2017. október 17., kedd

Testről és lélekről (nem a sajátomról) - spoilerrel

Az órára pontosan beosztott terveimmel (hogy tudniillik melyik este milyen két filmet fogok megnézni és melyik moziban éjszakázom ott) ellentétben ma sikerült először eljutnom az idei CinEastre, megint Anne-nal voltam, és előtte, most már hagyományosan (második alkalom = hagyomány) beültünk salátázni és dumálni, annyira jó vele találkozni, egyrészt nagyon egy hullámhosszon vagyunk, másrészt lehet neki ventillálni a munkahelyi feszkókat, mivel mindenkivel képben van, harmadrészt ő az egyetlen ember, akivel franciául beszélek. :D 

Szóval, a Testről és lélekről volt ma soron, nagyon kíváncsi voltam rá, annyiféle véleményt olvastam/hallottam előtte akaratlanul is. Nagyon megfogott, azóta is töröm rajta a fejem. 
Az biztos, hogy aki nem bírja a vért, az ne nézze meg. Még nekem is volt olyan rész, ahol szívesebben félrenéztem volna, de győzött a kíváncsiságom. 
A sztori tulajdonképpen egyszerű: a középkorú pénzügyi igazgató és az ifjú minőségellenőr románca a vágóhídon. Igen. A középkorú pénzügyi igazgatónak béna a fél karja, az ifjú minőségellenőr pedig aspergeres/autista, nem tudom pontosan megállapítani, hol helyezkedik el a spektrumon belül: a munkát kiválóan elvégzi, szociális készségei nincsenek, az emberi interakciókat nem tudja kezelni, ami a szívén, az a száján, és mindent szó szerint értelmez. Emellé még szőke is, ami csak azért lényeges, mert mire/kire emlékezteti "Marika" a skandináv filmeket kedvelő nézőket? Hát sajnos Sagára A hídból (Bron/Broen), akinek hogy, hogy nem, szintén középkorú (és szintén borostás) pasija lett. Sajnos nem tudtam ezen a párhuzamon túltenni magam. 
Visszatérve a sztorihoz: egy darabig nem nagyon derül ki, hogy mi történik a filmben, random jelenetek követik egymást két szarvasról, akik a hóesésben "olyan dolgokat csinálnak, amiket a szarvasok szoktak" (ezt Endre, a középkorú pénzügyi igazgató mondja), tehenekről, akiket levágnak és megnyúznak, vérről, amit a vágóhíd padlójáról felmosnak, a konyhásnéniről a vágóhíd menzáján, jön egy új kolléga... Szóval csordogál az élet, meg a vér, amikor egyszer csak ellopnak egy adag (?) búgatóport a vágóhíd gyógyszeres szekrényéből, amit az illegális, maszek marhaszaporításkor vetnek be nagynéha. És elindul a nyomozás, és jön a Mácsai, akarom mondani a nyomozó által kirendelt pszichiáter, aki kikérdez mindenkit, hogy mit álmodott előző éjszaka, és Endre és Marika kiderül, hogy ugyanazt álmodták: egyikük a szarvasbika, a másikuk az -ünő szemszögéből. Na és így kezdődik tulajdonképpen a románc. És körülbelül ugyanebben a hangnemben is folytatódik. 
Tulajdonképpen az az új, az érdekes ebben a filmben, hogy egymás mellett megfér az iszonyat gicces "egymás álmát álmodjuk szarvasként a havas erdőben" és a rettenetesen brutális vágóhíd-valóság. Kicsit mindkettő túl van tolva, de ami a két véglet között történik, ahogy Marika tanulja az interakciót, ahogy még mindig a gyerekpszichológusához (Jordán Tamás <3) megy tanácsért, ahogy újrajátssza este Lego-figurákkal a menzai találkozásait Endrével, és ott elmondja "neki", amit valójában gondol, szóval ez az egész szívszaggató igyekezet, hogy kilépjen a saját világából és elmondja Endrének, hogy hogy érez, és hagyja magát megérinteni, na, nekem ez volt a legszebb a filmben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése