2019. február 23., szombat

Bordeaux - képes beszámoló


B. szülihétvégéje kis késéssel kezdődött (már ha nem számítjuk azt a két és fél hónapot, ami december 3-a óta eltelt...), először a repülő szállt fel egy óra késéssel, aztán a busz vánszorgott rettentő lassan, így végül a tervezett 3 óra körüli érkezésből 5 lett, de még akkor is ilyen gyönyörű idő volt, amikor végre beértünk a belvárosba (Place de la Victoire).

A kínai újév tiszteletére (helló, röfik!) a rue Saint-Catherine végig fel volt díszítve lampionokkal.

Végy némi alkoholt, tizenöt fokot, napsütést, péntek estét, és keverd össze franciákkal.

Kilátás a szobánkból: sajnos közénk és a panoráma közé építettek egy tornatermet... 

Belátás a szobánkba

Église Saint-Croix, vasárnap be tudtunk menni egy pillanatra, belülről is szép. 

Naplemente

Pont de pierre, azaz kőhíd, a Garonne felett. 


Este 7 körül a Garonne partján

Péntek esti csúcs

Egészen emlékeztet Luxembourgra... :P


Place de la Bourse

Belváros :)

Holnap kezdjük a fogyókúrát! 

Az Operaház, ahol a kép készültekor még azt hisszük, ide szól a koncertjegyünk...

... ugyanis ha az Auditorium de l'Opéra van megadva, ki gondolná, hogy az egy külön épület? Szerencsére még pont időben kiderült, hogy ez a helyzet, úgyhogy elrohantunk a megfelelő helyszínre Sosztakovicsot és Sibeliust hallgatni. Külön vicces, hogy a timpaninál ülő fiatalember tavaly júliusban kisegített B.-ék trieri koncertjén. :D

A koncert után hazafele meglátogattuk még a Place de la Victoire-on a teknősöket is.

Sajnos a hotel nem tudta, hogy a palacsinta a gyengém :(

Napkelte a Garonne felé sétálva

Szombat reggel a belvárosban





Piac a Place St-Michelen, ami másnap reggel fontos helyszín lesz

Ugyanott, más szögből



A Pont de pierre napsütésben :)




Kíváncsiskodik


Ez pedig már Arcachon, ahova azért jöttünk, hogy a híres (?) Dune du Pilat-t megnézzük. Emlékeim szerint a kis Nicolas-ban szerepel amúgy ez a városka; láthatólag kőgazdag helyieknek (franciáknak mármint) van itt nyaralója, majd a későbbi képekről kiderül.  


tengerpart

Stílszerű halas ebéd helyi fehérborral. 



Itt pedig már megérkeztünk a dűnéhez, és itt szembesülünk vele, hogy ez kökemény mászás lesz, rengeteg homokkal. :D



NAGYON meredek!

Felértünk!


:D

Most pedig néhány nyomortanya.





Amikor már nagyon elfáradtunk az addigra kb. 18 km-es gyaloglástól, megvártuk a kis navette-et, ami kalandos úton ugyan, de bevitt az arcachoni vasútállomásra, hogy vissza tudjunk menni Bordeaux-ba a csurig tömött vonaton. A leghátsó ülésről készült a kép. 

Pizzeria Filippo, a TripAdvisor által a legjobbnak ítélt bordeaux-i étterem, ki kellett próbálni.

Finom volt, de igazán semmi különös, se a pizza, se a kiszolgálás, se maga a hely... 

Vasárnap, amikor átsétáltunk "Budára" a Pont de pierre-en.

Stílusosan egy ilyen kőoroszlán fogadott, magyarázatot, kiírást azóta se találtunk.

"Pest"

Újra a Place St Michelen...

...ahol 10 év után találkoztam az au pair családom kétharmadával!!! A szemüveges kissrác, amikor utoljára láttam, 4 éves volt, most 13 és fél! Annyira jó volt őket újra látni!
Ez volt a mininyaralásunk (egyik) fénypontja és egyben utolsó programja is, vasárnap délután már itthon is voltunk.

1 megjegyzés:

  1. 2 évig laktunk Libourne-ban (kb. 25 km B-tól, St-Emilion mellett!...) Sokszor voltunk a tengerparton, Lacanau, La Dune du Pilat megszokott fürdőhelyeinket idézi... Még november elején is.)

    VálaszTörlés