2018. január 26., péntek

nehogymár ne írjak

Elmesélem a munkámat. Mármint hogy mi az aktuális helyzet. Nem tudom, mikor írtam erről érdemben utoljára, mindegy is, a lényeg, hogy egy Nagy (fordítási) Projekten dolgozom a kezdetektől (2016. márciustól) fogva, és az első évben ez a projekt elég sok munkát adott, négy plusz egyen vagy négy plusz ketten, sőt csúcsidőben egyszerre négy plusz hárman dolgoztunk rajta (a plusz fők a gyakornokok voltak nyaranta), és bizony nem volt sok szabadidőnk. 
Aztán szinte egyik pillanatról a másikra, bár utólag ez már nem tűnik ennyire éles váltásnak, hirtelen mintha megszűnt volna a munka, egyre kevesebb megrendelés jött, de nem fokozatosan csökkent, hanem 2017 januárjától ha nem is "mintha elvágták volna", de mint amikor a slag megtörik egy ponton, és az erős vízsugár helyett már csak épphogy vékonyan csordogál valami. 
És hát persze akkor azt mondtuk, a korábbi tapasztalatokra alapozva, hogy "na majd márciusban", "na majd májusban", "na majd júliusban", "na majd szeptemberben", "na majd decemberben" [jön a több megrendelés], de ezek a hónapok (és a köztük levők) elteltek, és nem változott semmi. Persze, volt pár olyan nap, hogy ki se láttunk a munkából, de ez részben azért volt, mert már elszoktunk tőle (!), és lassabban csináltuk ugyanazt, részben, mert sok olyan feladat volt, ami nem konkrétan a megrendelésekhez kapcsolódott. 
Néha jött tényleg sok megrendelés egyszerre, de összességében a 2017-es év elképesztően rosszul alakult bevétel és általában a munkamennyiség szempontjából. Amikor a főni visszajött gyesről szeptemberben, nem akarta elhinni, hogy tényleg ennyire nincs munka. 
Ugyanekkor, mivel helyette ugye anno felvettek plusz egy embert másfél évre, öten lettünk arra a munkára, amire négy ember is bőven sok volt (egyébként emiatt elég sokáig találgattuk is, hogy visszaengedik-e a gyes után). Úgyhogy akkor (október közepétől) először kaptam én plusz egy kisprojektet, amit egyedül viszek, részben mert az előző gazdája átment egy teljesen más osztályra, részben, gondolom, hogy engem ne kelljen kirúgni. Így, a két projekttel, már volt pár olyan nap, amikor effektíve nyolc órát kellett dolgoznom, de így is nagyon ritkán. 
A főni helyett pluszban felvett lány kapott néhány feladatot más projektekből, hogy ne unatkozzon. Aztán az egyik kollégám kapott szintén egy teljes másik projektet, de az olyan, ami egész embert kíván, úgyhogy lekerült a Nagy Projektről, amin így maradt három teljes ember (egy kolléganő, aki csak ezt csinálja, a pluszban felvett lány mondjuk 80%-ban, én 70%-ban, és a főni is 70%-ban, mivel heti kétszer csak fél napot dolgozik még egy darabig), vagy három teljes embernyi munkaerő, nagyjából. 
Március 19-én (szomorú jeles nap) lejár a pluszban felvett lány szerződése, és egyelőre nem tudni, meghosszabbítják-e. Ha igen, vajon mit csinálna? Ha nem, az nagyon rossz lesz neki (van egy lánya, meg egy élettársa bizonytalan munkaviszonnyal). A baj az, hogy két év időtartamig lehet csak határozott idejű szerződést adni, az ő mostani szerződése pedig másfél évre szól(t), így a cég vagy ad neki egy féléves határozott idejűt, vagy egy határozatlan idejűt, ha meg akarja tartani. Sajnos a jelen munkamennyiség mellett az utóbbi teljesen irreális, a fél évvel meg legfeljebb időt nyer. 
Nekem, nekünk, azaz a biztosan maradóknak az lenne a pozitívum az ő távozásában, hogy akkor végre lenne mit csinálnunk - gondoltam ezt pár hónapja-hete. De azóta volt rá példa, hogy őt teljesen lefoglalták a másik projektekből kapott feladatok, és a Nagy Projektben akkor sem volt annyi munka, hogy mi ne unatkozzunk. 
Hát szóval ez a helyzet. Szomorú! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése