2017. február 8., szerda

pillangó-effektus

Minden azon múlt, hogy anyukám megkérdezte hatodikban (?), hogy volna-e kedvem franciát tanulni (lehetett ingyen tanfolyamra járni az általános iskolámban), és én igent mondtam.

Ha nem kezdek franciát tanulni, a gimiben sem azt választom második nyelvként.

Ha nem azt választom második nyelvként, nem szeretek teljesen bele és nem döntök úgy, hogy ezt akarom tanulni az egyetemen.

Ha nem döntök így, anyuék nem küldtek volna Párizsba három hétre egy nyelvtanfolyamra.

Ha nem megyek Párizsba, nem találkozom Fannival (!!!!) és Michał-val.

Ha nem találkozom Michał-val, nem szeretek bele és nem tanulok meg lengyelül.

Ha nem tanulok meg lengyelül, sose jutok el a Bátor Táborba önkéntes tolmácsként, és nem találkozom Annával.

Ha nem találkozom Annával, sosem ismerem meg a lánykart és talán sose kezdek el kórusban énekelni.

Ha nem a franciát választottam volna, lehet, hogy nem az ELTE BTK-ra megyek és sose ismerem meg Benedeket (!!).

És persze a sort még lehetne folytatni millió aprósággal, de a listának mindenképp az a végkövetkeztetése, hogy nem lennék az, aki vagyok, és ott, ahol vagyok. 

Tanulság: a nyelvtanulás a legjobb dolog, ami az emberrel történhet (és köszi, Anyu :)).

2 megjegyzés:

  1. Azta, ez de jo! ☺
    A nyelvtanulás meg tényleg királyság, én a németbe szerettem bele teljesen általánosban, és hát a szerelem még azóta is tart...☺

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a két nyári bébiszittelés is csúcs volt Fro.-ban! Amúgy gyanítom, hogy a francia így is, úgy is belekeveredett volna az életedbe, ugyancsak általam, de közvetettebben. 😊 A.

    VálaszTörlés