2017. július 6., csütörtök

hétvégék

Jaj, hogy már megint nem írtam száz éve, hát mért nem szóltok?

Összefoglalom, mi történik a hétköznapokon: munka, munka, munka, skype/hangouts az otthoniakkal, munka, munka, munka, torna/futás, da capo al fine.

Akkor át is térnék a hétvégékre.

Két, de már inkább három hete elruccantunk Oostendébe, mert a belga tengeróceánpart gyönyörű, és alig 5 órás utazással el is lehet érni, és hosszú hétvége volt. Eléggé meg voltam fázva, de ez se tartott vissza, és kétszer is fürödtem az óceánban, ami kb. ugyanolyan meleg volt, mint a levegő (19-20 fok), és egyméteres hullámok jöttek, én meg sikítoztam és vihogtam, és mindenem telement homokkal meg sóval, jó volt nagyon.
Át is adnám a szót a képeknek. Visszafele egyébként megálltunk Bruges-ben is pár órára, mert miért ne. :)























Ezt a Kusttram, az egész belga parton végigmenő villamos. Szombaton elég ergya idő volt, úgyhogy villamosoztunk.

Blankenberge




Épp strandfoci-bajnokság volt.





De Haan



Bruges




Múlt hétvégén pedig itt járt Noémi, és sajnos az idő nem volt túl jó, meg egyikünk se volt fizikailag a csúcson, de azért szombaton volt erőnk egy hosszú, málnaszedéssel egybekötött sétára, vasárnap meg elmentem egy 10 km-s városnéző futásra, ami végül 11,9 km lett, és tökre élveztem amúgy, utána meg felmentünk a City Skylinerbe (81 méter magasra felmenő, majd onnan lejövő "kapszula", amiből egyszerre kb. 60 ember csodálhatja a panorámát, mozgó elem, ide asszem Stockholmból jött) kilátni, természetesen akkor kezdett el esni az eső, amikor odaértünk, de nem baj, így is jó volt. :) Meg az egész hétvége nagyon jó volt, teljesen kipihentem magam és feltöltődtem, ittunk egy csomó gyömbéres chait, ami Noémi specialitása, meg főztünk együtt - szombaton teljesen home-made pizzát, vasárnap hamis tartiflette-et (kihagytuk a bacont, vöröshagyma helyett lilával és reblochon helyett ementálival és scamorzával csináltuk, és tettünk bele egy csomó fokhagymát), ami isteni lett, és még másnap is azt ebédeltem. Aztán vége lett a hétvégének sajnos, és jöttek újra a második bekezdésben már említett hétköznapok, irgalmatlan mennyiségű munkával, de nem baj, legalább van értelme bent lennem napi 9 órát.






futás előtti szelfi, itt még volt arcom


esküszöm, az utolsó kilométer volt a leghosszabb, amit életemben lefutottam

poszt-futás :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése