2016. december 31., szombat

2016

Nagyon mozgalmas év volt, és szerintem minden szarság ellenére az egyik kedvencem lesz. (A műsorváltoz(tat)ás jogát persze fenntartom.) 

***

Január
B. már itt volt, én otthon szilvesztereztem a Gondnokokkal. Azt terveztük, majd idén is. Nem így alakult. Talán jövőre. :) A gyakornokok felelőtlen felhőtlen mindennapjait éltem, és ebben a hónapban próbáltam hinni benne, hogy a Bizottsággal való viszonyom nem csak február végéig szól. Nem is, igazából egész sokáig tényleg hittem benne, hogy majd én leszek a kivétel. Nem én lettem. (Habár azóta is a Bizottságnak dolgozom, csak kicsit más formában.) Meglátogattuk az öcsémet Maastrichtban, aki akkor még épphogy ott volt Erasmuson. Január utolsó hétvégéjén elmentünk Nancyba a gyakornokokkal, rettenetes idő volt, aztán szurkoltunk Hosszú Katinkának (és persze a többi magyarnak :)) a EuroMeeten. 
Ja, még egy: megpróbáltam járni a Voices Internationalbe, hiába (nagyon nem tetszett).

Élvezzük Nancyt

Február
Utolsó hónap a Bizottságnál. Kénytelen voltam elfogadni, hogy ennyi volt a gyakornokság, és állás után nézni. Úgyhogy néztem, pályázgattam, mindenféle pozíciókra küldtem önéletrajzot, és egy kicsit mindegyikért lelkesedtem, azt gondoltam, hogy akár HR-asszisztensként vagy recepciósként is beválnék, és lehet, hogy élvezném is. Úgy fogtam föl, hogy mivel eddig nem dolgoztam érdemben soha, most itt a lehetőség, hogy azt válasszak, amit csak szeretnék, és csak rajtam múlik, hogy mi sül ki az egészből - ha meg mégse tetszik, amit elkezdtem, akkor fel lehet mondani. Jó, ezt akkor így valószínűleg nem fogalmaztam meg, meg nyilván jobban örültem volna, ha nem kell HR-asszisztensnek meg recepciósnak jelentkeznem, mert se szeri, se száma a nyelvtudás-related állásoknak, de egy ekkora országban még annak is örülni kell, hogy egyáltalán van olyan állás, amire jelentkezni tudok (pl, némettudás nélkül, a luxemburgiról nem is beszélve). Végül, mint tudjuk, lett állásom. :) 
Februárban egy csomót jártunk Fannival moziba Woody Allen-filmeket nézni, abszolút törzsvendégek lettünk a Cinémathèque-ben. A hónap utolsó hétvégéjét pedig Portóban töltöttük, az volt az idei év egyik legjobb utazása. :)

Livraria Lello

Március
A gyakornokság vége és a munkakezdés közötti két hétre hazamentem. Nem emlékszem belőle semmire, de visszaolvastam az erről írt posztot, és állítólag nem éreztem magam otthon. Azt biztosan tudom, hogy telezsúfoltam a két hetet programokkal.


Március 14-én kezdtem el dolgozni. Emlékszem az első napra, amikor A., a főnököm bevitt az irodánkba, és ott volt négy vadidegen ember, akik mind engem bámultak. :D Azóta ebből a négy emberből egy egy másik irodába került az épületen belül, a másik három mind elment. 
Márciusban megnéztünk még egy Woody Allent Fannival, biztos, ami biztos, és itt volt B. családja is meg az én anyukám is (nem egyszerre). 31-én Fanni hazament. Én meg nem örültem, és nem éreztem magam komfortosan az irodában sem - jó hogy, két hét után... Kicsit talán türelmesebbnek kellett volna lennem magammal (is).
Egyébként ebben a hónapban meg előtte is (meg úgy általában az egész évben) rengeteget kirándultunk hétvégente.

Április
Volt egy csomó kultúrprogram, mozi meg koncert, meg kirándultunk párszor, és elkezdett tavaszodni Luxemburgban is. Ez az egyik kedvenc áprilisi képem:


Még mindig nem igazán találtam a helyem az irodában, de hullámzó volt, sokszor azt hittem, ez már jó, aztán megint elbizonytalanodtam. A főnökömtől pozitív visszajelzéseket kaptam, sőt, de a társaságba valahogy nem tudtam beilleszkedni, meg új volt még ez az egész multis atmoszféra, a feladataimról nem is beszélve. 
Ettől eltekintve április elég eseménytelen volt.

Május
Májusban kezdtünk el másik lakás után nézni. Azt nagyon szerettem, nézegetni a hirdetéseket, válogatni, hogy mi nem túl drága (minden az), mi van jó helyen (semmi), honnan jó a panoráma (mindenhonnan)... Ekkor történt, hogy azt hittük, a mienk a világ legcukibb lakása, és eléggé pofára estünk. Így utólag már nem sajnálom, sőt szerintem sokkal jobban jártunk ezzel a lakással, de akkor óriási csalódás volt
A hónap közepén elmentünk egy hosszúhétvégére Svájcba, B. egyik volt kolléganőjéhez. Három napot voltunk ott, nekem a leginkább az első napi szurdokvölgyes kirándulás maradt meg.
Május végén meglátogatott minket B. két másik volt kollégája, és akkor készült rólunk az egyik kedvenc képem:


Június
Június első hétvégéjén hirtelen meglepiből hazaugrottam - csak a családom tudott róla. Azt sose felejtem el, amikor Fanni félig sírva, félig nevetve a nyakamba ugrott a Füge udvarban, hogy "Te mit keresel ebben az országban???!!!!..." :D <3 
Az a hétvége nagyon jól sikerült, pedig csak négy nap volt. :)


Aztán lakásokat néztünk, de mennyit! Jó, nem olyan rengeteget, de egyszerre elég soknak tűnt. Meg is találtuk ezt a mostanit, és annyira beleszerettünk, hogy gyorsan ki is vettük - egy nappal azelőtt, hogy elutaztunk volna Koppenhágába. És hogy meghalt volna a nagypapám. (Nyilván a három dolognak semmi köze egymáshoz.) Szépen történt, nem fájt neki semmi. Viszont utána hosszan húzódott az ügyintézés, úgyhogy a búcsúztatására augusztusig kellett várni. Addig nyomasztott, és utólag úgy érzem, rányomta a bélyegét az egész nyárra (de a koppenhágai útra mindenképp, semmire nem emlékszem belőle, ezen kívül). Annyiszor elképzeltem korábban, hogy milyen lesz, amikor meghal valamelyik nagyszülőm, de erre a sokkra és üresség-érzésre senki és semmi nem tudott felkészíteni.

Júniusban még egy említésre méltó dolog történt, elmentem életem második EPSO-vizsgájára, ezúttal a nyelvi asszisztensire, és úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült. Le is lövöm a poént (főleg, hogy itt ezt meg se írtam), tényleg meglett a ponthatár, viszont a második fordulóba csak 94% fölött (!) lehetett bejutni, nekem meg "csak" 87 lett. :P Úgyhogy legközelebb, ha még akkor is akarom.
Ja, és a Brexit - június szerintem nyugodtan ringbe szállhat a "2016. legrosszabb hónapja" címért, szegény, mintha tehetne róla.

Július
Habár a temetésnek még nem volt időpontja, úgy éreztem, most jó lenne hazamenni egy kicsit, úgyhogy így is lett - és egyúttal ki is adtuk a budafoki lakást, úgyhogy a Budapesten töltött öt nap gyakorlatilag csak a pakolásból és a takarításból állt. Azért a családra és a barátokra is jutott egy kis idő, de tényleg csak egy kis. Aztán július végén jött anyu megint, és ebben a bejegyzésben megírtam, mi mindent csináltunk - tök jó volt! :) 
Időközben az irodában megtudtuk, hogy megnyertük a tendert, amitől - többek között - függött, hogy meghosszabbítják-e az eredetileg augusztus végéig tartó szerződésemet, úgyhogy meghosszabbították (határozatlan időre). Eddigre egyébként már elég biztosan azt éreztem, hogy jó bent, még ha a túlórák miatt sokszor ki is voltam merülve. 

Augusztus
Az első hétvégét Amszterdamban töltöttük, nagyon jó volt. Mindkettőnknek nagyon tetszett a város, az egész hangulat, az épületek; az emberek borzasztó kedvesek voltak, mindenki tökéletesen beszélt angolul, óriási ablakai voltak a házaknak és mindenki biciklivel közlekedett. 


Tizenkettedikén pedig eljött a várva-várt pillanat: március óta ezt a hazamenetelt tervezgettem (csak közbejött két másik :D), amikor végre otthon leszek tíz napot! Ezt is telezsúfoltam programokkal, nyilván, és csak egy dolog árnyékolta be az egészet: nagypapa búcsúztatása a legutolsó napra esett (illetve ezért maradtam egy nappal tovább a tervezettnél), úgyhogy ez végig nyomasztott, meg sose voltam még olyan családtag temetésén, aki igazán közel állt hozzám, úgyhogy nem volt olyan felhőtlen ez a másfél hét, mint amilyennek anno terveztem. Végül maga a búcsúztatás nagyon szépre sikerült, és a zene (amit B. ajánlott hozzá) azóta is az egyik kedvencem - érdekes módon nem elszomorodom, hanem mosolygok, amikor eszembe jut. :)


Augusztus végén elment a cégtől az egyik legkedvesebb kolléganőm, amit nagyon sajnáltam. Többen sírtak is a búcsúreggelin, amit egy másik, szintén kedves kolléganőmmel közösen tartottak. 

Szeptember
Honvágyam volt. Gyakorlatilag egész hónapban, persze egyre enyhült, de azért így is elég rossz volt. Az ittlétem óta először fordult meg a fejemben a hazaköltözés gondolata. 
Az első hétvégén Brüsszelben voltunk B.-vel, és megállapítottam, hogy annyi emlékem kötődik oda, hogy már egészen otthon érzem magam. Végignosztalgiáztam az egész EU-negyedet. :D 
Elkezdtem járni az Eurocanticába - így egy év után már eléggé égető volt, hogy találjak egy normális kórust, és hálistennek ez végre sikerült is. Ez sokat segített a honvágyam enyhülésében egyébként. Megtudtam, hogy az egyik legközelebbi barátom rákos. Ez nem segített a honvágyamon.

Schueberfouer (vurstli), buggyantak az óriáskeréken
Október
Végre eljutottam a CinEast fesztiválra, ahol közép- és kelet-európai filmeket vetítenek három héten át, mindennap, több helyszínen egyszerre. Óriási volt, megnéztünk hat filmet, azért csak ennyit, mert közben egy hétig Montenegróban voltunk. Az is elég jó volt! :)
Mire visszaértem, a főnököm elment gyesre és nagyon gyorsan kézbe kellett vennem a dolgokat. Először úgy nézett ki, hogy a helyére felvett új kolléganő tényleg el fogja tudni látni a teljes feladatkört, de elég hamar kiderült, hogy tapasztalat híján sajnos ez így nem fog menni, úgyhogy pár napos akadozás után megosztoztunk a feladatokon és azóta minden rendben. Én egycsapásra felnőttem a feladathoz, mert nem volt választásom, úgyhogy azóta kb. bármit rám lehet bízni.
Október végén jött Fanni, akivel kihasználtuk a napsütést, és Németországba kirándultunk kettőt, meg Echternachba egyet. Ez volt az egyik kedvenc hónapom idén. :)

Nó fotó, plíz, tenkjú! (Echternach)
November
Az egyik legjobban sikerült szülinapom. :) Amerika megbolondult. Elkezdtem énekórára járni - sajnos azóta is ugyanebben a fázisban vagyok, mert a legelső alkalom óta nem sikerült olyan időpontot találni, ami a tanárnéninek és nekem is jó lett volna. Jövő héten, remélhetőleg. 
Megint elmentem egy hétvégére Brüsszelbe - ezúttal Fannival. :D (Eredetileg a szülinapjára terveztük, de akkorra nagyon drága volt a jegy, úgyhogy abban maradtunk, hogy akkor megyünk, amikor mindketten ráérünk és neki olcsó a repülő. Így lett nov. 18-20.) Abszolút bulika volt! 
Előnyösen hatott ránk az Eiffel-torony (MiniEurope Park)
November végén B.-vel elmentünk Strasbourgba, megnézni az adventi vásárt - soha többé. Nem tudom, a giccs vagy a tömeg volt-e rosszabb, vagy a tudat, hogy én tavaly ilyenkor már voltam, és tudtam, mi várható, mégis belementem, hogy most menjünk. :P Továbbra is fönntartom, hogy szeretnék egyszer úgy elmenni Strasbourgba, hogy a várost nem takarják el a bódék. 

?!

December
B. 30 lett! Vén szamár. <3 A főnökömnek megszületett a kisfia. Hazamentünk egy hétre, aminek a 60%-át lázas betegen töltöttem anyuéknál, ágyban. Azért belefért a lánykar koncertje, meg a Gondnokokkal egy tervezett és egy spontán együttlét, meg hogy elmenjünk Budafokra, ahol az albérlők felmondtak. 

Mi mindent csináltam volna
Múlt hétvégén Münchenben (nem) ünnepeltük a karácsonyt kettesben, és hát nagyjából ennyi volt az év, persze még a ma este tartogathat valami óriási fordulatot... :D 

***

Az év könyvei

Kiss Noémi: Sovány angyalok (egyértelműen az év legmegrázóbb olvasmánya)

***

Mit csinálnék másképp, ha újrakezdhetném 2016-ot?

Ideális válasz: semmit. Őszinte válasz: nem hagynám abba a futást pont akkor, amikor végre nem utálom. Kevesebbet ülnék itthon a gép előtt, és legfőképp, kevesebb sorozatot néznék (újra). Elengedném azt a görcsöt, hogy amikor otthon vagyok, akkor minden pillanatban legyek valakivel és csináljak valamit. Elkezdeném (és talán meg is csinálnám) a jogsit. Többet használnám a franciát. Nem tudom, megfogadtam-e idénre bármit is (az a blogom már nem létezik, amit tavaly ilyenkor írtam), de ha jól emlékszem, annyit igen, hogy 2016-ban go with the flow-bb leszek. Ezt, úgy érzem, sikerült abszolválnom, de szerencsére mindig lehetek még go with the flow-bb. ;)

Összességében elégedett vagyok ezzel az évvel, szerintem sokat változtam, türelmesebb, toleránsabb és pozitívabb lettem (ahogy a Gondnokok fogalmaztak decemberben: ki vagyok simulva :D),  de azért volna még min változtatni (ld. előző bekezdés).

***

Hogyan tovább?

2017-re két dolgot fogadnék meg, szerintem mindkettő teljesíthető.

1. Elkezdem a jogsit.
2. Gyakrabban írok ide.

... és akkor mindezek után:

Boldog új évet Mindenkinek!

A helyemen vagyok

2 megjegyzés: