2019. január 12., szombat

négy tökéletes nap Budapesten

Rég éreztem ennyire jól magam otthon, mint most! Eredetileg nem is mentem volna amúgy tavaszig, de aztán kiderült, hogy Zsuzsinak lesz meglepi kerekszülinapi bulija, meg még más eventek is, amiken részt akartam venni, úgyhogy fogtam magam, és mentem. 



Szombat délelőtt átmentem a nagymamámhoz, akinél mindig újra és újra megcsodálom a kilátást, és most meg is örökítettem annyit, amennyi a hóeséstől látszott:

háttérben a budai hegyek
Utána a Gondnokokkal ebédeltünk a Bank3 palacsintázóban, ahol minden is van, ami palacsintából, -val, mellé stb. készíthető, és/de az édes palacsinták egyértelműen érdekesebbek, mint a sósak. 
Közben a "nyolcrétű úttal" játszottunk, tök vicces volt, felvetettem, hogy legközelebb egy doboz legót (is) vihetnénk magunkkal, hátha még jobban sikerül a pincéreket az őrületbe kergetni. 

aztán persze készült Gondnokszelfi is egy random ablakpárkány segítségével :)
Utána elmentünk a Fannival a tüntetésre, ami elég kiábrándító volt, nem voltak túl sokan és nem is tűnt nagyon közösséginek a dolog, nem volt kitartó (vagy akár kitartatlan) skandálás, persze a második felét nem tudom, hogy alakult, mert nekünk az első beszéd után el kellett jönnünk.



feeling tünti


Innen ugyanis az EMCI-találkozóra mentünk, ez volt a hétvége egyik legjobb programja, a Baráti Kávézó 2-ben (ez nekem annyira pöttyöskönyves elnevezés) ültünk össze végül 8-an (a csoportnak nagyjából a fele), és mindenki elmesélte, mi van vele, érdekes volt hallani, hogy a viszonylag azonos eredeti kezdetekhez képest mennyire különböző helyeken vagyunk három és fél évvel később, földrajzilag is. Az EMCI "eredeti" célját (EU-s konferenciatolmácsolás) a kb. 15 főből tudomásom szerint eddig csak ketten teljesítették (illetve teljesítik jelenleg is) be, fordítóként és/vagy tolmácsként négyen dolgoznak, projektmenedzserként csak én, és vannak, akik egészen más területen helyezkedtek el, meg persze akikről nem tudunk. Kíváncsi vagyok, hol leszünk, hogy leszünk mondjuk újabb három-négy év múlva.

Vasárnap családoztam, délelőtt a nagynénémhez mentem kávézni, és vagy nem szeretem a laktózmentes tejet, vagy meg volt romolva, de ettől eltekintve jól éreztem magam, és főleg a munkámról beszélgettünk, meg egy csomó minden másról is. Aztán anyuékkal ebédeltem, meg kicsit beszéltünk az augusztusi látogatásukról is, amire mindenki izgatottan készül :) 


lakótelepi idill

Délután pedig Zsuzsibuli! A Game Up! társasozós kocsmába mentünk, és pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, sőt talán még annál is jobb: az ünnepelt meglepődött, meghatódott, a játékok tök jók voltak (új felfedezettjeim: Imagine, Concept, szokásos kedvencek: Set, Hanabi, és egy kivétel, ami nagyon vontatott és unalmas volt: Citadella), a társaság szuper, és külön ki kell emelnem, hogy a gluténmentes torta finomabb volt, mint a gluténos, pedig a szakértők szerint ennek nagyon kicsi volt a valósz
ínűsége (amúgy ez csak azért érdekes, mert én vetettem eleve föl, hogy legyen gm torta is). 

az ünnepelt pinkben van

Hanabi, a legkedvencebb társasom ever! Ideális, ámde szinte kizárt esetben mind az öt pakli tetején 5-ösnek kéne lenni :P
Minimálisat afteroztunk Fannival a MOST bárban, ami "egy félóra-óra múlva" zárt, végül nem emlékszem, mennyit voltunk ott, egy órát biztosan nem, mert elkezdték látványosan letörölgetni a szomszédos asztalokat. :P 
Hétfőre Fanni szabit vett ki a kedvemért 💙, úgyhogy először elmentünk kiflit és kakaóscsigát reggelizni #külföldreszakadtmagyar, aztán turizni, tulajdonképpen egész sikeresen.

a pillanat, amikor rájövök, milyen kevés kell a boldogsághoz
Késő délután anyuval mentem kulturálódni a Katonába egy beszélgetésre, a sasszeműek megkereshetnek:

forrás: a Magyar Színházi Társaság Facebook-oldala
A beszélgetés a történelmi traumák színpadon-filmen való feldolgozásáról szólt, érdekes volt, de sajnos a tervekkel ellentétben nem Alinda moderálta, és aki beugrott helyette, nem volt a helyzet magaslatán. A konklúzió az volt, amire számítani lehetett: igen, fontos a történelmi traumákat feldolgozni, de csak ha az embernek van új mondanivalója, provokatív felvetése, újfajta nézőpontja, egyébként ugyanazt az egy narratívát többedszer elmondani fölösleges; és igen, a jelenlegi politikai kurzus a provokatív, újszerű megközelítéseket pont nem szokta támogatni.

Mivel eddigre még nem társasoztam eleget, este még családilag játszottunk egy új játékkal, amit bár ketten is lehet játszani, csak négyen érdemes. 

kicsit az Aranyásókhoz hasonlít, meg kell akadályozni a velem szemben ülő ellenfelet (meg persze nem baj, ha mindenki mást is), hogy elérje a célját
Kedden délelőtt nem csináltam semmit! :D Ilyen se szokott lenni, de most valahogy úgy alakult, hogy nagymamához mentem át dél körülre cuccostul (három megállóra lakik anyuéktól), úgyhogy előtte ráértem kialudni magam, ami rám is fért, mert végül ez a nap másnap hajnalig tartott, és bár ezt tudni még ekkor nem tudtam, sejteni azért lehetett. Szóval aludtam fél 10-ig, aztán hosszasan reggeliztem a tévé előtt (!) (a Szívek szállodájának legvége ment :D), aztán összepakoltam a kismillió cuccomat, és átmentem nagymamához, akit kettőre kellett elkísérnem a cipészhez valami hiperszuper ortopéd gyógycipő végett. Gyönyörűen esett a hó megint :)



Aztán az öcsémmel ebédeltem A séf asztalában (illetve hát -nál) a Westendben, az árai meg a kínálata menő, az igénytelenségre és lehúzásra viszont nincsenek szavak... 13% felár a helyben fogyasztásra ("szervizdíj"), mikor konkrétan önkiszolgáló étterem, és mosogatni is csak a tálcát kell, a többi mind kidobandó. A profilja viszont nagyon vicces, rántotthús- és kolbászmenü van. :D

balra fönt a desszert: nudli
Ezután az volt a terv, hogy a Fannival búcsúkávézom, de úgy jött ki a lépés, hogy végül az öcsémmel búcsúkávéztam, ami kárpótolt az ebéd igénytelenségéért, a Fabrikba vitt (Visegrádi utca): egy újabb szimpi újhullámos kávézó. :)


És itt tulajdonképpen véget is érhetne a poszt, mert hogy innen már csak Ferihegyre mentem anyuval, de azért elmondom, hogy végül 18:45 helyett 20:00-kor szállt fel a gépem, így lekéstem a flibcót Charleroi-n (22:00-kor landoltunk, és menetrend szerint 21:30-kor ment el a busz), úgyhogy volt két órám a reptéren a következőig, így kimaxoltam a belga életérzést és sültkrumpliba temettem a késés felett érzett bánatom (pláne, hogy semmi mást nem lehetett kapni):

ezért viszont a zuhogó esőben kétszer is át kellett sétálni a fedetlen parkolón
Végül hajnali 3/4 3-ra értem Luxiba, és megállapítottam, hogy az éjszakázás nem nekem való... Másnap teljesen zombi voltam, nem is tudom, hogy tudtam értelmes mondatokat összerakni a melóban, de valahogy sikerült, vagy az értelmetlenekre nem emlékszem. Aztán szerdáról csütörtökre este 9-től reggel 8-ig aludtam. :D 

4 megjegyzés:

  1. Láttad azt a szinkrontolmácsos magyar rövidfilmet, amit Oscarra jelöltek? Vicces :)
    https://hvg.hu/kultura/20190108_A_szinkrontolmacs_coming_outol__most_megnezheti_az_Oscareselyes_magyar_rovidfilmet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, még otthon láttam pont, nekem nem annyira jött be, a csattanó egyértelmű volt az elejétől, a catcalling meg undorító. Azt viszont szívesen megnéztem volna, mit csinál a megrendelő ezek után a két tolmáccsal :P

      Törlés
    2. Igen, én se vártam nagy végkifejletet, de nekem ez így pont tetszett, hogy a prágai konferencián, egy retro épületben megmutatja a catcallingot olyanoktól (hétköznapi de felthetően világot látott értelmiségiek), akiktől váratlanul ér és hogy a maguk láthatatlanságokban és egymást bátorítva olyan szánnivalóan egyre magabiztosabbak lesznek és egyre gázabb dolgokat mondanak még a munkájuk/hírnevük árán is, gondolom én.
      Aztán lehet csak én láttam bele többet :)

      Törlés
    3. igen, ez igaz, en valoszinuleg a szakmai erintettseg okan nehezebben tudok elvonatkoztatni :)

      Törlés