2018. július 10., kedd

kalandok, early July edition

Még gyorsan mielőtt holnap hajnalban elutazunk, összefoglalnám, mi történt az elmúlt pár napban. Szerda este majdnem találkoztam egy nagyon régi ismerősömmel (barátnőmmel?), régi, értsd: 3 éve nem beszéltünk, amúgy a budapesti kórusomból ismerjük egymást, és egy napra jött most Luxiba egy konferenciára, de annyit késett a gépe idefele, hogy végül nem mentem ki elé, és helyette másnap találkoztunk, kivittem a reptérre és ott kávéztunk egyet, nagyon jó volt így is, hogy ilyen rövidre sikerült.


Csütörtökön egy kolléganőm, aki nem a főnököm, de fölöttem van a hierarchiában, megkérdezte teljesen váratlanul, hogy nem akarok-e más projektekkel/ügyfelekkel foglalkozni a mostani másfél projektem helyett, mert hogy van egy kolléganő, aki októbertől gyesen lesz, és az ő projektjeire keresnek valakit, ugyan meghirdették már az állást, de ha én szívesen csinálnám, akkor az újonnan felveendő kolléga az én mostani helyemre jönne. Köpni-nyelni nem tudtam, és a nő látta rajtam a megrökönyödést, mondta, hogy gondolkozzak rajta. Oké. Gondolkoztam, nem akartam, de nem hangzott úgy a dolog, mint amire nemet lehet mondani, úgyhogy tovább gondolkoztam, és arra jutottam, hogy talán megkérdezem főnökasszonyt (!), mégiscsak számít a véleménye. Főnökasszony indokolatlan mértékben kiakadt, hogy mit képzelnek ezek, hogy az ő megkerülésével engem elvinnének, meg hogy neki mindenképp itt van rám szüksége, na, itt már biztos voltam benne, hogy ő is terhes, és hamarosan elmegy gyesre, és azért akar ennyire itt tartani, de nem volt hajlandó nagyon megindokolni, hogy miért van rám akkora óriási szüksége. Anyway, nekem ez tökre jólesett, és abban maradtunk, hogy minden marad a régiben. 

Pénteken kaptam egy sms-t, miszerint az X honlapon kezdeményezett tranzakcióm befejezéséhez az alábbi kódot legyek szíves beírni. Ez rendben lett volna amúgy, ha éppen valóban az X honlapon vásárolok, de nem így történt, mert épp a Bizottságnak fogalmaztam egy udvarias levelet a frissen érkezett tizennégy darab, egyenként 15-20 oldalas cseh törvénytervezet fordítási határidejének tarthatatlanságáról (a lehetetlen igenis létezik, bárhány Coelho-idézet állítja ennek ellenkezőjét). Úgyhogy felhívtam a bankot, illetve a hitelkártyámat kibocsátó céget, hogy gáz van, mondták, hogy aha, látják a rendszerben, hogy valaki(k) két tranzakciót is indított(ak) a kártyámról (összesen több mint 400 euró értékben, csak mondom). Az ügyintézők megnyugtattak, hogy vissza fogom kapni a pénzemet, ha tényleg sikeres lesz a két tranzakció. Én ekkor egyébként még nem láttam ezeket a netbankomban, szóval gondoltam, biztos nem sikerült. Jó, mondták, hogy majd kapok postán valamit, meg hogy nyilván letiltják a kártyámat és küldenek újat, nyugodjak meg, a legtöbb, amit tehettem, hogy szóltam nekik, csá.

Még pénteken volt az egyik kedvenc kollégám, egy angol fordító utolsó napja, hát borzasztó szomorú volt az egész, a srác konkrétan végigsírta a búcsúztatóját, mi is alig győztük törölgetni a könnyeinket, nagyon fog hiányozni nem csak szakmailag, hanem emberileg is. Amúgy tényleg utolérhetetlen volt, nagyon pontosan és gyorsan dolgozott, és szinte az összes európai nyelven beszélt legalább pár szót (!), de inkább többet. Nem csoda, hogy máshol lecsaptak rá, óriási a srác. 

Még mindig pénteken meglátogatott Noé a bárkáján! Spontán átugrott Brüsszelből, ahol múlt héten is és ezen a héten is szinte végig tolmácsol (innen is küldöm Neki a csít, ha olvas, ha nem), és mivel pihenésre ÉS társaságra volt szüksége, elmentünk a strasseni "strandra" (hivatalosan termálfürdő), ahol egész szombaton (figyelitek, halad az idő) csak punnyadtunk a napon, néha belementünk a vízbe, sokat beszélgettünk, néha olvastunk, néha kicsit elszundítottunk (legalábbis én)... Szóval isteni nap volt! És ha ez nem lett volna elég, este megverték a horvátok az oroszokat. ;)

Az sajnos csak másnap derült ki, hogy teljesen leégtünk mind a ketten, a legjobban a sípcsontunk (!). 
Vasárnap volt Benedekék koncertje Trierben, nagyon jó volt! Csajkovszkij Patetikus szimfóniája és Bruckner Te Deumja volt műsoron, utóbbi nagyon bejött, előbbi meg pont úgy hangzott, mint egy szimfónia. :P


Tegnap nem nagyon történt semmi azon kívül, hogy RENGETEG munka jött, és a hitelkártya-egyenlegemben megjelent a mínusz 400+ euró, ezek szerint a tranzakciók sajnos sikeresek voltak. Kiderült, hogy mivel kártérítésre vagyok jogosult, feljelentést kell tennem, hogy elindíthassák az eljárást, úgyhogy ma megtettem életem első feljelentését a bertrange-i rendőrőrsön. Kíváncsi leszek, meddig tart a folyamat.


De még a feljelentés előtt az történt, hogy főnökasszony azt mondta, hírei vannak, és közölte, hogy felmondott! Én konkrétan elkezdtem bőgni, nemcsak a sokk miatt, hanem mert egyrészt nagyon szeretem őt emberként, másrészt ő volt nekem az etalon, mindent, amit tudok, tőle tanultam, neki köszönhetek, és mindig ott volt, ha bármilyen kérdésünk volt... Kivéve persze amíg gyesen volt majdnem egy évig. Munkaszempontból pont ezért annyira gáz amúgy, hogy elmegy, mert ha minden jól megy, én fogok a helyére lépni (és lesz egy igazi teamem!), és hát helyettesítettem már őt, de az ideiglenes volt, és annyira elképzelhetetlen a cég, a mindennapok nélküle... Ezt most meg kell emésztenem. 

Na most megyek drukkolni a franciáknak belgáknak franciáknak belgáknak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése