2018. március 18., vasárnap

mindennapok

Amúgy azért az autóvásárláson kívül nyilván más dolgok is történnek. :) 

Például a terveimnek megfelelően elkezdtem könyvelést tanulni egy esti tanfolyam keretében. (A forgalmi vizsgám előestéjén voltam először. :D) Még nem döntöttem el, hogy ez mennyire volt jó döntés (sic), de mivel a legrosszabb, ami történhet, hogy nem lesz belőle semmi, "csak" kijárom, hiábavaló semmiképp nem lesz. Elég fárasztó a heti kétszer két óra (kedd és csütörtök este), viszont amikor épp értem, miről van szó, akkor kifejezetten jólesik az agymunka és hogy számolni kell. Érzem, ahogy lassan pattogzik le a rozsda az agyam fogaskerekeiről... A tanárunk amúgy egy azeri fickó, nagyon komolyan veszi a dolgot, múlt előtti héten zh-t is írtunk! :D 10-15-en vagyunk egyébként a csoportban, nyilván tök különböző korúak, származásúak, érdeklődésűek, stb. Őszintén kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.

Ami a munkahelyemet illeti, ambivalens a helyzet. Egyrészt végülis az a kolléganőm, akinek bizonytalan volt a helyzete (holnapig érvényes határozott idejű szerződése van), nem maradhat. Ezt egyrészt nagyon sajnálom, mert bár nagyon sokszor nagyon sok dologban nem értettem (vele egyet), vagy bosszantott a lassúsága, vagy hogy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy szerintem kéne (amit igazán nem fair senkinek se felrónom), az utóbbi időben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és egyre jobban szerettem volna, hogy maradjon, és eléggé szívettépő (volt) nézni, hogy reménykedik-reménykedik, de hiába, és végül az utolsó reménysugár is szertefoszlik. Másrészt kaptunk egy óriási pluszfeladatot, amiről már írtam korábban (a végleges szövegek), és nem akarok senkit se untatni vele, de a lényeg, hogy sok-sok koordinációval, tárgyalással, győzködéssel és feltételezhetően hajtépéssel fog járni, és ez is lett volna az egyik oka az emlegetett kolléganő megtartásának (csak sajnos az időzítés, ugye: előbb döntötték el, hogy nem maradhat, mint hogy jött volna ez a feladat). Harmadrészt nekem lételemem a pörgés, és stressz, azaz teher alatt növök: minél több a feladat és minél inkább multitaskolni kell, annál inkább elememben vagyok, szóval egy részem kihívásként tekint az előttünk álló igencsak húzós időszakra - különös tekintettel a következő két hétre, amikor permanensen ketten leszünk csak a projekten (valaki mindig szabin lesz). Szép lesz még a nyár ebből a szempontból, olyankor mindig több a munka és több a szabadságon levő kolléga, viszont cserébe állítólag kapunk majd egy gyakornokot három hónapra. 
Ugyanitt, megint szembesülnöm kellett vele, hogy a tolmácsoláson kívül van egy másik terület is, amiben jó vagyok, régóta nem csinálom, és hiányzik: a tanítás! Pénteken kellett online tréninget tartanom két távoli kollégának a projektünkről, kb. egy óra volt, és az egy dolog, hogy én magam is élveztem, de az irodában a körülöttem ülők, akik egyrészt tudják, miről szól a projektünk, mert ők is azon dolgoznak, másrészt maguk is számtalanszor hallották (vagy horribile: tartották meg) ezt a prezentációt, azt mondták, hogy milyen jó volt hallgatni, és hogy olyan érdekesen adtam elő, hogy inkább arra figyeltek a munka helyett. :D Úgyhogy meg is néztem hirtelen felindulásból, hogy nincsenek-e tanítással kapcsolatos állások, de sajnos semmi, ami nekem szóbajön. Viszont beleült ettől a bogár a fülembe...

Szabadidőm is van azért (vagyis volt eddig, most, hogy eggyel kevesebben vagyunk, nem tudom, lesz-e...). Igyekszem minél többet szocializálódni, Anne-nal találkozom holnap, megyünk a Three billboards outside Ebbing-re, tegnapelőtt E.-vel voltam kb. két év után újra a Chocolate House-ban.
A kóruska is megvan az aggokkal, de sajnos úgy látom, az a pattern, hogy a tavaszi repertoár sosincs ínyemre igazán, most rövid nyálakat éneklünk, egy részét jólesik énekelni tényleg, de egy része meg tök nehéz, nem megy, nem is szép, nem is érdekes, nem látom annyira értelmét. Május 5-6-án lesz koncert, ahhoz képest, hogy Andy a legutóbbi próbára is egy teljesen új, négytételes darabbal állított be, elég közel van (pláne, hogy áprilisban lesz két hét szünet, plusz május elseje, plusz holnap nincs próba...). B. belengette, hogy csatlakozhatnék a trieri egyetemi kórushoz (próbák szerda este <3), ott az átlagéletkor meg a repertoár is szimpibb, de sajnos ahhoz képest nagyon korán van (18:45) a próba, hogy én Luxi másik oldalán dolgozom, és ha autóval megyek is, akkor is legalább másfél-két (inkább két) óra az út, olyankor nagyon sok a dugó, tömegközlekedéssel meg nehézkes, mert félóránként van vonat a munkahelyemtől a luxi pályaudvarra, onnan óránként Trierbe, ahonnan még buszozni kell... 
Anyway, az aggok karával a terv a jövő évadra - egy vagy több másik kórussal együtt - Theodorakis Canto Generalja (illetve bocsánat, Neruda Canto Generalja, Theodorakis által megzenésítve), 2019. január-februárban valamikor, és májustól addig nem is lesz más koncert.

Mostantól meg elég sűrű lesz az élet: csütörtöktől kedd estig Portugáliában leszünk, szerdán, ha minden igaz, megyünk az autóért (!!!), aztán péntek estétől keddig itt lesznek a Gondnokok, aztán a rákövetkező hétvégén megyünk Brüsszelbe szavazni, na és aztán lesz egy hétvége, amire egy szombati kóruspróbától eltekintve még nincs semmi program... véletlenül.. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése