2018. július 21., szombat

mindenhol jó, de a legjobb Stockholm

Ez a város valami fantasztikus! Annyi nézni- és csinálnivaló van benne (és a környékén), hogy simán két hetet is el lehet ott tölteni, ha az embernek van elég pénze. :D Attól függően, hogy melyikünket kérdezitek, óriási szerencsénk / pechünk volt az időjárással - lehet tippelni, melyik narratíva melyikünké: a hőmérséklet mindennap 28-30 fok volt (kivéve talán az első nap, amikor csak 25), szó szerint szikrázó (és alliteráló) napsütés, sehol egy felhő. A svédek pedig bekaphatják, olyan gyönyörűek lebarnulva, hogy csak na. Eleve olyan szép egyenletesen barnák, hogy én nem is értem, milyen szisztematikus kintléttel tudják ezt elérni - nyilván a rengeteg biciklizés nem árt. De hogy nem égnek le egyáltalán... Na mindegy, szerencsére nekünk is elég jó színünk lett a hét végére, a kollégáim csodálkoztak is csütörtökön. :D 

Szerda reggel már a repülőből látszott, hogy ez nem rossz hely:

Ez még nem Stockholm, csak a svéd tengerpart egy része. 
Pláne, amikor odaértünk a szállásra:

Ami ennek a háznak az alagsorában volt egy "lakás", mármint az idézőjel csak a pincejelleg miatt van, de tényleg volt benne minden, konyha, étkező/nappali, hálószoba, és külön wc/zuhanyzó. De pici ablakok voltak csak, amiken alig jött be fény, és nagyon hideg volt, ami az első nap elég kellemetlenül érintett, mivel nem volt még kánikula. De aztán már inkább jólesett a hűvös, tiszta Gárdony volt, csak a föld alatt. :)
Aznap nem csináltunk igazán programot, hanem "csak" besétáltunk Stockholmba - a szállásunk Solnában volt, 7 km-re az óvárostól, másfél órás gyaloglás hivatalosan, de mi kicsit nagy kerülővel mentünk, így volt vagy két óra, mire bejutottunk, plusz közben muszáj volt megállni ebédelni és kávézni. Itt szeretnék kitérni a világ legcukibb kávéspoharára:


Aztán a(z ó)városban sétáltunk, de emlékeim szerint nem voltunk valami energikusak (6:20-kor szállt föl a gépünk, 5-kor indultunk itthonról), úgyhogy elég hamar rövidre zártuk a napot.
Ja igen, azt itt még elmesélem, hogy az volt az eredeti tervünk, hogy biciklit bérelünk egy hétre és azzal közlekedünk majd. De a helyszínen kiderült, hogy a hétnapos, Stockholmban és környékén korlátlanul érvényes bérlet negyedannyiba (!) kerül, illetve addigra már az időjárás-előrejelzésen is látszott a kánikula (még az indulás előestéjén is 24-25 fokokat jelzett csak előre), úgyhogy végül nem bicikliztünk egyáltalán. 














Oroszlánok (csak a kép kedvéért engedtem ki a hajam, nagyon melegem lett volna így)

Kedvenc metrómegállóm, a T-Centralen (a helyi "Chatelet", itt fut össze minden metró és itt van a pályaudvar is), nagyon tetszenek ezek a kék indák a barlangfalon :)
Csütörtökön elmentünk a híres-nevezetes skanzenbe, amit minden útikönyv és -beszámoló az elsők között említ mint kötelező látnivalót. Nyitás után kettő perccel már hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál, de nyilván ez minket nem tántorított el, és dafke végigálltuk. Érdemes volt:



Egy perccel a kép elkészülte előtt a nő megmozdult, köszönt, majd az arcunkat látva nevetett, és mondta, hogy tudja, hogy mindenki bábunak nézi, de nem az. :D 

Tanári lakás a 19. sz. közepéről



Vendégkönyv - "Nagyon szép hely. [Ez itt] Franciaország. #kitűnőérettségi"





Kodály is örülne ennek a látványnak

Készülnek a kerámiaedények
Marha érdekes volt az egész, volt egy csomó berendezett ház, mint fentebb az iskolaépület, bennük korhű népviseletbe öltözött "bábuk", akik kér(d)ésre szívesen meséltek az adott korról, az adott épület funkciójáról, stb. Volt egy egész "városi negyed", ahol az iparosodás utáni svéd történelmet lehetett így megismerni, az Aftonbladet történetét, hogy mit lehetett kapni a fűszeresnél (mindent, ami nem friss élelmiszer! de tényleg mindent), vagy hogy mennyire volt gépesítve egy 1920-as évekbeli háztartás. Az egyik ilyen lányt megkérdeztem, hogy ők egész nap egy adott házikóban ülnek, vagy hogy van ez, és mondta, hogy a legtöbbjüknek van kedvenc háza, és akkor arról megtanulnak mindent és igyekeznek oda kérni magukat, de amúgy műszakok vannak, a nap felét általában egy kinti helyszínen, a másik felét pedig az egyik házban töltik. 

A skanzen után a Kungliga Djurgardenben sétáltunk, ami igazából egy hatalmas park, nem túl sok látnivalóval, de a szép vizek látszódnak belőle:





Itt már a(z egyik) kikötőben sétálunk a 150 fokban



"A hajléktalan kutya szobra" anyukám szerint, de igazából nem volt címe. Elég találó.
Pénteken a a svéd királyi család rezidenciájához, a Drottningholm palotához hajóztunk. A palotába magába nem mentünk be, mert mindenki azt írta a neten - meg kívülről is így látszott -, hogy pont úgy néz ki, mint Versailles, Fertőd, Schönbrunn, stb., ha az ember egy ilyet látott, az összeset látta. Úgyhogy a parkjában sétáltunk, igazából a hajózás volt az élmény.






szenved (én meg örülök a nyárnak)
Ezután pedig... STRAND!!! Sajnos nem a tenger- hanem a tóparton csak, de baromi jólesett a vizet nem csak nézni végre, hanem benne is lenni.


A strandról a parton gyalogoltunk vissza a városba. Ez is olyan szép volt. Nem tudok betelni a rengeteg vízzel. :)  




Szombaton kirándulni mentünk a Tyresta Nemzeti Parkba. Ez volt az egyik legmelegebb nap, úgyhogy jó ötletnek tűnt annyi időt erdőben tölteni, amennyit csak lehet - mint utóbb kiderült, a túraútvonal magába foglalt két, elég hosszú árnyéktalan szakaszt is, de erről majd később. 

A rengeteg víz mellett a másik gyenge pontom az ilyen pallós kirándulóútvonalak. Nem tudom, miért, de egyszerűen odavagyok értük (is). Ki kéne vizsgáltatnom magam.

"mentes" áfonya, egyenesen a bokorról



Szóval az árnyéktalan szakasz. 1999-ben, egy hasonlóan forró nyár alkalmával volt egy tűzvész, amiben a park egyharmada leégett, de ezt a részt nem zárták el a látogatók elől, meg nem is telepítettek új fákat a leégettek helyébe, hanem egyszerűen hagyták, hogy a természet végezze a dolgát. Hátborzongató, olyan, mintha egy temetőben sétálna az ember, ahol nem temették be a sírokat, de közben elképesztő is, ahogy az élet újra utat tör(t) magának:



Természetesen tavak is voltak (mindegyikben lehetett fürödni is, de sajnos az nekünk nem fért bele), illetve kijelölt táborhely(ek? mi csak egyet láttunk). 



Vasárnap nagy kalandban volt részünk: Angsö szigetére készültünk, ahol szintén egy nemzeti park van. A Google Maps csak egy ilyen nevű szigetet ismert - ennek később még lesz jelentősége. Kikerestük, melyik hajó megy Angsőre, láttuk, hogy vasárnap reggel 8:45-kor indul, bő két óra az út, közvetlen járat. Odamentünk, beálltunk a sorba, felszálltunk a hajóra, megvettük a jegyet, majd gyönyörködtünk a kilátásban és élveztük a tengeri levegőt meg a napsütést.


Nyomortanyák, ameddig a szem ellát









Közben B. folyamatosan nézte a telefonján, hogy merre vagyunk, és egy idő után gyanús lett neki, hogy dél felé megyünk, mikor északra kéne, és egyre kisebb az esélye, hogy a menetrend szerinti időben odaérünk Angsőre - meg főleg, miért erre megyünk?! Úgyhogy amikor már szinte kizárt volt, hogy jó helyen lennénk, megkérdeztük a személyzetet, akik mondták, hogy tényleg nem vagyunk jó helyen (jó hajón), mert az az Angsö, ahova ez a hajó megy, egy iciripiciri sziget, amin csak nyaralók vannak, semmi más (kb. mint itt a hatodik képen). Oké... Akkor mit csináljunk? Kérdezte az egyik személyzet, hogy mit szeretnénk inkább, természetet vagy éttermeket (?!). Mondtuk, hogy természetet, úgyhogy azt javasolta, hogy Fjärdlangnál szálljunk ki, ahova másfél órával később érünk, ott lehet kirándulni, "very quiet island", és még ma vissza is jutunk Stockholmba, mert ugyanők jönnek visszafele délután. Jót röhögtünk, megköszöntük a segítséget és visszamentünk a fedélzetre élvezni az utat. Kár az Angsőért, persze, de egyáltalán nem bántuk, hogy így alakult.
Pláne, amikor odaértünk Fjärdlangra, ahol végülis bő két órát töltöttünk, főleg strandolással. Mivel közel s távol alig voltak emberek (és akik voltak, azok is inkább távol, mint közel), a civilizált fürdőruhás fürdésből hamarosan meztelen úszás és napozás lett (de ezt nem örökítettem meg). :D


Tulajdonképpen az egész sziget egy nagy strand volt

Az ott B., aki hősleg átúszott a "szigetére". Később egy másik pasas is elúszott arrafelé, mire Ő: "mit csinál a szigetemnél?!" 
Aztán hazafele további három órát hajóztunk, ez már nem volt akkora fun, de lementünk a zárt, árnyékos részbe és aludtunk egy kicsit (én legalábbis), aztán újult erővel gyönyörködtünk a vizekben és a napsütésben.
Mivel ezen a napon igazából eddig nem csináltunk semmi érdemit, kikötés után elsétáltunk a Fotografiska Museetbe, ami hajnali 1-ig (!) tart nyitva (csütörtöktől vasárnapig; hétfőn-szerdán este 11-ig :P), amit szintén sokan ajánlottak az interneten, hogy érdemes. Négy vagy öt időszakos kiállításuk van most épp, egy volt, ami nem jött be, egy divatfotós képei, a többi érdekes volt, főleg a National Geographic természetfotói. De a legjobb ez a kép volt, amit akkor készítettem, amikor kiléptünk a múzeumból:


Meg amit egy negyedórával később.

Meg amit egy bő félórával később, már a város egy másik részén. A kép jobb oldalán a torony a városházához tartozik.
Hétfőn először egy UNESCO-világörökséghez, az ún. "erdőtemetőhöz" (Skogskyrkogarden) mentünk, nagyon szép és nagyon békés.


rendes gárdonyi gyerek mezítláb sétál az ilyen fűben



Greta Garbo az egyik híresség, aki itt van eltemetve, a többieket nem ismertük
Ezúttal megörökítésre méltó, állítólag tradicionális svéd ebédet fogyasztottunk a TripAdvisor felhasználói által a második helyre szavazott kis étteremben az óvárosban, előételnek füstölt rénszarvashúst vörösáfonyával, majd lazacot és kapros krumplit különböző módokon elkészítve:



Ezután egy másik kötelezően ajánlott látványosságot, a Vasa Múzeumot (ejtsd: vázamúzeum :P) néztük meg: a Vasa egy 1628-ban elsüllyedt óriási hajó, amit egészen az 50-es évek végéig nem is találtak meg. 
Mutatnám először az időjárást 390 évvel később:



A Vasával kapcsolatban az az érdekes, hogy alig jutott ki a kikötőből, párszáz méter után elsüllyedt, és mindenféle összeesküvés-elméletek övezik a sztorit, ugyanis az ehhez kapcsolódó perben nem ítéltek el végül senkit. Ha jól emlékszem, 50 halálos áldozatot követelt a baleset (ebből kettő nő, ezt csak az arányok szemléltetése végett emelem ki) A legnépszerűbb elmélet szerint valaki direkt belepiszkált a számokba a tervezés (és/vagy a kivitelezés) során, mert a hajó attól süllyedt el, hogy túl kevés ballasztot bírt el az alja, mert túl keskeny volt a teljes testhez képest, és az utókor szerint a legkisebb szellőtől is felborult volna - így is történt, állítólag: elindult a stockholmi kikötőből, és szinte azonnal oldalra dőlt, de akkor még vissza tudta magát egyensúlyozni, de további százvalahány méter után megint jött egy széllökés, a Vasa lassan oldalra dőlt és elsüllyedt. Egy jóhiszeműbb verzió szerint ugyanez volt ugyan a baleset oka, de azért, mert a régióban ez volt az első háromszintes hajó, így a korabeli mérnököknek nem volt mire támaszkodniuk. A fő tervezőmérnök jó érzékkel egy évvel azelőtt meghalt, hogy a Vasát vízre bocsátották volna. Az is egy érdekes kérdés, hogy ha mindez még a stockholmi szigetcsoportnál történt, hogyhogy nem tudtak a hajón tartózkodók kiúszni a partra, illetve hogyhogy nem siettek azonnal a segítségükre? Még csak azt se lehet mondani, hogy nem volt ott senki, aki látta volna, hogy mi történt, mert óriási publicitást kapott a Vasának már az építése is, nemhogy az első útja. Illetve hogy vajon mi történt 333 évig, amíg nem találták meg a tengerfenéken? Persze, egy darabig nem voltak megfelelő eszközök a felkutatására, de végül amikor a 20. században megtalálták, kiderült, hogy szinte pont ugyanott maradt, mint ahol elsüllyedt. Amikor megtalálták egyébként az 50-es évek végén, évekbe telt, mire fel tudták hozni a felszínre egy csomó búvár és két másik "pontonhajó" segítségével. 
Ebben a múzeumban az volt a zseniális, hogy több kisebb kiállítást szerveztek a Vasa köré: korabeli élet, különös tekintettel a nők szerepére; a hajógyártás mikéntje; élet egy hajón a 17. században: kik, hol, mit csinálnak; az összeesküvés-elméletek; a megtalált csontvázakról tudományos eszközökkel kikövetkeztethető információk (életkor, nem, társadalmi helyzet, egészségügyi problémák); a hajó megtalálása, felszínre hozatalának lépései; történelmi kontextus, stb. Nem lehetett megunni, és mindig volt mit nézni. A múzeum közepén látható maga a Vasa, elképesztően hatalmas (nem csoda, hogy elsüllyedt :P), gazdagon díszített, és körülötte részletes magyarázatok olvashatók a különböző szintekkel kapcsolatos tudnivalókról. 



Ez itt a kötelező "selfie-spot", ki volt írva, hogy innen kell szelfizni. :D
A Vasa után hazamentünk a strandcuccért és irány a víz.

Véletlenül megtaláltuk a zsinagógát útközben, bemenni sajnos nem lehetett. 

Strand, esti verzió

A naplementét ezúttal a Fotografiska Museet fölött található sétányról néztük végig :)
Az utolsó (előtti) napunkon elmentünk először arra a piacra, amit B. öccse ajánlott, de mint kiderült, ez nem piac, hanem egy nagyon fancy vásárcsarnok, nem a mi pénztárcánknak. 


Mivel még mindig / már megint nagyon meleg volt, a következő megálló a Nobel Múzeum volt, ahol volt magyar nyelvű audioguide!!! (Az egyik múzeumi dolgozó magyar, úgyhogy lefordította és fölmondta a szöveget, nagyon is élvezetesen.) Rendkívül részletes kiállítás volt, sajnos elég kis helyen összezsúfolva, úgyhogy amikor elkezdtek csoportok jönni, akkor szinte élvezhetetlenné vált a dolog. De többek között pl. kiderült az is, hogy a múzeum szeretne elköltözni, már készül a Nobel-központ, ami egy ennél sokkal tágasabb épület (lesz?). Volt szó a Nobel-díj történetéről, Alfred Nobel életéről, korábbi Nobel-díjasokról, kiemelkedőbb vagy ismertebb Nobel-díja(so)król (pl. penicillin, Amnesty International), arról, hogy ki és hogyan dönti el, ki kapja a Nobel-díjat, meg hogy hogy tudatják a díjazottal, de a legérdekesebb rész az volt, ahol egy vitrinben ki vannak állítva random tárgyak korábbi évek díjazottjaitól. Ott van például Selma Lagerlöftől egy pár cipő, vagy Einsteintől egy levél, vagy Malala Yousafzaitól az a sál, amit az ENSZ-ben tartott beszédekor viselt, vagy már nem emlékszem, kitől, egy bicikli (!), stb., és persze mindhez tartozik egy történet. Ezek a tárgyak úgy kerülnek ide, hogy hagyományosan minden év december 6-án itt, a múzeumban találkoznak az azévi díjazottak (10-én van az átadó), és akkor mindegyikük adományoz egy tárgyat. :) A gyűjtemény így valószínűleg sokkal, de sokkal gazdagabb, mint amit látni lehet belőle, de hát tényleg nem nagyon férnek el. Illetve például a tavalyi díjazottak tárgyait tartalmazó vitrinhez mi se fértünk oda, mert mindig ott volt egy csoport. :( Volt még egy külön kiállítás az elmúlt évek irodalmi Nobel-díjasairól, Herta Müller, Szymborska, Clézio, Kertész... megdobbant a bölcsészszívem!

Kertész Imre a Sorstalanság kapcsán

Ez pedig velem jött a múzeum boltjából, és már majdnem kiolvastam azóta. Hátborzongató és/de nagyon érdekes és tanulságos.
Feltétlenül meg kell említenem az aznapi "véletlen" ebédünket, amit nem a TripAdvisor alapján találtunk:

B: valami marhahúsos saláta, nekem meg grillezett sajtos *.* Isteni volt!
Még egy kis óváros következett ezután, a fokok továbbra is az eget verdesték:


A topot egy holland kolléganőmtől örököltem, aki nemsokára itthagyja Luxemburgot, és elajándékozta azokat a ruháit, amik neki már nem kellenek. 


Hihetetlenül fotogén ez a város.
Majd az utolsó strand. :( De nem is a strandolás maga volt itt az érdekes, hanem hogy a strandtól párszáz méterre parkolt egy furgon, ami LÁNGOST árult! :D Két magyar volt az eladó, akik 7 éve élnek Sollentunában, mint megtudtuk. Nem hagyhattuk ki! 

Fokhagymás is (naná), csak az nem látszik #feelingbalaton
A strandról aztán (f)elgyalogoltunk a Monteliusvägenre, ami az óvárossal szemben egy hosszú sétány a dombtetőn, gyönyörű panorámával és természetesen az obligát naplementenézés innen a legkifizetődőbb.

Városháza, itt még csak kezdődik a naplemente, és mi sem vagyunk még fönt...

Valahova oda mentünk föl, ahol a zöld rész kezdődik.




Az utolsó óvárosi jelenet abszolút feltette erre a tökéletes hétre a (svéd) koronát:


És aztán szerdán hazajöttünk... Azért természetesen az utolsó reggelire még megettem egy fahéjas "batyut", ezzel az idillel búcsúzom:

És hát ez a kávésbögre...! A szállásunk legnagyobb kincse.

4 megjegyzés:

  1. Úgy látszik én tudok kommentelni. Szóval a HA-ra egy elég semmitmondó rész került fel, így vissza szívom a reggeli kommentemet. Óriási szerencsétek volt az idővel, mert nagyon lehangoló és hideg tud lenni a város esőben.
    Csinos vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! igen, eléggé csalódott is voltam, mikor olvastam a mai posztot, szerintem nem nagyon csinált kedvet se a teljes poszt elolvasásához, se Stockholmhoz :)
      (Te vagy Csodabogár? O.O)

      Törlés
  2. Valóban nem a legjobb a HA kiragadása, de nekem mégis felkeltette az érdeklődésemet és idejöttem elolvasni az egész posztodat :) És aaaannyira lettem volna a helyedben :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))
      a jó (?) hír az, hogy ha a globális felmelegedés így halad, akkor az eljövendő nyarak is ilyenek vagy még ilyenebbek lesznek!

      Törlés