2017. szeptember 17., vasárnap

hűvös szelek járnak

Annyi minden történt idén nyáron az angliai úton kívül, hogy arra jutottam, kár volna nem leírni, utólag meg majd kereshetem vissza, hogy mi a fenét csináltunk 2017 augusztusában. Teljesen ősz lett most pár nap alatt, sajnos, nyoma sincs az indián nyárnak, a nap süt néha, de a hőmérséklet nem megy 15-16 fok fölé, és nem tudom, fog-e májusig... :P Csak azért sajnálom, mert ez azt jelenti, hogy idén előbb fognak lehullani a levelek, pedig itt az egyik legjobb dolog a nagyon hosszú, gyönyörű színes ősz, és idén különösen fontos, hogy legalább október végéig legyenek sárgák-vörösek a lombok, mert akkor jön Anyu látogatóba, és megígértük neki, hogy még szép lesz az ősz. 

A cégről csak annyit, hogy kb. naponta változik, hogy éppen van-e perspektíva vagy nincs, már többször kaptam ígéretet, hogy csinálhatok mást (is), mint amit most, de utána mindig kiderült, hogy felmondott valaki / kirúgtak valakit megint, úgyhogy olyankor abban is kételkedem, amit a főnökség kérdez, nemhogy, amit ígér, és hát jó lenne valami bizonyosság azon túl is, hogy ennek az iparágnak (ti. emberi fordítás) tíz évnél nem nagyobb van több hátra, a cégnek meg a jelenlegi formájában legeslegfeljebb ugyanennyi. Visszajött a rendes főni gyesről múlt héten, egyelőre elég fura, hogy ott van, már nagyon megszoktam, hogy én vagyok a főnök nincs ott, és nem is nagyon látjuk egyelőre, hogy mi lesz a munkamegosztás, mert az erről szóló meeting rajtunk kívül álló okokból folyton elhalasztódik, úgyhogy most ad hoc dolgozunk, mindenki azt csinálja, amit épp meg kell csinálni, függetlenül attól, hogy neki kell-e megcsinálni. Végül is, a munka el van végezve. Fura ez, még csak másfél éve vagyok ott (pont csütörtökön volt másfél éve), de nekem és a kollégáimnak is olyan, mintha sokkal több idő telt volna el. És ezt nem is abban mérem, hogy mi mindent csináltam azóta, vagy hogy mennyit léptem előre, hanem hogy mennyire megváltozott körülöttem a cég: teljesen más lett az atmoszféra, a kirúgás mindig a levegőben lóg most már, és mi ezen viccelődünk, mert mit lehet csinálni?, a kollégák fele kicserélődött/eltűnt, egyre kihaltabbak a folyosók, egyre több a ránc a HR-es lány arcán. És a gyesről frissen visszajött főnököm már nem arról beszél, hogy mi biztonságban vagyunk és minket tuti nem rúgnak ki, hanem arról, hogy miért nem baj, ha esetleg kirúgnak és hogyan nézzük mindennek a jó oldalát. Érdekes persze egy hajó süllyedését végignézni, félig kívülről, levonva belőle a tanulságokat, meg hát tényleg annyira rövid időt jósolok ennek az egésznek, hogy most már szerintem megvárom, hogy kirúgjanak (akkor jár csak a munkanélküli segély), hacsak persze nem találom meg Álmaim Állását még előbb - más kifutása jelenleg nem nagyon van a helyzetnek, mint hogy a luxemburgi irodából elküldenek annyi embert, amennyit csak lehet, és az olcsóbb országokban helyettesítik őket olcsóbb munkaerővel. Aggodalomra semmi ok, van irodánk Rigában, Bukarestben, Indiában... Kb. abban reménykedem, hogy öt évet lehúzok náluk valahogy, és akkor jár végkielégítés is. :P 

De egyébként nem vagyok elkeseredve, már tavaly se értettem, mire jó ez, hogy mi tagállami törvényszövegeket fordítunk le 22 nyelvre (mert van egy irányelv, ami ezt előírja) - annak a pénznek, ami erre megy, annyi, de annyi, százszor jobb helye lenne! És nyilván ez egy elég nagy kognitív disszonancia, hogy mégiscsak "lefekszem a rendszernek", annak ellenére, hogy nem értek vele egyet, sőt ebből élek, de már szerencsére azért látszik*, hogy a Bizottság maga is be fogja látni, hogy ennek semmi értelme, nettó pénzkidobás, elég lenne mindent angolra fordíttatni, oszt jónapot (*pl. 60-70 oldalnál hosszabb angol szövegeknek már nem rendelik meg a fordítását, 100 oldalnál hosszabb, nem angol szövegeket pedig már csak angolra fordíttatnak az eddigi német-angol-francia helyett). Szóval tényleg inkább csak kíváncsian végignézem a folyamatot, és remélem, hogy nem lesz túl sok sérült a végére...
Az egyik jó dolog Luxemburgban, hogy a munkanélküliség/kirúgás nem egy ijesztő perspektíva (már ha lehet perspektívának nevezni) - nyilván nem öröm, de mivel egy évig jár az előző fizetésem 80%-a munkanélküli segélyként, egyáltalán nincs bennem semmi pánik arra a gondolatra, hogy tényleg kirúghatnak. 

Ezzel összefüggésben is meg nem is, arra jutottam, hogy a jogsi után (amit kedden kezdek!!!) szeretnék beiratkozni valamilyen pénzügyi/gazdasági esti kurzusra, szerencsére van egy pár, amiből lehet választani, és az a helyzet, hogy a tantárgyak önmagukban is hasznosak (pl. a biztosítás alapjai, a luxemburgi banki struktúra gyakorlati megközelítése, a pénzügyi jog alapjai stb.), és nekem semmi ilyen ismeretem nincs, szóval rosszul nem jöhet, ha pedig más szakma után kell néznem, akkor pláne nem baj, ha a pénzügy felé orientálódom. De ez egyelőre legkorábban a tavaszi félévben lesz. 
Ha már tervek meg programok, holnaptól megint van kórus, most nem vagyok annyira oda az ötletért, hogy a csomó nyolcvanévessel bandázhatok, de mihelyt újra találkoztam velük, tudom, hogy jobb lesz. :D Kedden kezdem a jogsit, végre minden papírt megszereztem, és igazából már szerdán mehettem volna, csak előző nap jöttem vissza Bp.-ről, és teljesen "másnapos" voltam, csak az alvásra tudtam gondolni. Heti 2-3-szor két óra a kresztanfolyam, kedden-szerdán van franciául, csütörtökön meg angolul, legalább hat hét (min. 12 alkalom), aztán vizsga. 

Na de eredetileg azért kezdtem írni ezt a posztot, hogy megemlékezzek mindarról, amit augusztusban csináltunk (és még emlékszem rá):

- Aug. 5-6-án Durbuyben (Belgium) voltunk, de nem akárhogy, hanem biciklivel (72 km Troisvierges-től). Elég szenvedős volt az odaút, főleg hogy kicsit sem voltam (voltunk?) edzésben, plusz voltak nagyon ijesztő tehenek, akik hangosan ordítva rohantak felénk (pedig bőven kívül voltunk a karámjukon), és sokat kellett autóúton is tekerni, szóval ez nem maradt olyan pozitív emlék, de a városka nagyon cuki (és nagyon drága) volt, plusz visszafele 6 km gurulás után vonattal jöttünk :D 









"A többi város csak köszönti Önt, Durbuy be is fogadja"



- Aug. 11-15-ig itt volt a nagynéném, aki nagyon élvezte Luxemburgot, és mi is vele csodálkoztunk rá többedszerre a város összes cukiságfaktorára. Ennek keretében (sic) végre elmentünk megnézni a hercegi palotát, ami csak nyáron látogatható, kiábrándító volt az idegenvezetés sajnos, a nő angolja és tárgyi tudása is kritikán aluli volt sajnos, maga a palota érdekes(ebb) lett volna, ha nem kell rajta végigrohannunk.








- Aug. 19-20-án megint bicikliztünk, mert miért ne, de ezúttal egy sokkal szebb és élvezetesebb útvonalat választottunk, a Mosel-völgyi bicikliutat (86 km lett a vége Wasserbilligtől), végig a folyóparton és szőlőkben, gyakorlatilag semmi autóút. A cél Lieser volt, a festői Bernkastel-Kuestól 6 km-re (ha jól emlékszem), mert Bernkastelbe mentünk eredetileg, csak ott már nem volt szállás. Lieser egy icipici kisváros, kb. három utcával, de természetesen abban a szállodában, ahol megszálltunk, szlovák volt a pincér és értett magyarul. :D Innen visszafele én tömegközlekedéssel, B. hősleg biciklivel jött.















Itt még azt hittem, visszafele is biciklizni fogok én is, ehhez kellett volna az energia. #jókifogás



-  Aug. 23-án volt a harmadik házassági évfordulónk, úgyhogy elmentünk a viszonylag frissen nyílt Syriusly nevű szír étterembe évfordulósvacsizni. Sajnos a legutóbbi látogatásunk óta annyira beindult az üzlet, hogy egy másik párral ültettek minket egy asztalhoz (volt foglalásunk...), és az adagok is , hogy, hogy nem, kisebbek lettek. Azért jó volt :)

- Aug. 25-én este hirtelen ötlettől vezérelve hazamentem a hétvégére, erről írtam is külön, egy marhanagy #mutimitettél-posztnak álcázva a bejegyzést :D 

- Szept. 2-3-án Reimsben voltunk, ezúttal nem biciklivel, hanem odafele blablacarral (telekocsi), visszafele tömegközlekedéssel. Nem volt egy nagy durranás a város, pár óra alatt meg lehet nézni; vasárnap meg egy közeli falu melletti szőlőben kirándultunk (és égtünk le!). 












Vákuumcsomagolt elzászi specialitások :D






- Szept. 8-12-ig otthon voltam ismét. :D Volt benne Balaton, zsidó fesztivál, turizás, Csabilátogatás Káposztásmegyeren, családi ebéd... Szóval minden :)

Voltam Budafokon is <3 


Fonyód




Igen, ilyen létezik.






Teljesen kihalt a Huszka Jenő strand Alsóbélatelepen - pont nekünk való :)



A legjobban sikerült Gondnokportré :P

Dohány utca

Végre voltam a Premier Kultcaféban... 

... és a Mazel Tovban is (aminek ez a kép a mosdójában készült)

<3 (épp a Dunán hajózunk, de se a Duna, se a hajózás nem látszik)

:)))

És ez fogadott, amikor kedd este landoltam :)

Hát szóval ezek történtek, mióta nem írtam... :)


2 megjegyzés:

  1. Ezeken hangosan felnevettem! :D

    "egyelőre elég fura, hogy ott van, már nagyon megszoktam, hogy én vagyok a főnök nincs ott"
    "plusz voltak nagyon ijesztő tehenek, akik hangosan ordítva rohantak felénk"*
    "erről írtam is külön, egy marhanagy #mutimitettél-posztnak álcázva a bejegyzést :D "

    * Tudom, hogy ez élőben baromi ijesztő lehetett, de akkor is nagyon viccesen hangzik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D ez volt a nem is nagyon titkolt célom!
      a tehenek tényleg nagyon ijesztőek voltak, de már kihevertem azért... remélem... :P

      Törlés