2019. január 19., szombat

céges bulika

Tegnap volt az újévi parti, kicsit későn, de sebaj, így olcsóbb. Igazából tök jól éreztem magam, végig azokkal a kollégákkal ültem, akikkel amúgy is jóban vagyunk és szívesen beszélgetek velük, állófogadás volt, svédasztalos vacsi nem túl nagy, de igényes választékkal, aztán beszéd, aztán a tervek szerint tánc, nem tudom, ebből mi lett, mert amikor eljöttem 11 után, akkor öten voltak a tánctéren (mondjuk összesen voltunk ott harmincan, és eddigre már páran hazamentek, szóval az arány nem volt olyan rossz).

olasz-magyar-magyar-görög
Egészen addig jó volt a buli, amíg az egyik igazgató nem kezdett el beszélni, egyrészt mert azzal kezdte, hogy 2018. micsoda egy rossz év volt a cégnek, meg még azon belül a luxemburgi irodának külön is, mert a célszámokat nem értük el (persze hogy azok mik voltak, azt senki se tudja, csak azt, hogy általában irreálisan magasra vannak belőve olyanok által, akiknek fogalmuk nincs a projektek működéséről), és már vártam, hogy most bejelenti, hogy leépítés, vagy hogy nincs bónusz jövőre, de nem, hanem rögtön áttért a "jó" hírekre, és ez volt a beszéd másik negatívuma, hogy hallhatóan fogalma se volt róla, miről beszél, a projektek neveit elrontotta, próbált az érintett emberekkel szemkontaktust felvenni közben, de sose találta el, hova nézzen, szóval elég gáz volt. A jó hírek amúgy kb. abból álltak, hogy van ez meg ez a projekt, amik szuperül mennek, és van ez meg ez a tender, amit megnyertünk, meg három másik, amiknél az eredményhirdetésre várunk (értsd: még nem vesztettük el őket). 
Aztán a beszéd után hozzánk került egy polaroid fényképezőgép, mondjuk nem értem, ezzel miért várt a HR fél 11-ig, de gondolom abban reménykedtek, hogy akkorra indul csak be igazán a bulika. Mi mindenesetre bőszen elkezdtünk fotózni a kis teamemmel, csináltunk három teamszelfit, hogy mindhármunknak legyen egy (!), itt már nem lehettünk teljesen magunknál, de akkor jó ötletnek tűnt. 


Aztán elkezdtek elszállingózni az emberek, engem meg felhívott B., hogy pont indul hazafele próbáról, és negyedóra múlva fel tudna venni, úgyhogy én is elszállingóztam, ha jól emlékszem, valamivel fél 12 után. 
Összességében abszolút az én szám íze szerinti volt az este, dumáltunk meg ettünk meg ittunk, nem kellett táncolni, nem volt ilyen "igazi" buli-feeling, de közben kiábrándító is, hogy a két évvel ezelőtti alkalmon legalább kétszer ennyien voltunk, és sokkal jobb volt a hangulat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése