2018. szeptember 18., kedd

és már megint Köln

Hát úgy látszik, nem tudok ettől a várostól elszakadni. Most az volt az apropó, hogy Fannival kellett találkozási pontot találni, és miután a Kanári-szigeteket kigolyóztuk, maradt Köln. (Pestről van közvetlen fapados, nekem meg közvetett - kb. 4 órás, 1 vagy 2 átszállásos - vonat.) Még mindig nem tudom, mi ott olyan hűdeizgi, hogy annyira sok a turista, most is tömegek voltak, meg visszanéztem a tavaly téli posztomat, ott is csomó ember van minden képen. A dóm tényleg szép, de amúgy az a háromutcás-két teres óváros, hát nem tudom, én még csak azt se éreztem, hogy olyan sajátos (vagy bármilyen) hangulata lett volna a városnak. Az már viszont nagyon is szimpatikus volt, amikor vasárnap tömegek tüntettek szolidaritásos meg pride-os meg migráncssimogatós transzparensekkel, na, akkor megszerettem Kölnt. 
Nem mondom, vannak ott jó dolgok, például a Primark, a csokimúzeum, ahol nem a csoki a pláne, hanem végig lehet nézni, ahogy élőben készül, formázzák, díszítik, csomagolják, meg a kölnimúzeum, ahol az eredeti Eau de Cologne történetéről meg a parfümkészítésről általában van napi egyszer nagyon igényes, érdekes angol nyelvű tárlatvezetés, sok szagolgatással. Meg persz az egész Rajna-part tök hangulatos, amikor süt a nap és lehet korzózni, és ha az embernek van ereje megmászni 533 lépcsőt a dóm egyik tornyába, akkor az szó szerint csúcs: szuper a kilátás és másnap garantált az izomláz. 









A "híres-nevezetes" csokiszökőkút, ami miatt állítólag az egész múzeum létrejött.



Fogyókúrás kóser vacsora (szemben véreshurka, itt sertésbélszín)





Ilyen meleg volt vasárnap!


4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ugye? :)
      (amúgy mi ismerjük egymást? csak kíváncsi vagyok :))

      Törlés
    2. "must have" füli ;)
      nem, nem ismerjük egymást, csak itt követem a blogod egy ideje :)

      Törlés
    3. ja oké, csak kíváncsi vagyok mindig az ismeretlen nevek láttán :)

      Törlés