2019. március 26., kedd

Hongkong 0. nap: Váratlan windsori vizit

Március 15-én, pénteken, hivatalosan 19:05-kor szállt volna föl a gépünk London felé, ahonnan helyi idő szerint 21:00-kor indultunk volna tovább Hongkongba, tehát nagyjából másfél óránk volt az átszállásra. Mivel a Luxembourg-London távolság kb. 50 perc, ez biztonságosnak tűnt

Arra persze nem számítottunk, hogy hat körül, se szó, se beszéd, az indulásokat jelző táblán a 19:05-ből hirtelen 20:50 lesz... Ráadásul bemondani nem mondtak be semmit, onnan derült ki, hogy valami nem stimmel, hogy pont a tábla alatt ültem, és láttam, ahogy egy nő fölnéz a táblára, majd nagyon csúnyán elkáromkodja magát, úgyhogy én is fölnéztem, és igyekeztem nem káromkodni. A British Airwaystől bent a tranzitban nem volt senki, úgyhogy a várakozáson és a pánikszerű konnektorkeresésen kívül nem tudtunk mit csinálni. Aztán 20:35-öt jelzett a tábla, és volt némi esély, hogy esetleg megvár a hongkongi gép... De végül 21:09-kor landoltunk csak, már akkor elég fáradtan (és éhesen, de ez volt a legkisebb bajunk).


A BA javára legyen mondva, hogy hihetetlenül szervezettek: mihelyt beértünk a terminálba a Heathrow-n, készen várt minket az új repülőjegy másnap délutánra, egy shuttle-voucher (amit végül nem használtunk), és egy utalvány a négyes terminálon levő hotelbe. Esélyünk se volt megérdeklődni, hogy egyébként a hongkongi gép felszállt-e már egyáltalán, vagy elkezdeni alkudozni, hogy egy korábbi gépre tegyenek át (találtunk egyet szingapúri átszállással még aznap estére, 2000 fontért :D). Beletörődtünk, hogy akkor ott éjszakázunk és töltjük a másnapot, de ruhánk, az nem volt egy szál se, úgyhogy a csomagkiadásnál megkérdeztük, hogy megkaphatnánk-e a bőröndöket (amik ugye egyenesen mentek volna tovább HK-ba). A nagyon segítőkész nő a csomagoknál hosszan telefonált, és mondta, hogy az a legegyszerűbb, ha átmegyünk értük a másik terminálra, mert odahozatni bonyolultabb és hosszabb lenne, ez így 15-20 perc. Ekkor volt már majdnem tíz óra (ezt megelőzően baromi hosszan álltunk sorba az útlevél-ellenőrzéshez). Elmondta, hogy amikor átjutottunk a másik terminálra, hol találjuk meg a csomagokat. És adott egy szeretetcsomagot (én neveztem el így): fehér póló és piperekellékek. Ha esetleg nem jutnánk hozzá mégse a csomagokhoz. Miért ne jutnánk, gondoltam ekkor még nagyon naivan... 


Lelift, vonat, fellift, gyaloglás, itt vagyunk a másik terminálon, hol az a redvás kávézó, amivel szemben keresni kéne, hogy Baggage enquiries? Fél 11. Éhesek vagyunk, pisilni kell, már rég úton kéne lennünk Hongkongba, szóval itt már kezdtünk kijönni a béketűrésből. A térképről kiderült, hogy még 300 méterrel arrébb van a csomagos hely, még mindig a terminálon belül, végre odaértünk, benyitok a lengőajtón, és az alkalmazott rögtön rámförmed, hogy zárva vannak ("it's shut down Ma'am"), hát csak 10-ig vannak nyitva mit képzelek. Mondom, hogy bocsika, de nekünk kellene a csomag, és 25 perc volt ideérni a másik terminálról ésésésés. De senkit nem érdekel, ők zárva vannak. Hogy a kolléganő a másik terminálon ezt miért nem tudta vagy miért nem mondta, az máig rejtély. De ekkorra már olyan fáradtak és éhesek voltunk, hogy azt mondtuk, tökmindegy, jó lesz másnap is az aznapi ruha, menjünk a hotelbe. Újabb liftezés, vonatozás (mert persze a hotel az eddigiektől különböző négyes terminálon volt) és hosszas gyaloglás után végre odaértünk a hotelbe, ahol a recepciós leültetett minket ebben a lobbiban, hogy legyünk szívesek várni a sorunkra (11 óra):


Nem vagyok túlságosan türelmes este 11-kor, pláne ha délben ettem utoljára, úgyhogy amikor egy utánunk jövő pár is már kapott szobát, akkor odamentem a pulthoz és megkérdeztem, hogy úgy mégis meddig kell még várnunk? Eddig kellett. Kaptunk szobát, és a srác elirányított minket a szerencsére még nyitva levő szomszédos étterembe, ahol a világ legfinomabb sült csirkéjét ettem, valószínűleg ezen a ponton a vasszög is Michelin-csillagot kapott volna tőlünk. Ekkor már majdnem éjfél volt. :D 


Mivel másnap 16:50-re kaptuk az új jegyet, arról sajnos nem nagyon lehetett szó, hogy bemenjünk Londonba, mert fél 3-ra legkésőbb vissza akartunk érni a reptérre. Így esett a választás Windsorra, ami félórányi autóútra van a Heathrow-tól. De előbb még ki kellett maxolni a fantasztikus svédasztalos reggelit - és milyen jól (t)ettem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy utána egy hétig ugyanazt fogom enni reggelire... 

az a füstölt makréla, az minden lekésett járatot megér #najónem
Na de akkor hogy menjünk Windsorba? Életünkben először Uberrel! Nagyon menő az alkalmazás, nemcsak azt lehet látni, hogy hol parkol a legközelebbi potenciális sofőr, de végig lehet követni, ahogy odakanyarodik értünk, előre látjuk a nevét és a rendszámát, és ami a legjobb, hogy az alkalmazáson keresztül lehet fizetni és borravalót is adni. Ez nyilván mindenkinek evidencia, de nekünk teljesen új volt - és nagyon szimpatikus!

Windsor tipikus angol város vöröstéglás épületekkel, emeletes buszokkal és a királynő arcával minden szuveníren. Szép volt, de annyira nem izgalmas. A kastélyba nem mentünk be, már nyitás előtt Londonig ért a sor.








:) :(


Aztán észrevétlenül átsétáltunk Etonba, amiről egyikünk se tudta, hogy ennyire össze van épülve Windsorral. A college-ből csak egy udvart lehetett látni, de az is elég menő volt!




Innen visszasétáltunk Windsorba, és mivel már nem volt mit néznünk, és eléggé hűvös is volt (milyen szerencse, hogy a kabátomat nem tettem a bőröndbe pénteken!), visszamentünk a reptérre, hogy újból megpróbáljunk eljutni Hongkongba.


Folytatása következik!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó az írás, várom a következő részt! A váratlan hírt a késésről úgy lehet elkerülni, hogy vannak szakosodott honlapok, melyeken követni lehet nemcsak a gépek aktuális helyét a levegőben, de azt is, melyik gép fogja teljesíteni az adott járatot. Így hamarabb lehet látni mint a reptéri kijelzőkön ha késni fog a gép, aminek tovább kellene mennie. Így az ember hamarabb el tud kezdeni B tervet összerakni.

    Egyébként én is pont most raktam ki egy hong kongi utazás beszámolójának első részét: https://utazotodi.blog.hu/2019/03/30/hong_kong_i

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! pont most olvastam a Határátkelőn a tiedet, ez nem lehet véletlen :))

      Törlés