2018. március 8., csütörtök

Luxembourg City Film Festival 2018

Idén három film fért bele, vegyes benyomásokkal. Eleve viszonylagos sértődéssel vágtam bele, mert lehetett jelentkezni még tavaly ősszel az idei fesztiválra önkéntesnek, jelentkeztem is, visszaírtak, megígérték, hogy december végefelé majd keresnek egy személyes találkozó megbeszélése céljából, aztán azóta is keresnek. Mivel ez egy nagy presztízsű rendezvény, sokan jelentkeznek önkéntesnek, szóval az teljesen rendben van, hogy adott esetben nem férek be, de hogy erről a fesztivál végeztével kapjak csak egy e-mailt, azt nem tartom szép eljárásnak. 

Na mindegy, a filmek. Az első, amit megnéztünk, az Amal című dokumentumfilm volt egy egyiptomi kamaszlány perspektívájából mutatta be az arab tavaszt, főleg a Tahrír téri eseményeket. Nagyon érdekes volt, és helyenként megrázó, és sok kérdést nyitva hagyott a végén. Öt éven keresztül követték a főszereplő lány életét (14-től 19 éves koráig), szóval nem kis munka lehetett leforgatni, és mindenképp érdemes volt.


A második, amire eljutottunk, a Pororoca volt (szökőár az Amazonason, "ami indiánul nagyjából annyit jelent, hogy „nagy, romboló zaj” – egyszeri természeti jelenség, amely tavasszal, telihold idején jelentkezik Brazília atlanti partvidékén, és óriási területeket borít be vízzel." forrás), egy szintén friss, román film, ezúttal fikció. Egy harmincas, kétgyerekes párról szólt, akiknek teljesen átlagos felső középosztálybeli életük van Bukarestben, egészen addig, amíg egy óvatlan pillanatban el nem tűnik az öt és féléves kislányuk a parkból, ahol hármasban van a két gyerek és az édesapa - utóbbi gyakorlatilag szünet nélkül a telefonon lóg, de azért szemmel tartja a gyerekeket, de mégis megtörténik a baj. Maria eltűnése tényleg olyan, mint egy rettenetesen agresszív szökőár: elmossa az addigi családi békét, nyugalmat, mindent, tényleg kő kövön nem marad utána. Csak a rettenetes bizonytalanság, a várakozás, a remény és a csalódottság folyamatos váltakozása. Egyszóval tragédia. Nem akarok nagyon sokat írni erről a filmről, ha tudjátok, nézzétek meg, nagyon szívszorító, nagyon zseniális, nagyon sokáig gondolkozik rajta utána az ember, tényleg érdemes. 


A harmadik a már nagyon várt Sztálin halála volt, erre nagyon kíváncsiak voltunk, és még a fesztivál díjkiosztóját is végigültük a kedvéért. :P Nem kellett volna. Rettenetesen gagyinak találtuk, egyáltalán nem volt vicces - pár helyzetkomikumtól eltekintve -, viszont legalább teljesen el is idegenítette a nézőt azzal (már úgy brechtileg), hogy az egész angolul volt, és a filmben szereplő feliratok (pl. "Out of order") is. Arról nem beszélve, hogy a "poén" része volt a Gulágra vagy börtönbe vetett emberek életével/halálával/megölésével/kínzásával viccelődni, ami legalábbis rendkívül ízléstelen, de mivel ez egy ennyire közeli történelmi trauma, azt is megkockáztatom, hogy kegyeletsértő. Hogy Oroszországban ezért tiltották-e be, vagy azért, ahogy Sztálint és a szovjet vezetést általában ábrázolja, nem tudom, a cenzúrát túlzásnak tartom mindenképp, de ettől még a filmet is öncélúnak és ízléstelennek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése