2018. március 29., csütörtök

még egy kis Portó(i)t, legyen szíves!

Idén eddig csak olyan helyeken jártam (Nancy, Strasbourg, és most Porto), ahol már tavaly/előtt is. De nem baj, és Portóba mindig érdemes visszamenni, annyira jó hely! :) 
Ezt a mostani kirándulást a szülinapomra kaptam még, és szerintem elég jó ajándék volt, rengeteg újdonsággal, szép csempékkel, napsütéssel, tengerparttal, isteni kajákkal, szóval elfogadnék valami hasonlót legközelebb is (Portóhoz nem feltétlenül ragaszkodom).

A pénteket Portóban töltöttük. Sajnos pocsék idő volt, de azért látszott, hogy Portugáliába már beszökött a tavasz:













Elmentünk a Livraria Lellóba, ami állítólag Rowlingot is megihlette, amikor erre járt - csoda?







Mivel - nem tudom, említettem-e már - nem volt túl jó az idő, elég sokat villamosoztunk ezzel a cukisággal, azért kimentünk a tengerpartra dafke, aztán maradva ennél a motívumnál, elvillamosoztunk a villamosmúzeumba (Museo do Carro Electrico).






Amelyik villamosra fel lehetett mászni, arra felmásztunk.
Szó szerint csuromvizesen értünk haza, szerencsére a hősugárzó reggelre mindent megszárított, és másnap már sokkal jobb időnk volt.
Aznap Guimaraesbe kirándultunk, ami a portugál történelem egy jelentős helyszíne, mi ilyen részletekkel nem foglalkoztunk, hanem csak egyszerűen megnéztük a várat, megmásztuk a bástyákat, nagyon jót ebédeltünk egy rendkívül szimpatikus étteremben, majd addig élveztük a napsütést, amíg le nem szakadt az ég megint és meg nem fagytunk.

Ez még a napsütés Portóban
Porto, Sao Bento pályaudvar
  












Sertésborda (spare rib) babbal és házi sültkrumplival (B.)

Rántott tőkehal lecsós paradicsomos-paprikás rizzsel

Maracujás millefeuille (a tányér színe!!!)
Városnézés a napsütésben (amíg tartott):








nem emlékszem, mi volt ez, valami középület
Vasárnap úgy volt, hogy a Duoro folyó völgyébe megyünk kirándulni, méghozzá úgy, hogy elmegyünk Tuáig és onnan visszafele túrázunk. De aztán kiderült, hogy ott nincs semmi, és ami látnivaló lenne, azt nem lehet megközelíteni, csak drónnal, úgyhogy végül leszálltunk Réguában, ahol bezzeg rengeteg látnivaló volt (se), de ez amúgy nem lett volna baj, mert alapvetően a természetet akartuk látni, de nem volt a folyóparton gyalogút!!, úgyhogy végülis felkirándultunk egy kilátóhoz egy meglehetősen meredek, ámde annál romantikusabb keskeny betonúton és kiláttunk:

a mókavonatra felszállt egy zenekar is














a kilátó

a kilátás

a kilátó 

teraszos földművelés, már a vonatból
Olyan sok energiánk és időnk maradt hála az óraátállításnak, hogy visszaérve kimentünk Matosinhos-ba, Porto tengerpartjára (ebédelni és tengerezni-naplementézni).









nincs tengerpart jégkrém nélkül (de van Cornetto glutén nélkül, ezek szerint!)

Fanni, emlékszel? :))


Hétfőn meglátogattuk Panka barátnőm Erasmus-városát, Aveirót (a toldalékolás helytelen, ahogy egyébként Porto esetében is, mert portugálul a szóvégi "o" u-nak ejtendő). Egy szó: NAPSÜTÉS. Ja, bocs, még egy: KÉK.














kék PÖTTYÖS csempe!



Tengerpartot kerestünk, sópárlót találtunk.




(ez is ott)






az első templom, ami belül is csupa csempe (és ennek megfelelően jéghideg)


:)))





Kedden pedig visszatértünk Portóhoz, némi városnézéssel és hajózással még az érzelmes búcsú előtt.










Bónusz csempe-kollázsok:

 



Szóval Portugália még mindig király hely, menjen, aki teheti! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése