének olyan árnyoldalai, amelyek abból erednek, hogy itt vagyunk és nem Magyarországon (eltekintve a hiányzó eNberektől). És a legkevésbé sem látom sötéten az itteni embereket, szokásokat, stb. Állítólag "ez a szakasz törvényszerűen eljön minden külföldre költöző életében, azonban van, akinél rendkívül rövid idő alatt lezajlik." Hát, nem tudom. Remélem, hogy lezajlott, és akkor most van az alkalmazkodás szakasza. Már ha lehet hinni a fent linkelt cikknek.

Itt megkérdezném a kedves külföldre költözött olvasókat (Adri, Tamko, librarycat, mindenki más, aki megszólítva érzi magát), hogy Nektek ez hogy volt, volt ilyen "tagadó" fázis? 

Ezen kívül is vannak még gondolataim (hoppácska!), de most inkább megmutatom, milyen szuper helyen bicikliztünk ma teljesen véletlenszerűen. Luxembourg-Hamm-Bonnevoie-Hesperange-Contern, egy eddig teljesen ismeretlen útvonalon 21 km, gyönyörű volt! Most egy hétig nem tudok majd leülni.











Épp elveszek a repcében.

Gondolkoztam rajta, hogy idefotosoppolom Rákosit (B.: "azzal a szép hajával"), de inkább nem akartam elrontani a képet.

Ez itt, kérem szépen, B. munkahelye. A látszat nem csal, ez tényleg a semmi közepe.

2 megjegyzés:

  1. Hogy tudnám idemásolni az aktuális kormányplakátot? Abból egyértelmű választ kapnál érzelmileg tökéletesen érthető dilemmádra. :(

    VálaszTörlés
  2. nem irtam eddig, mert a vakacio utan rendkivul soteten lattam a helyzetet, marmint ugy ereztem, egy napot sem birok ki tobbet ebben az esos, hideg, szurke, fenytelen orszagban, es vagyakoztam a sorrentoi utcasepro allasa utan (hiszen o nap mint nap latja a tengert!). aztan vegre volt egy kis jobb ido es egyelore megbekeltem... :)

    VálaszTörlés