2018. január 16., kedd

zordon a január, bunda van a fákon...

... hát nem egészen, mert ami hó volt decemberben, az elolvadt, de aki tudja folytatni a sort, kap egy pirospontot/puszit/szmájlit! ;)

Január első fele már el is telt, pedig ez objektíve a leghosszabb hónap, de van remény, hogy még az idén február lesz, és amikor 6-kor eljövök az irodából, még nincs teljesen sötét, ez olyan jó! 
Nem sok minden történt eddig idén, de azért igyekszem arról mind beszámolni. 

Az év első hetére nem igazán emlékszem, próbáltam Tajvan után magamhoz térni (íródik az a poszt...), jetlagem nem volt, csak nehéz volt fejben is visszatérni a valóságba. Egy ennyire más világot - ha csak 9 napra is - meglátogatni olyan, mintha az ember egy másik, párhuzamos valóságban lenne, ami utólag meseszerűnek tűnik, mintha meg se történt volna. (Ezen persze a hétórás időeltolódás nem segít, mert még az otthoniakkal való kapcsolattartás nem zökkent vissza a saját valóságomba.)

Arra a hétre direkt nem vállaltam be vezetést se, gondolván, hogy úgyse leszek magamnál, meg ki tudja, mennyi munka lesz, az év eleje tud nagyon sűrű lenni, ráérek. Végülis az első aggodalmam részben, a második egyáltalán nem bizonyult megalapozottnak, és nem volt annyira jó ötlet három (?) hetet kihagyni, mert így a múlt csütörtökön olyan volt vezetni, mint először: minden szembejövőtől féltem. :P Ez valószínűleg egyébként még egy darabig így lesz... Na mindegy, de viszont az történt, hogy csütörtökön automata váltós autót vezettem, mert kíváncsi voltam, az milyen, és megkérdeztem az oktatómat, hogy majd az egyik óránk lehetne-e automata váltós kocsiban, ő meg visszakérdezett, hogy "most?", úgyhogy kipróbáltam, és fura volt, de nagyon kényelmes - nyugodtan figyelhettem minden másra (pl. hogy időben megijedjek a szembejövőktől). Mivel egyelőre hibrid autót tervezünk venni, amiből csak automata váltós verzió van, gondolkoztam rajta, hogy a maradék órákat is ezzel az autóval csinálom, az oktatóm kérdezte is, hogy hogy szeretném, neki mindegy (picivel drágább az automata váltós, mert drágább üzemanyag van benne - az autósiskoláé nem hibrid), de mivel ha az ember automata váltós autóval csinál jogsit, azzal nem vezethet manuális váltósat, fordítva viszont de, egyelőre visszatérek a manuálishoz. Holnap lesz a következő óránk, megyünk az autópályára!

Részben ezzel - mármint az autóvásárlásos tervünkkel - összefüggésben arra jutottam, hogy idén nem megyek haza havonta, mert nem tesz jót az itteni életemnek. Gyakorlatilag a havonta hazamenéssel azt az érzést erősítem magamban, hogy hazamenéstől hazamenésig "kibírom" (ezt abszolút nem szenvedésként értem), és amikor otthon vagyok, akkor visszakapcsolódom az otthoni életembe, pedig ezzel szemben a valóság az, hogy otthoni életem nincs, itteni kellene, hogy legyen, de a gyakori hazamenetel pont ennek ellenében hat. Igyekszem tenni azért, hogy itt ne legyen hiányérzetem, legyen társaságom, legyen sokkal több programom, etc., szóval amennyire lehet, minden, ami otthon megvolt. Továbbá materiálissan megközelítve a kérdést: marha sok pénzbe kerül ez a havonta hazajárós hobbi, szóval ebből a szempontból se baj, ha felhagyok vele. 
Már sokszor írtam erről itt, és még így is sokkal kevesebbszer, mint igényem lett volna rá, hogy baromi nehéz itt barátokat szerezni, pláne úgy, hogy az ember nem egyedül érkezett, mert így kezdetben nem volt igény(em) rá, utólag meg nehéz. Persze a két év bő három hónap (mióta itt vagyok) még nem "utólag", de azért sokkal, de sokkal kevesebb itt a barátom, mint amennyit igényelnék, mondjuk két ember van jelenleg, akik kind of a barátaim (barátnőim), de velük is sokkal ritkábban találkozom, mint jólesne. De az is igaz, hogy a közvetlen kollégáimmal sokkal inkább barátságban, vagy közeli ismerősi, mint kollegiális viszonyban vagyok.

Az máris jót tett például a közérzetemnek, hogy tegnap megint volt kóruspróba, utána kis evészet-ivászat, és olyan jó hangulat volt, csomót nevettünk a hülyeségeken, amiket részben én beszéltem, de az éneklés már önmagában nagyon jólesett, el is felejtettem, hogy mennyire hiányzott. :)) A mostani évad komolytalanabb lesz, mint a téli volt, több rövid nyálat darabot éneklünk vonósnégyes-, cselló-, gitár- és/vagy zongorakísérettel, plusz Andy hozott két babakarnagyot karnagynövendéket a konzervatóriumból, részben ők fognak minket kísérni, részben ők fognak minket vezényelni. 
Mutatom az egyik emblematikus darabot, mondom, hogy nyál... De én olyan egyszerű lélek vagyok, hogy bevallom, tetszik, és szívesen éneklem, a változatosság kedvéért jólesik valami könnyű és anticipálható darabbal foglalkozni (ettől még az eddig énekelt darabokat ugyanúgy szeretem, sőt bizonyos újabb darabok láttán csak egyre jobban értékelem őket).


Ez előtt még az történt, hogy otthon voltam a hétvégén (na igen, ezt a jegyet még novemberben vettem, amikor még jó ötletnek tűnt a havonta hazamenetel), és vasárnap a 2018-ra kitűzött több mozgás nemes célját szem előtt tartva elmentem egy futóversenyre kemény 5 km-t futni, de amúgy ez komoly teljesítmény volt, mert július óta nem futottam, és erre akárhogy is terveztem, még bemelegíteni se volt időm közvetlenül előtte, mert a nyomorult wc-nél álltam sorba 30 percet (!), még a rajtot is majdnem lekéstem (a verseny után meg a repülőmet, de végül egyiket se!), úgyhogy természetesen most meg se tudok mozdulni az izomláztól, de nagyon örülök, hogy elmentem és lefutottam (2 x 50m séta incl.). Amúgy 589. lettem a kétezer-valahány indulóból, és 37:39 alatt sikerült lefutnom lekocognom a távot, ez a fél év kihagyáshoz képest baromi jó eredmény.
Amellett, hogy sikerélmény, meg is hozta a kedvemet a mozgás újrakezdéséhez (pont ez volt a cél), úgyhogy hamarosan várhatóak futós szelfik az instán! ;) Mihelyt elmúlt az izomlázam és le tudok menni egy lépcsőn nyögés nélkül, that is.  

nem kérdés, hogy mi volt a fő motivációm

4 megjegyzés:

  1. pont ma reggel esett újra a hó! ❄️ de nem hagyott foltot a télikabáton, mert csak az autóból láttam:)

    VálaszTörlés
  2. én pont a buszmegállóban voltam abban a 10 (?) percben, amíg esett :D
    (nem is januárnak kell foltot hagynia! ;))

    VálaszTörlés
  3. Én már a jókedvet várom, és nem csak a színleltet :P

    VálaszTörlés