2019. február 3., vasárnap

az elmúlt két hétben

  • Menetrendszerűen utolért az évi rendes felsőlégúti megbetegedés, ezúttal vírusos torokgyulladás képében, szerencsére megúsztam három nap itthon fetrengéssel, köhécseléssel és némi hőemelkedéssel, és az időzítés is jó volt, mert a melókában nem nagyon van semmi, úgyhogy igazából a többiek nem is érzékelték, hogy nem vagyok bent.
  • Találkoztam és catch-upoltam E.-vel a Chocolate House-ban :)) 
  • Itt volt Noémi a (múlt) hétvégére és mivel mindketten lábadoztunk, elég lazára vettük a programot, többek között megnéztük a Bohém rapszódiát, ami nekem nagyon-nagyon tetszett, a valóságtartalma/sztori nem kapott akkora jelentőséget, mint a koncertfíling, olyan volt, mint egy kétórás, élő Queen-koncert, meg-megszakítva.
  • T. jóvoltából fölfedeztem (és végig is néztem) egy szuper sorozatot a Netflixen, az a címe, hogy The Kominsky method, öregedő színész és barátja küzdenek mindenféle problémákkal, nagyon őszinte, vicces, kedves és egyben realisztikus. Egyelőre csak egy évad van fent, 8-szor 25 perc. 
  • A kollégáim jóvoltából megnéztem szintén a Netflixen a Fyre fesztiválról szóló dokumentumfilmet (FYRE: The greatest party that never happened), leesett az állam, hogy hogy lehetnek annyira hülyék és hiszékenyek az emberek, hogy nem kezdenek el gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor egy luxusparti honlapja elkezdi letiltani a kommenteket, és nem válaszol olyan alapvető kérdésekre, mint hogy a résztvevők repülője mikor és honnan indul... Amúgy azon is meglepődtem, hogy két éve történt (2017 tavaszán), és abszolút nem emlékszem rá, hogy hallottam volna erről. (A fenti linken lehet róla olvasni magyarul.)
  • Hétfőn voltunk egy szuper Jordi Savall-koncerten a Philharmonie-ban, őt így kb. receptre írnám fel a januári szürkeség ellen. Ezt sajnos nem játszották, de azért ideteszem :)


  • Szerdára virradóra itteni léptékben óriási hó esett, ennek megfelelően a város közlekedése megszűnt létezni, és két óra volt, mire bejutottam az irodába (nem mertem autóval menni). Őszintén szólva sokkal jobban elvarázsolt a hó(esés), mint amennyire zavart, hogy sokat kell várnom a buszra. Másnapra még nagyobb lett a hó, de a közlekedés helyreállt.

utcánk szerda reggel

érkezem az irodába szerdán


csütörtök reggel


azért ez simán megvan 15-20 cm!




kilátás az irodai asztalomtól csütörtökön :)
  • Tegnap és ma megtettünk két városi túrát a circuits autopédestres-ből, a latyakos, saras, trutymós erdőre való tekintettel. Tegnap Limperstberget fedeztük föl, ami Luxembourg város egyik legelőkelelőbb negyede, vizuálisan annyira nem izgi, de nagyon jó helyen van és nagyon jó az infrastruktúrája. Ma pedig a "Luxembourg" (!) fantázianevű kirándulást választottuk, ami első ránézésre a belváros unalomig ismert cuki helyein vitt végig, de aztán rá kellett döbbennünk, hogy vannak még olyan részei a belvárosnak, ahol sosem jártunk!

    Limperstberg:




megtaláltuk Kist Malackát is


           Luxembourg:






itt például még sose voltunk, csak a túloldalon

meg itt se, pedig milyen szuper a panoráma!

photoshop photospot

és akkor hirtelen kisütött a nap és hat fok lett, és csicseregtek a madarak!

mi se értjük

belváros

Robert nemaza Schuman szülőháza - itt találkoztunk egy kicsit bolondnak kinéző német bácsival, aki beszédbe elegyedett velünk, és mondta, hogy igen, Schumannak köszönhetjük, hogy most itt állhatunk <3

itt van a hó, az idei
  • Gyakorlatilag teljesen megterveztük a hongkongi utazást, már csak azt kell kitalálni, hogy hogy zsúfoljuk bele kilenc és fél nap programját nyolc napba... Az útikönyv meg az internet alapján írtunk egy listát a mindenképp megtekintendő látnivalókról és hogy melyik mennyi idő kb., így jött ki a kilenc és fél nap, és akkor még az ebédszüneteket bele se számoltuk. :P Mindenesetre már csak 41 nap!!! 

1 megjegyzés:

  1. De jó kis városnézés volt (a fotelomból könnyebb, bár nincs az a metsző, fiss levegő...)!

    VálaszTörlés