2016. augusztus 10., szerda

hogyan tolmácsoltam Amszterdamban

Majd lesz rendes poszt Amszterdamról, képekkel meg minden, de mindenképp el akartam mesélni még az idén ezt az epizódot. Szombat este, ilyen 8 körül épp a naplemente felé andalogtunk a parton, nem a kis cuki csatornáknál, hanem a nagy kikötőnél, 

ennek az épületsornak a másik, nem vízfelőli oldalán,
amikor egyszer csak odajön hozzánk egy középkorú nő, kétségbeesett arccal, és kérdezi, hogy "French?", mire mondjuk neki, hogy igen, beszélünk. Mire ő: és hollandul is beszélünk? Hát sajnos nem. De azért elmondja, mi a baj. Jó. Beparkolta a kocsiját egy parkolóházba, ami 6-kor bezárt, de ő ezt nem tudta, és most nem tud bemenni a kocsiért, de haza kell mennie Belgiumba. És van ott egy möszjő, akitől segítséget kért, de az illető hollandul reagált, és hát ő ebből nem ért semmit. Ja, és öten vannak. Kérdeztem, hogy a möszjő tud-e angolul. Mondta, hogy nem tudja, mert ő nem tud eléggé. Jó, mondom, akkor mutassa meg, hol a möszjő, és akkor majd tolmácsolok köztük. Ötezerszer megköszönte, majd elindultunk a parkolóház bejáratához, ahol tényleg ott volt a négy másik balga belga (köztük egy korunkbeli fiatal lány is! és senki nem beszélt angolul!). A bejáratnál nem volt semmiféle möszjő, volt viszont egy segélyhívó, amibe a sokadik csöngés után egy mádám (nem olyan! :P) szólt bele. Kérdezem, beszél-e angolul. Válasz: "I will try." Na, mondom, jó lesz... Elmondtam neki, hogy itt vagyok öt emberrel Belgiumból (sic!), akik bent hagyták a kocsijukat a parkolóban, ami zárva van, és valahogy hozzájuthatnának-e légyszi? Mire a nő: ja, hát az nem gond, csak menjünk balra (vagy jobbra) a jehfgbkjnsafjldmfkhhhhrrrrr utcán, nem a víz felé, hanem a másik irányba, és ott forduljunk jobbra (vagy balra) az amlfkhmwekfkéahhhhhhrrrrrr utcán, és ott van a parkolóháznak gyalogos bejárata, egy ajtó, amin - wait for it - be lehet menni. Na, ezt elmondtam a belgáknak, az utcaneveket elegánsan kihagytam, és elindultunk körbe a parkolóház körül, de mindketten meg voltunk róla győződve, hogy a belgák ezt a kört biztos megtették már, mielőtt segítséget kértek két vadidegentől. És nem! Ugyanis miután balra és jobbra (vagy jobbra és balra) fordultunk, ott volt a parkolóház gyalogos bejárata, egy ajtó, amit a parkolójegyükkel ki tudtak nyitni. Nem győztek hálálkodni, mi meg jó utat kívántunk.

Legalább már tudom, hova álltak a belgák.

1 megjegyzés:

  1. Hát ezen vagy 3x sírtam be!:D Egyszer kiadom az anekdotáidat (a sztori se rossz, de a stílusa miatt gondolom, hogy bestseller lesz)!

    VálaszTörlés