2018. június 17., vasárnap

tíz évvel később

Két hete volt a tízéves érettségi találkozónk - az osztályunkhoz teljesen hűen, elég spontánul alakult az egész: én vetettem föl az ötletet még télen (ki más), de túl demokratikus akartam lenni (mi más) és elhúzódott a szavazás a csoportban, de végül, április közepére (!) csak sikerült megegyezni a június másodikában. Aztán nem nagyon volt időm/kedvem a szervezéshez, és május elejéig az egésszel nem történt semmi, akkor rájöttem, hogy vagy valakitől segítséget kérek, vagy az egész kútba esik, amit nem szerettem volna - egyébként itt még bőven úgy volt, hogy én ott se leszek. Na, végül május utolsó hetére, tényleg az utolsó utáni pillanatban, mégis összeállt a dolog egy osztálytársam segítségével. És akkor eldöntöttem, hogy én is megyek, ha már ennyit foglalkoztam vele.

A volt ofőnkkel azt beszéltem meg, hogy az iskolában találkozunk, és onnan fogunk majd az étterembe (mint később kiderült: inkább kocsmába) menni, úgyhogy szombat délután teljes nosztalgiában sétáltam át a Károlyi-kerten a Papnövelde utcába, és a suliban tárt kapu fogadott, a portás mondta, hogy ja, tudja, hogy a K. tanár úr itt van, de hogy hol... de menjek nyugodtan. Hát, nagyon fura érzés volt fölmenni ugyanazokon a lépcsőkön a másodikra, és elindulni a folyosó vége felé, és látni, hogy páran már ott vannak: pont, mint a régi szép időkben, amikor vártuk, hogy a tanár felbukkanjon. Bár öt éve jártam/unk ugyanott, mert az ötéves találkozó is "rendhagyó osztályfőnöki órával" kezdődött, mégis olyan volt, mintha sokkal de sokkal több idő telt volna el. A lépcsőfordulóban ráadásul megtaláltam a tablónkat is. :D (Amit most GDPR okokból nem teszek ide ki.) Sajnos nem voltunk olyan sokan, mint lehettünk volna, és az elején szinte csak lányok, de akik ott voltak, azoknak nagyon érdekesen alakult az élete, még ha nem is pont úgy, ahogy tíz éve elképzeltük volna. Az egyik osztálytársam a Fradi utánpótlás focistáit gyógytornáztatja és rehabilitálja, egy másik feldobox élménycsomagokat állít össze, van egy szájsebész, aki leginkább a bölcsességfogak kiműtésében leli örömét, van egy lány, aki négy év külföld után most költözött haza egy hete (illetve persze azóta három hete), van, aki több év közgazdászkodás után inkább programozást tanult, és most programozóként "szenved" (ő maga mondta így) nap mint nap, van, aki teljesen belevetette magát a környezetvédelembe és fenntarthatóságba, és egy olyan cégnek az ügyvezetője, amelyik a műanyagra mint alapanyagra keres fenntartható alternatívákat (amikor később rákérdeztem az ügyvezetőségre, akkor azt mondta, "hát ez abból áll, hogy vagyok én és én a cégben" :D), és azt hiszem még egy lányról tudtam meg, hogy mit csinál, ő a Decathlonnál dolgozik négy éve. Az egyetlen fiú, aki a találkozó első részén ott volt és elmondta, mivel foglalkozik, szintén programozó. És persze ott volt még az ofőnk, akinek a gyerekei rengeteget öregedtek (pont annyit, mint mi, de mégis így a legszembetűnőbb), illetve az ofő-helyettesünk, akinek két gyereke született és róluk elég hosszan mesélt. Az osztályban egyébként egyelőre két és fél gyerek van: egy srácnak van két kislánya, és az egyik lány pár héten belül szül. Ezen kívül - amiről tudok - legalább két házasság, egy pár héten belüli esküvő (lehet, hogy azóta meg is volt) és egy válás van a rovásunkon. Kíváncsi leszek, hol-hogy leszünk tíz év múlva.

(Kőleves kert)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése