2016. május 20., péntek

Rövid hosszúhétvége Svájcban és Elzászban


Jaj, de szép volt! Sőt, ha úgy vesszük, még az időjárás is a mi oldalunkon állt, mert ahhoz képest, hogy lehetett volna sokkal hidegebb és eshetett volna még ennél is többet, szinte egészen barátságos 10-12 fok volt és csak néha esett órákig. 

Először is nem mehetek el szó nélkül a vendégszobánk mellett (ezúton is örök hála Nórinak, amiért befogadott minket a szuper lakásába erre a három napra), amelyben egy kék Ikea-komód uralja a teret, meg is mutatom: 


Ez az egyik olyan bútor, amit a "majd-ha-egyszer-nagyon-sok-pénzünk-lesz" lakásunkba sok-sok más dolog mellett mindenképp meg akarok venni. Van még egy pár ilyen szerencsére, meg tudok tölteni velük 80 négyzetmétert, nem probléma.
Szóval, miután könnyes és egész napra szóló búcsút vettem a komódtól, szombaton kirándulni mentünk Neuchatel környékére az Areuse folyó szurdokvölgyébe, és bár az elején esett elég sokat és elég vésztjóslóan (volt nálunk esőcucc, de nem tudom, mi lett volna, ha egész nap így esik), a út kb. ötödénél - amire akkor még azt hittük, az egyharmada - elállt. A továbbiakban inkább beszéljenek helyettem a képek, szerencsére a remek kis gépem nem hagyott cserben és pont úgy néz ki minden, mint amilyen élőben volt: zöld és vadregényes. :) Ja, még annyi, hogy életemben először éreztem, hogy mennyire hatalmas tud lenni egy folyó, iszonyatos erővel zúdult a víz szinte a völgy egész hosszában. Ez a képeken nem tudom, mennyire látszik, élőben lenyűgöző, hangos és egy kicsit ijesztő volt.

Random táj a vonatból.
Random vonatállomás.
Ilyen kis emberkék jelezték, merre kell mennünk.













Tehén!











Boudry (ami nem Bodri, bár úgy viccesebb), a célfalu.
A keretes szerkezet jegyében: random táj a vonatról, viharos színekkel.
Az állítólag 3 óra 5 perces távot végülis kb. 5 óra alatt tettük meg, de kizárt dolog, hogy bárki 3 óra alatt megtegye, hacsak nem tájfutó. Így a nap végén örömmel tértünk meg a komódhoz.

Vasárnap Luzernbe mentünk, van ott egy nagy tó, meg abból ered egy türkizkék folyó. Kb. ennyi a látványosság, meg a tó-folyó fölött átívelő fedett hidak és az oroszlános emlékmű, ami tök megrázó és szomorú és/de szép. 

A francia forradalomban elesett svájci gárdisták emlékére épült a Löwendenkmal 1821-ben, Luzern pedig 1882-ben vette meg a szobrásztól.
Egy másik macska, közvetlenül az oroszlán tőszomszédságában.
A Reuss folyó - ugye milyen szép színe van? :)
Az égből pottyant mesék luzerni kiadása.
Random tér az óvárosban.
Itt jön a tó:







Itt pedig felsétáltunk a várfalra, és onnan néztük a panorámát:

Ez a várfal, minimális panorámával. Nóri mesélte, hogy csak 2009-ben (?) építették rá a betoncsíkot meg a kerítést, hogy végig lehessen rajta sétálni.


Pilátus-csúcs (2132 m)

Reuss
Pilátus még.
Reuss még
A várfal mögött egy egész kisállatkert fogadott minket: két kecske (tudom, ez csak egy),
három láma,
és három skót tehén két bocival.
Ez is a Reuss, gyönyörű tiszta.
Nem Amszterdam!
Ha jól emlékszem, ez az a híd, amelyiken a halottakat meg a betegeket szállították át a folyó fölött (de két tök hasonló fedett, faszerkezetű, muskátlis híd van, és nem tudom, ez melyik volt).
Ez a halottas-beteges híd.
Ez meg a másik (a muskátlik alapján a kettővel ezelőtti képen is ez van).
Luzern után visszatértünk a komód városába Bázelbe, és ott az undorító időben kicsit sétáltunk, aztán annyira fáztunk, hogy hazamentünk. Aztán a délutánt-koraestét gyakorlatilag végigaludtuk, annyira kiütöttük magunkat az előző napi kirándulással.
Másnap délelőtt hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az eredetileg 16:20-ra tervezett indulás helyett 12:20-kor elindulunk és még leszállunk Colmarban, ahol szintén jártunk 2013. augusztusban (Bázelben is), addig meg még sétálunk és kihasználjuk, hogy épp nem esik és nincs nagyon hideg.

a székesegyház (Münster)
és a székesegyház kerengője margarétákkal és rózsákkal
Borzasztóan meg volt áradva a Rajna, és nagyon csúnya színe volt.

A "híres" Bau 1, a Roche fancy új épülete, ami 2013-ban még csak épült. Negyvenvalahány emelet.


Ugyanez a partszakasz 2013-ban:
A Rajnának normál esetben ilyen a színe. (És szikrázó napsütés!) És mekkorát nőtt az a fa!

Mi is ott voltunk.


Azt akartam lefényképezni, ahogy a kacsa kitárja a szárnyait, de az eggyel korábbi pillanat sokkal viccesebb lett :D
A bázeli állomáson a vonatok egy része a franciaországi területen áll meg. Ez itt a határátkelő svájci oldala.
Ez pedig a francia oldal: "Üdvözöljük Svájcban!"
A colmari leszállásért én eredetileg nem voltam oda, mert inkább már jöttem volna haza, de kiderült, hogy nincs is választásunk, mert 16:20 előtt már nem is indult Bázelből olyan vonat, aminek lett volna Luxembourgba csatlakozása. Bázelben pedig nem lett volna értelme ott maradni még négy órát. Úgyhogy így lett Colmar, és nagyon jó ötletnek bizonyult, mert egyrészt nem esett egy csepp eső sem, másrészt nem emlékeztem, hogy az a város ennyire cuki! És milyen olcsó Svájc után...!

Vigyázat, embertelen mennyiségű Fachwerkhaus következik. Én szóltam.





















És aztán hazajöttünk, és kedden meg mentünk dolgozni, és erről majd írok egy külön bejegyzést. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése