2017. május 7., vasárnap

hogyan lettem menedzser és egyebek

Az ugye úgy volt, csak hogy a teljes képet adjam át, ne csak a szép végeredményt, hogy A., a főnököm elment gyesre október közepén, és engem elkezdett nyár elején betanítani az ő feladataira, meg volt egy hét, amikor szabin volt és én helyettesítettem, és minden érintett számára egyértelmű volt  egyértelműnek tűnt, hogy majd én fogom helyettesíteni a gyes másfél éve alatt is, és az én helyemre fölvesznek valakit. Írtam róla anno, hogy nem így lett, és hogy nekem mekkora arculcsapás volt, amikor - ráadásul nem is A.-tól, hanem a cég honlapjáról! - megtudtam, hogy nem az én, hanem az ő helyére fognak felvenni új embert, én meg kapjam be maradok menedzser helyett koordinátor. Semmivel nem szolgáltam rá pedig arra, hogy könnyűnek találtassak a pozícióra, és ráadásul minden ellentmondott annak, hogy kívülről vegyenek fel erre új embert, mivel akkor konkrétan mindenki elment rajtam kívül a csapatból, és az új társaságban én voltam az egyetlen, aki képben volt a projekttel. Erről is írtam akkor, hogy mennyire nem értem és rosszul esik. Azóta se értem - a hivatalos magyarázat szerint olyan embert kerestek a pozícióra, aki idősebb a csapat többi tagjánál (tehát min. 30 éves) és van már menedzseri tapasztalata. Ez két olyan érv, amit nyilván nem kérdőjelezek meg, és amivel nyilván nem lehet vitatkozni, viszont amikor arról van szó, hogy a cég legnagyobb (!) fordítási projektjét menedzselő teamben négy emberből három elmegy, és az újak betanítására kb. két hét (!) áll rendelkezésre, akkor én a praktikumot szem előtt tartva mégiscsak azt az egy embert tenném meg vezetőnek, aki ott maradt. A felsővezetés nem így gondolta. Aztán amikor az új menedzser elkezdett dolgozni, akkor nagyon hamar kiderült, hogy nyilván nincs képben eléggé ahhoz, hogy sürgős és fontos kérdésekben a kellő gyorsasággal hozzon döntést, de fizikai képtelenség is lett volna, hogy abban a két hétben mindent megtanuljon a főnökömtől, amíg ő még ott volt (mert persze marha lassan sikerült felvenni szegényt, és tényleg kb. két hete volt rá, hogy a főnököm átadja neki gyakorlatilag 7 év tapasztalatát - reális). 
Szóval amikor október végére káoszba fulladtunk, mert én nem tudtam egyszerre három embert betanítani, mindegyiküknek segíteni plusz amit az új menedzser nem tudott megoldani, azt megcsinálni, amit elrontott, kijavítani, és akkor még a munkát is végezni, mert hiszen a többiek nem voltak még teljes értékű munkaerő(k?), nem beszélve a saját munkámról, na akkor behívott a kettővel fölöttem levő főnök, M., hogy jó lenne, ha legalább de facto én lennék a menedzser és visszavenném a kezembe a projekt vezetését, mert az újonnan felvett menedzsernek láthatóan ez nem megy. Erre mondtam neki, hogy én eleve nem értem, miért nem én lettem A. helyett a menedzser (eléggé tele volt a tököm és olyan volt a szituáció, hogy ezt meg mertem neki mondani akkor), és az arckifejezéséből az derült ki, hogy nem ő döntött így, egyrészt, másrészt meg elmondta a fönt említett két okot, amiért kívülről vettek fel erre a posztra embert. De ekkor megígérte, hogy majd idén előléptet, ha minden így megy tovább, mert nem lát rá okot, hogy ne tegye. Oké. Ezzel nekem megvolt az elégtétel, az új menedzserrel megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és onnantól sokkal inkább tudtunk együtt dolgozni, mert egyikünket se frusztrált, hogy én jobban tudnám, de a pozíciója miatt neki kell megcsinálnia, aztán én hozhatom helyre a hibákat. Közben fokozatosan volt ideje tényleg megtanulni azokat a dolgokat, amikben az elején bizonytalan volt, szóval decemberre eljutottunk odáig, hogy tényleg jól és biztonsággal el tudta végezni azokat a feladatokat, amiket már októberben kellett volna tudnia (nonszensz). 
És eljöve január, és eljöve február, és el március, az Éves Értékelés Hava. Az éves értékelés abból állt, hogy M., azzal a felkiáltással, hogy most nem ér rá, de majd később lesz igazi négyszemközti beszélgetés is (spoiler: azóta sem volt), az orrom alá tolt egy táblázatot százalékokkal, hogy ugye egyetértek, és akkor ennyi lenne a bónusz; kiábrándító volt, mert kiderült, hogy az első öt hónapomra nem jár bónusz, mivel az egy határozott idejű szerződés volt, és amennyiben nem minimum egy éves időtartamra szól, akkor nincs bónusz (wtf...), szóval csak szeptembertől decemberig kalkuláltak bónuszt, és elég rosszul esett, hogy az első alkalom, amikor kifejezhették volna, hogy jó vagyok, hogy fontos vagyok, az végülis úgy hangzott, hogy az első öt hónapom nem ért semmit se, mintha ott se lettem volna. Arra sem emlékezett senki, sem a HR, sem M., amikor egy éves szülinapom volt a cégnél. Arról sem szólt a HR senkinek, amikor a negyedik hónapom közepén kaptam határozatlan idejű szerződést, pedig az ilyenekről szoktak köremailt írni. 
Mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli, ventillál a kollégáinak, ami nem túl etikus, de az ő felháborodásuk megerősítés, hogy nem én vagyok a hülye, amiért ezeken kiakadok, plusz jólesik. Aztán felmondott az egyik kollégám, talán a legkedvesebb a csapatban, április elején. Nagyon szomorúak voltunk, de mivel egy marha jó lehetőséget kapott Genfben, nyilván támogatóak voltunk vele (ha nem lettünk volna azok, akkor is már elfogadta az állást, mire nekünk elmondta :D), mert hát fiatal még, és nyilván menjen oda, ahol szakmai szempontból jobb lehet neki. Nagyon okos, nagyon nyitott és lelkes lány az illető, kicsit gyerekes a reakcióiban néha, meg nem mindig gondolkodik, mielőtt beszél vagy elküld egy e-mailt negyvenhat kollégának :D, de alapvetően szakmailag és emberileg is rettenetesen fontos volt nekünk. Még ugyanaznap megtudtuk, hogy felmondott még valaki, nem az én teamemből, de olyasvalaki, aki szintén a mi korosztályunk, nincs ott nagyon régóta és szakmailag fontos (szerintünk!) a cégnek. Három nappal később behívott M., és minden kertelés vagy különösebb magyarázat nélkül közölte, hogy már szólt a HR-nek, hogy készítsék a papírokat a menedzseri előléptetésemhez. Whaaaaat? Ja, és fizetésemelés is lesz ofkorsz, de sajnos csak januártól. Ez nekem akkor rögtön nem esett le, hogy milyen gáz, tökre örültem, hogy menedzser leszek, menedzser leszek, mennyire menő már! (Tényleg az egyébként, most is, hogy már az vagyok. :)) Amikor ez az öröm leülepedett, meg elmeséltem mindenkinek az előléptetést, és mindenki rákérdezett, hogy és a fizuemi?, na akkor nekem is leesett, hogy ez mennyire gáz már, hogy kapok egy új címet, de igazából a feladataim nem változnak, és a fizetésem is csak majd kilenc (!) hónap múlva (más ennyi idő alatt kihord egy gyereket, de a vezetőség még egy nyomorult fizetésemelést se tud megszülni). Úgyhogy másnap, amikor az aláírt új szerződést kellett bevinnem M.-nek, akkor megpendítettem, hogy ez nekem eléggé rosszul esik, hogy most gyakorlatilag megvesznek egy ilyen előléptetéssel, ami se feladatkör-változást, se fizetésemelést nem jelent, csak visszajelzés, hogy jól csinálom, amit csinálok (ami persze szintén fontos), ezt nem egészen így mondtam, de M. megértette, mi a problémám - vele általában egy hullámhosszon szoktam lenni, nagyon hasonló a mentalitásunk és ezért is jó vele együtt dolgozni -, és mondta, hogy teljesen igazam van, és nagyon sajnálja, és tökre gáz tényleg, de idén senkinek nem tudnak fizetésemelést adni, mert nem fér bele. Hát jó. Megint csak ismételni tudom magam, hogy mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli. Sajnos nem ez volt az utolsó, hogy az előléptetésemmel kapcsolatban fortyognom kellett, ugyanis a HR erről is elfelejtett e-mailt írni, amin eléggé felcsesztem az agyam, ahogy az anyósom mondaná, mert hogy veszi már ki magát, hogy a kollégáim a Facebookról meg a LinkedInről tudják meg, hogy előléptettek?? 
Szóval eléggé bittersweet ez az egész előléptetés, most már azért próbálok magára az elismerésre koncentrálni, de ezek az apróságok azért eléggé kiakasztanak. 

***

Tegnap megvolt az évad második koncertje "Very British" címen (azóta se értjük, hogy mi az apropó, hacsak nem a Brexit...), baromi nagy durranás volt, a Queen Symphonyt énekeltük meg mellé még más nagyon brit darabokat (Pomp and Circumstance, Rule Britannia), tele volt az egész terem - 1500 ember!! -, felállva tapsoltak és két ráadást is kellett adnunk. :D Előre lehetett tudni, hogy nagy siker lesz, de a szimfónia nagyon nem kórusbarát, keveset éneklünk benne és az se túl izgalmas, azon kívül meg van a két ötperces darab, amiket jó és könnyű énekelni, de igazából nem akkora sikerélmény, mint amennyire a közönség odavolt. #ingerküszöb
Ott volt egy csomó prominens vendég is, a polgármester például, egy miniszter, a brit nagykövet... És az rtl.lu (amelyik az az rtl!) fotósa készítette a képeket.


Az éneklés nem feltétlenül szépíti meg az embert :P




Ezt muszáj volt ideraknom, nem hiszem, hogy Tintin észrevette, hogy fényképezik éppen, szerintem iszonyat vicces :D #karnagyúr

5 megjegyzés:

  1. Reménykedjünk benne, h januárban méltányos emelést fogsz kapni - tekintettel az előzményekre! 💰👛💵💴💶💷💸💱

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emelés hiánya engem kevésbé zavar, mint az, ahogy ezt az egészet intézték, és ezt semmilyen emelés nem tudja kompenzálni. :(

      Törlés
  2. jaj, mindig akarok kommentálni valami okosat, de aztán túl lusta vagyok hozzá, most meg nem tudok semmi konstruktívat mondani, csak hogy örülök, hogy mégse hagytad abba a blogolást!

    ej, ez a fejemben kevésbé volt csöpögős, bocsi. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (ja és amúgy én is szurkolok, hogyaszongya előléptetés meg vaskos prémium!!)

      Törlés
    2. Egyáltalán nem csöpögős, viszont tok jol esik! :))

      Törlés