2017. február 19., vasárnap

Frankfurti levés

Rég utaztunk már, úgyhogy péntek délután átruccantunk - mi az a röpke 5 óra - Frankfurtba. 

A Mosel Luxembourg és Trier...

... itt meg Trier és Koblenz között

Koblenzben volt 50 percünk átszállni, úgyhogy sétáltunk egyet és megtaláltuk a tavaszt!

A bálterem, amit a frankfurtiak hotelszobának hívnak.
Igazából nem ez volt az oka, hanem hogy egy kedves barátnőnk ott énekelt péntek este a Collegium Vocale Gent kórusával, ami a világ (de legalábbis Európa) egyik legjobb kórusa, és mondhatom, már nézni is élmény volt őket, nem hogy hallgatni. A műsor egyébként Schumann: A Paradicsom és a périje volt, sajnos a sztorit csak utólag értettem meg, mivel szöveg csak németül (és csak a fizetős műsorfüzetben!) volt. De a szólistáknak és a kórusnak köszönhetően óriási volt az élmény, és ez olyan oratórium, amiben nincs csak instrumentális rész, úgyhogy végig volt hova figyelnem (engem a szöveg, bármilyen nyelven is van, na meg a kórus, mindig sokkal jobban leköt). 
A szünetben csináltunk egy minőségi szelfit a barátnőnkkel, aki miatt mentünk:


Muszáj említést tennem az épületről (Alte Oper, azaz régi operaház). Kívülről egy az egyben a bécsi operaház (lejjebb lesz róla kép), belülről meg mint egy echte szocreál művház gigantikus méretben:


Na de, mondom, a koncert fantasztikus volt, plusz így legalább nem éreztem magam alulöltözöttnek (farmerban). 
Szombatra a terv városnézés, shoppingolás, ebéd és visszaút volt, mindent maximálisan teljesítettünk is. A városnézés mondjuk kimerült a Main Tower nevű, az egyik bankhoz tartozó torony (!) kilátóteraszának meglátogatásában (7,50 EUR...), meg némi sétafikában, de mentségünkre szóljon, hogy másfél éve már voltunk két napot Frankfurtban, és még mindig úgy érzem, hogy az is egy nappal több volt a kelleténél (ha nem kettővel). 






A Majna-parton

Ez is
Aztán shoppingoltunk, majd ebéd - egy ausztrál (!) étteremben, amit már előző este kinéztünk. Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy kengurut, krokodilt vagy emut együnk, egy kétszemélyes tálat rendeltünk, amin mindhárom volt. Jelentem, a kenguru rágós, a krokodilnak olyan a húsa, mint a halé, az emu pedig isteni finom puha (vörös hús, a kengurué is).

Balról jobbra: emu, krokodil, kenguru.
Mivel még mindig volt másfél óránk a vonatig, visszamentünk a Majna-partra, egy darabig néztük a mindenféle madarakat meg az embereket, aztán elsétáltunk az állomásra és hazajöttünk (4 óra és két átszállás).

És ez is a Majna-part

1 megjegyzés:

  1. Huu de bator vagy ezzel az emu-krokodill-kenguru harmassal...
    (En ugy mukodok, hogy barmilyen eddig ismeretlen etelt siman megkostolok, amennyiben az nem hus...:D

    VálaszTörlés