2016. december 4., vasárnap

note to self, leginkább

Pár napja rájöttem, hogy a kettővel ezelőtti (!) blogomat nem töröltem le a netről, csak zárttá tettem, úgyhogy újraolvasgattam elég sok bejegyzést 2013-14-ből - azt a blogot 2009. márciustól az esküvőig, 2014. szeptember elejéig tart, de nem azért, mert az esküvőt a blogolás szempontjából mérföldkőnek tekintettem volna, hanem mert a wordpressen betelt a tárhelyem, és nem tudtam feltölteni a nászutas képeket #firstworldproblems -, és azt láttam, hogy akkor sokkal gyakrabban írtam és sokkal kisebb horderejű dolgokról is, sokkal naplószerűbb volt a blogom. És annyira szeretem visszaolvasni, tök vicces, hogy miket írtam a BA alatt, volt nap, hogy minden egyes egyetemi órámról írtam valamit. Most például olyan sztorikkal szembesülök 2009-ből, amikre abszolút nem emlékeztem volna már, meg olyan emberekről írtam, akiket egyszerűen képtelen vagyok felidézni, hogy kik lehettek. :D 
És azon dilemmázom, hogy ha már nem vagyok képes ilyen naplós blogot írni, akkor érdemes-e egyáltalán?... Azon is gondolkoztam, hogy mi változott? Miért van az, hogy 2-3 éve még simán úgy éreztem, hogy az egész internetnek köze van az életem legjelentéktelenebb történéseihez is, most meg alig írok és minden mondatom előtt kétszer meggondolom, mit írok le? Lehet, hogy a blog címével "zártam be" magam előtt a naplózás lehetőségét, meg hát én magam döntöttem úgy márciusban, hogy befejezem az énblogomat és maradjon csak ez a(z élmény)beszámolós felület. De nem számolok be itt se igazán, nem mesélek, csak néha egy-egy napról, és... igazából már ettől a bejegyzéstől is elment a kedvem menet közben. 
Nem akarom feladni a blogolást, szeret(t)em nagyon, és visszaolvasni magamat évek múltán meg pláne. Úgyhogy arra gondoltam, hogy 2017-re keresek majd valami blogos challenge-et - tavaly nyáron is a 100 happy days kihívás tartotta életben a naplós blogolásomat -, hogy legyen miről írnom. Ez így ergya.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése