2017. április 29., szombat

belga Pészach/húsvét

Az majd egyszer egy másik bejegyzés témája lesz, hogy most akkor húsvét vagy Pészach, leginkább egyik se, de ha már, akkor a gyakorlatban inkább húsvét, sonka meg tojás meg locsolkodás, és kisbárányok meg nyuszik ugrándoznak a szivárvány alatt.

Szóval idén úgy alakult a húsvét, hogy nagypénteken este elvonatoztunk Brüsszelbe, és a teljes képhez hozzátartozik, hogy volt vagy 7 fok és mindkettőnknek megállás nélkül folyt az orra, a tetejébe B. még köhögött is (én ezt a fázist egy héttel később értem el), szóval mi voltunk a legjobb társaság. Brüsszelben találkoztunk anyuval, és a nagyon menő Marriott hotelben szálltunk meg (illetve az egyik nagyon menő Marriott hotelben), isteni svédasztalos reggelivel. Amúgy azért ott, mert három embernek még így is ez volt az egyik legolcsóbb verzió. Ráadásul az EP-től 3 percre voltunk, és húsvéti szünet lévén az egész negyed kongott az ürességtől. 

Első nap elég ergya idő volt, úgyhogy elindultunk a belváros felé, de miután az eső is eleredt, inkább valami beltéri programot kerestünk, és akkor szerencsére eszembe jutott, hogy a királyi üvegházak (sic) pont most nyitottak meg három hétre (minden évben csak ennyi ideig látogathatók), és menjünk oda, mert a páratartalom ugyan ugyanolyan magas lesz, ha nem magasabb, mint az utcán, de legalább majd nem fagyunk oda. Na kiderült, hogy ez az ötlet egész Belgiumnak eszébe jutott - és nekik sikerült is nem eltévedniük odafele -, úgyhogy beálltunk a sor végére, de nagyon gyorsan bejutottunk, és a 2,5 euró minden centjét (sőt még többet is) megérte a benti látvány.
Az egész üvegházkomplexum egy nagy parkban van, és a sétaút úgy van megépítve, hogy először az ember elsétál a park "végéig" kint, majd bent az üvegházakon keresztül vissza. A randa időjárás ellenére is gyönyörű volt a kinti rész (is)!












A fülbevalómat anyu készítette sk.! :)
















Itt voltunk vagy két órát, aztán egy bevándorlónegyedben nyaltuk a kirakatokat meg ebédeltünk - egy szír étteremben, ahol a pincér rettentő szívélyesen és kedvesen szolgált ki, továbbá az adag sem volt kutya:


Aztán besétáltunk a belvárosba, ahol pont kisütött a nap, úgyhogy megörökítettem, ahogy a Grand-Place csillog:

Igen, ez már a napsütés.
Aztán én sajnos nem éreztem túl jól magam, úgyhogy miután egy félórát ültünk a napon Bartók szobránál (amit már nem tudtam lefényképezni, mert lemerült a telefonom...), hazasétáltunk az EU-ba.

Vasárnapra volt kitűzve A Látnivaló, azaz a hallei erdő (Hallerbos), ahol áprilisban nyílik a kékcsengő nevű jácintféle, kék szőnyeggel terítve be a mindenséget. Ez még lenyűgözőbb volt, mint az előző napi üvegházak, mert itt a természet abszolút önállóan produkálta ezt a csodát, az emberi kéz legfeljebb tönkretette bizonyos részeit, de segíteni nem segített semmit.
Előre szólok, hogy az alábbi képeket véres verejtékkel válogattam a kb. hatszor ennyi kép közül. :P






















Hát igen. 

Ezután nagy kényelmesen beültünk egy pizzériába az erdő tőszomszédságában ebédelni, majd délután 4-kor rájöttünk, hogy anyunak 6-kor megy a busza a reptérre Brüsszelből, és a hátizsákját a hotelben hagyta megőrzés végett (sic). És mi a hallei vasútállomástól is tök messze voltunk ekkor. A kékcsengő-virágzásra tekintettel Halle város szervezett buszokat az erdő és a vasútállomás között, amik viszont sajnos csordultig tele voltak, mire odaértek, ahol mi voltunk, úgyhogy visszamentünk be az erdőbe a busz majdnem-végállomásához, megvártuk a félóra múlva jövő buszt, lecammogtunk a vasúthoz, szerencsére hamar jött a vonat, beértünk a Midire, ahonnan anyu busza ment, igen ám, de a hátizsákja még mindig a hotelben (öt vasútállomásnyira) volt, úgyhogy mi ott maradtunk anyuval a Midin, B. meg elrohant, hogy megszerezze a hátizsákot, és 18:59-kor be is futott vele, úgyhogy anyu fel tudott szállni a 19:00 helyett 19:10-kor induló buszra, amivel éppen elérte a 20:20-kor induló repülőjét. :D Az egészben az volt a mázli, hogy amúgy a hátizsákban nem volt semmi, ami ne várhatott volna, szóval a legrosszabb forgatókönyv az lett volna, hogy anyu ott hagyja ránk a hátizsákot, mi meg majd megoldjuk, hogy hazajusson.

És ekkor még mindig hátra volt a második felvonás: Gent. Immár csak ketten, felszálltunk a vonatra - nyilván a személyre a gyors helyett, okosan... - és kb. fél 9-re meg is érkeztünk Gentbe, ami már első látásra is nagyon tetszett, aztán másnap teljesen beleszerettem. De előbb a szállásról. A Treck Hostelben laktunk, ami egy téglagyárból (...) átalakított hostel, nagy hodály lakókocsikkal (!), közös mosdóval. Nagyon vicces volt, de azért mindkettőnknek kicsit kívül esett a komfortzónáján, főleg az a rész, amikor az egyébként nagyon gagyi reggelinél végig azt kellett hallgatnunk, ahogy egy másik lakó iszonyat gusztustalanul szívja az orrát. Hát ezt is kipróbáltuk. 
A hétfői városnézés nagyon jó volt - a reggeli orrszívás-hallgatástól eltekintve :P -, Gent gyönyörű, és az időjárás is ideális volt, először viharos, de eső nélkül, aztán délutánra a nap is kisütött.

Találkoztunk néhány helyivel is




Ezen a téren, valahányszor a városi kórházban megszületik egy gyerek, felvillan egy lámpa :)



A pirosajtós épület aljában van az a thai étterem, ahol ebédeltünk (emléktábla még nincs).








"Graffitiutca", ide lehet jönni a kezdő graffitiseknek szabadon próbálkozni.

Kilátás a harangtoronyból



A posta épülete









:D




A kedvenc épületem Gentben



Valamelyik templom, már nem emlékszem, melyik... 
Amikor már úgy éreztük, hogy kimaxoltuk a belvárost, de még nem akarunk visszajönni, befizettünk egy hajókázásra, és érdemes volt, pláne a napsütés miatt. :D






És aztán már el is múlt a húsvét. és haza kellett jönni, és azóta is történt egy csomó minden, amikről szintén majd többhetes késéssel számolok be. :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése