2018. október 25., csütörtök

az előző részek tartalmából

Főleg a CinEastről akartam részletesebben írni, de aztán mindig elsikkadt. Idén jelentkeztem önkéntesnek, mert jó volt nézni is, de vonzónak tűnt részt is venni benne. Rajtam kívül kábé negyven másik ember gondolta ugyanezt, úgyhogy munka végül elég kevés volt, és minden alkalommal mással osztottak be - legtöbbször jegyet szedni, de volt, hogy büfézni, vagy állófogadást előkészíteni, ott közreműködni. Igazából a többi önkéntes miatt volt ez főleg érdekes, mert ezekkel az emberekkel amúgy nem valószínű, hogy megismerkedtem volna. Első ismeretségem Sevda, az azeri lány, aki holland férjével (és miatt) él itt, és angol irodalomból PhD-zik a genfi egyetemen, és imádja a klasszikus zenét. Aztán ott volt Dominika, akiről két perc után kiderült, hogy a(z Európai) Bizottság fordítói főigazgatóságának cseh egységében fordítógyakornok, frissen érkezett, most ismerkedik a fordítószoftverrel meg a többi gyakornokkal, és már nagyon élvezi az egészet. Kicsit hebrencsnek tűnt, meg nem nagyon tudta használni a google mapset, úgyhogy biztos, ami biztos, elkísértem az éjszakai busz megállójába. :D Pár nappal később Alex-szel (vagy Aleksszel?) voltam beosztva, aki egy gyönyörű kiejtéssel beszélő hatvanas (?) angoltanár, ide Dél-Afrikából költözött, de amúgy ha jól emlékszem, szerb, és a legkedvesebb emléke Magyarországról egy koncert, amit egy Beatlest és hasonlókat énekló trió adott valahol Pécsett egy vendéglő kerthelyiségében, a 70-es években. Aztán, talán a legbizarrabb élményem, amikor Nicolas-val (nem a kicsi) készítettem elő egy fogadást: francia fickó, negyven körül, felesége magyar, Verának hívják (!!!!!), Lengyelországban ismerkedtek meg, ahol mindketten önkéntesek voltak, négy gyerekük van. Nyilván rákérdeztem Vera teljes nevére, mert ilyen egybeesés azért ritkán van, de nem ismerem (pedig még eltés is volt, és budai!). A közös pontoknál már csak az volt a furcsább, amikor elkezdte mesélni, hogy milyen magánéleti problémáik vannak, és érdeklődött, hogy az én házasságom oké-e (!), ezen a ponton elköszöntem és hazajöttem, amúgy is időszerű volt már. (Azért megnyugtattam, hogy oké, nehogy álmatlan éjszakái legyenek.) És végül ott volt a Bosnyák Lány, akinek nem emlékszem a nevére, de tizenvalahány éve Franciaországban él, úgyhogy úgy beszél franciául, mint egy francia, és angolul is nagyon jól, vele állandóan összefutottam vetítéseken vagy munka közben, és a zárópartiban is végül együtt voltunk, pedig nem beszéltük meg előre. Na róla ennyit tudok, meg hogy (ő is) nagyon jófej. 
A filmek is jók voltak persze, most rengeteget láttam, mert önkéntesként ingyen bemehettem mindenre, amin volt hely, voltak a friss magyar filmek is (Nyitva, Nagyi projekt, Egy nap, Ruben Brandt, a gyűjtő), illetve a Csak a szél volt a díjkiosztó gála zárófilmje, huhh. A Nyitváról folyton cikkeznek mostanában, én nem éreztem annyira átütőnek, mint amennyire az index is magasztalja, de itt azért más a kontextus, a légkör, más itteni szemmel nézni. A Nagyi projekt zseniális volt, na az nagyon tabudöntögető, kíváncsi leszek az otthoni fogadtatásra; az Egy nap szimplán szép és szomorú és valóságos. A Ruben Brandt meg szerintem egy elmebaj, utána órákig csengett a fülem és fájt a fejem tompán, annyira gyorsan változik a kép, annyira hangos és intenzív az egész film, hogy nehéz utána az embernek magához térnie. 

A munkáról is akartam írni, most kicsit kiborult a bili, nem elégedett az ügyfél, kicsit szarban vagyunk, de remélhetőleg nem nagyon. Az új pozícióm előnye, hogy most meghallják a szavam, úgyhogy már el is kezdtem odahatni, hogy kimásszunk a gödörből. Van fény az alagút végén, ez egyértelmű. Ennél több metaforát sajnos nem tudok ebből a bekezdésből kihozni.

Tegnapelőtt voltam egy fantasztikus Mozart Requiemen, úgyhogy idetenném a legjobb Dies Irae-tételt szeretettel. Holnap 4:30-kor kelek (megyek hazaaaaaaaaaaaaa), úgyhogy jó zenehallgatást kívánok, és folyt. köv.



  

4 megjegyzés:

  1. Jövő héten megyek Egy napot nézni meg LUX filmnapok is lesznek, ott az Izlandi amazont szúrtam ki, remélem jó lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd írd meg, hogy tetszett az Egy nap!

      Törlés
    2. Jó volt! Nagyon valós, nagyon "közeli". Nem mondom, hogy nem nyomasztó kissé - és tuti nem hozza meg a kedvet 3 gyerekhez :) -, de témájában és stílusában nagyon tetszett. A csaj szuperül játszik és mindenki kellően hiteles és "hétköznapi" benne. LUX-ra idén nem nyertünk jegyet :(, pedig 3 éven át mindig kaptunk.

      Törlés