2016. június 26., vasárnap

ikeás kalandok

Tegnap elmentünk az arloni (Belgium) Ikeába. Na most ez nem úgy működik, hogy az ember tetszőleges megállóban felszáll az M2 metróra és leszáll az Örsön, vagy felszáll valamelyik budai buszra és leszáll a Budaörsön és effektíve ott van az Ikeától 200 méterre, ahonnan járda (!) vezet az áruház bejáratáig. Nem. Itt ez úgy működik, hogy az autótlan embernek két lehetősége van: a) elmegy vonattal Kleinbettingenig (ez még pont Luxemburg), onnan sétál 3,5 kilométert és ott van (persze itt az ember még nem tudja, hogy a sétálás a főút szélén - még csak nem is mellett! - történik, mivel egyáltalán semmi járdára emlékeztető dolog nincs, ameddig a szem ellát), vagy b) elmegy Rodange-ig vonattal, ott átszáll volánbuszra - szombaton napi 3-szor közlekedik -, arról leszáll a Grass nevű faluban (ez is még pont Luxemburg), ahonnan a Google Maps szerint csak 10 perc séta az Ikea. Na most azt hagyjuk is, hogy a busz útvonala teljesen random, átmegy olyan településeken is, amiket mi már vonattal elhagytunk, inkább koncentráljunk a járda teljes hiányára. Tehát leszáll az ember egy teljesen kulturált vidéki buszmegállóban, elindul egyenesen előre a főút mentén, majd a mente egyszercsak átalakul magává a főúttá, mellette jobbra ráadásul lezárt építési területtel, tehát még ha akarnék is az egyébként szitáló esőtől nedves kétméteres dzsindzsában gyalogolni, akkor se tudnék. (Az Ikea valóban közel van egyébként, a megállótól húsz méterre már látszik az épület meg a logó is.) Bandukolunk így szép romantikusan a 15 fokban és esőben az út szélén, közben hitetlenkedve csekkoljuk percenként a Google Maps-et, hogy itt tényleg nincs alternatív útvonal az evolúció autó nélküli szintjén megrekedt csökevényei számára?! Tényleg nincs. Végre elérünk a körforgalomhoz, ahol továbbra sincs járda, úgyhogy autóként behajtunk a körforgalomba jobbra, majd egy éles balkanyarral - mivel sehonnan nem jön semmi - átszeljük az utat és a két kijárat közti füves sávot, még egy utat, és már be is értünk a parkolóba (ahol ugye semmi keresnivalónk). Challenge completed. 

Bent aztán rádöbbentünk, hogy óriási hiba volt nem ide jönni rögtön, illetve bárhol máshol bármilyen háztartási eszközt vásárolni. Itt minden olcsóbb. Vettünk egy gyönyörű kék kinyitható kanapét a vendégszobába (olyasmi, mint amilyen Budafokon van téglaszínűben), meg majdnem két íróasztalt is, aztán összesen túl soknak ítéltük, úgyhogy ez egy következő kör lesz. De vettünk még konyhai eszközöket, szennyestartót, fogkefetartót, egy órát az előszobába a falra, tálcát... a többire nem emlékszem. Sőt, még egy sietős ebéd is belefért. :) Ja, mert a napi második busz 13:55-kor indult vissza Grassból, mi pedig délre értünk kb. az Ikeába. 


Amikor már nem találtunk semmi olyat, amire asap szükségünk lenne, rohantunk megérdeklődni a házhozszállítást, kiderült, hogy az aznapi, Luxembourgba való szállítás 55 euró, úgyhogy akkor összevadásztuk a kanapé részeit is, majd mindent kifizettünk és beálltunk a megfelelő pulthoz, hogy akkor megrendeljük a szállítást. A pultnál egy lélek nem volt, úgyhogy hosszas tipródás után megkérdeztem egy máshol rendelő ügyintézőt, hogy a házhozszállítást hol lehetne megrendelni, kezicsókolom? Mire ő: "Jaaaa, hát ott van bent a kolléga, mindjárt szólok neki." Ekkor volt 20 percünk a buszig... Kolléga lassan előcammogott, és már szinte biztosak lehettünk benne, hogy a zuhogó esőben gyalogolhatunk Kleinbettingenig az út szélén. De amikor a két nagy kék ikeás szatyorra mondtam, hogy jó lenne, ha a kanapé mellett azt is házhozszállítanák, akkor a pasas szánakozva végigmért minket, és kérdezte, hogy Mér, nincs autójuk? Mire mi mondjuk, hogy nincs. Mire ő megkérdezte, hogy akkor akarnánk-e eljönni a házhozszállító sofőrrel együtt? Mire visszakérdeztem, hogy he? Azt lehet? Mire ő: há' jó, hogy lehet, különben nem mondanám. Úgyhogy így történt, hogy beültünk a sofőr mellé a kisbuszba, és egy órával később kanapéstul-mindenestül itthon voltunk. :D

Kisbusz-szelfi

3 megjegyzés: