2019. március 31., vasárnap

Hongkong 1-4. nap: Victoria Peak, Dragon's Back és sok-sok Buddha

Először is meg kell cáfolnom a pletykákat, amiket az utazás előtt terjesztettem HK-ról:
  1. Nem igaz, hogy Hongkong (Tajvanhoz hasonlóan) független. Hongkong 1997. óta Kínához tartozó különleges közigazgatású terület, városállam (a másik ugyanilyen terület Makaó, ahova majd visszatérünk később). Előtte mintegy 155 évig brit gyarmat volt, aztán visszacsatolták Kínához. Hogy a hongkongiak saját magukra hogy gondolnak, azt nem tudom.
  2. Nem igaz, hogy Hongkongban mindenki beszél angolul. Az igaz, hogy hivatalos nyelv (a kínai mellett), de mint megtapasztaltuk, sokan nem vagy nagyon rosszul vagy nagyon kevéssé érthetően beszélnek.
Most, hogy ezt tisztáztuk, jöjjön a beszámoló második része. A British Airways március 16. szombat délutánra a Cathay Pacific Airways járatára foglalt nekünk két helyet, és azt a gépet el is értük, fel is szállt, a (kínai) kaja felejthető volt, és megnéztük a Pingvinek vándorlása 2-t :), meg még más filmeket, amikre nem emlékszem, és aztán tizenkét óra múlva megérkeztünk végre Hongkongba! 

Rettenetesen sokat kellett sorbaállni az útlevél-ellenőrzéshez, és ez, mint utólag kiderült, jó bemelegítés volt ahhoz, ami az ott töltött hét alatt várt ránk: 7075 fő (plusz turisták!!!) per négyzetkilométer népsűrűség (forrás, a 2018-as adatokat néztem, mivel az idei még bőven változik). Összehasonlításképp, Magyarországon ez a szám... 107.

Amikor végre hivatalosan is beléphettünk Hongkong területére, a csomagjaink már vártak. Itt ért minket az újabb meglepetés: B. bőröndjének felfeszegették a zárját, és egyben teljesen tönkre is tették (nem a bőröndöt, a zárat), úgyhogy mentünk azonnal panaszt tenni a Cathay Pacific pultjához. (Szerencsére semmi nem hiányzott belőle!) Az ügyintéző azonnal mondta, hogy jó, amikor a szállásra érünk, akkor B. lesz szíves mindent kipakolni a bőröndből, és ők majd gondoskodnak a megjavíttatásáról, amíg ott vagyunk.

Eddigre már elég kialvatlanok voltunk, úgyhogy az előre kinézett tömegközlekedés helyett inkább taxival mentünk. Az összes taxi tökegyforma Toyota, a belvárosban piros-, a két másik kerületben pedig kék- illetve zöld-fehérek, úgyhogy azonnal meg lehet különböztetni őket a személyautóktól. Már itt megmutatkozott a Tajvanról már ismert rend: a taxiállomáson három, kordonnal elválasztott sávban lehetett várakozni aszerint, hogy az ember melyik kerületbe ment. Kb. egy percet se kellett várnunk egy üres autóra, szóval nagyon flottul ment. A "főnök" bedobta a két bőröndöt hátra, aztán egy pókkal megoldotta, hogy valamennyire azért be legyen csukva a csomagtartó. :D

A szállásra menet már nagyon nyújtogattuk a nyakunkat, látva a rengeteg felhőkarcolót és toronyházat, de leginkább baromi álmosak voltunk, úgyhogy a szobánk elfoglalása után rögtön ki is próbáltuk az ágyat úgy egy órára...

A szobánk egyszerűen szuper volt, hatalmas ablak, tök nagy hely mindennek, külön fürdőszoba, háromnaponta ágynemű- és törülközőcsere, gyors wifi. Ja, és természetesen légkondi, de erről még lesz szó.
Nem tudom, ébredtetek-e már a legmélyebb álmotokból masszív jetlaggel este 7 körül, ha igen, tudjátok, hogy éreztem magam, amikor megszólalt az ébresztő, ha nem, akkor jobb is. Legszívesebben mindketten tovább aludtunk volna másnapig, de tudtuk, hogy a másnap hajnali 4 körül elkezdődik, ha most nem kelünk föl és bírjuk ki talpon legalább este 9-ig.

Kezdetnek felmásztunk a hostel melletti dombra, hátha lehet valamit látni a szmogtól. Lehetett.

Például a hostelt: ez a narancssárga épület a kép előterében.


ugyanaz közelebbről, miheztartás végett


más kirándulók

még tökre fönt van a nap, csak a szmogtól ilyen naplementés :(
Aztán elindultunk megkeresni az éjszakai piacot, mert az tavalyelőtt Tajvanon nagyon bejött, gondoltuk, itt is biztos ugyanolyan streetfood-jellege lesz.


aranyhal-bolt :(



De sajnos nem így lett. Az éjszakai piac itt csak sima piac volt ruhákkal meg mindenféle biszbaszokkal, kaja meg csak rendes, beülős éttermekben volt, úgyhogy jobb híján egy ilyen helyen ettünk valami rizses kaját, ha jól emlékszem, félálomban, aztán hazagyalogoltunk, megnyugodva, hogy végre lehet legálisan is aludni. :D


Másnap persze richtig felébredtem fél 5-kor, és 5-ig nem is tudtam egyáltalán visszaaludni, és már latolgattam a lehetőségeket, hogy fészbukozzak vagy olvassak-e hétig, amikor kelni terveztünk, de ehelyett tisztázatlan körülmények között hirtelen reggel 9 lett. :D Úgyhogy mentünk is azonnal reggelizni. Mint kiderült, háromféle menüből lehetett választani: "Western", "Hong Kong" és "Chinese" reggelik, ebből első reggel mindketten a nyugatit választottuk (abból a pályaudvar is jó):

Lelövöm a poént és elárulom, hogy én a hét további reggelein is ugyanezt a gourmet menüt ettem.
Reggeli után először is eltévedtünk a metróhoz menet, és tök nagy kerülővel találtuk csak meg. De megtaláltuk! Kicsit örülök is, hogy nem arra mentünk, amerre kellett volna, mert így készült ez a kép:

egy pici fogalma lehet az embernek ezt látva a zsúfoltságról
A belváros szívében mentünk vissza a remekül légkondicionált metróból a fülledt, meleg felszínre, és ezt láttuk:

egy az emlegetett egyforma taxik közül

emeletes busz és VILLAMOS :D
Később majd kiderül, de itt még nekünk se egyértelmű ez egyáltalán, hogy ezek a felüljárók gyalogoshidak, gyakorlatilag az utcaszint fölött egy emelettel plusz egy járda, mert annyi ember közlekedik, hogy nem férnének mind el a "normális" járdán (így se!). Ez itt egy szerencsés napszak volt, hétfő délelőtt, viszonylag kevesen voltak az utcán. 

Első programunk a Hong Kong Park meglátogatása volt. Oázis a felhőkarcolók között. :)



elmosódott, de az istennek se akart egyhelyben maradni egy fotó erejéig...

durján vagy durián, a világ állítólag legundorítóbb ízű és szagú gyümölcse, így héjastul semmi nem érezhető belőle szerencsére
Innen a Victoria Peakhez felvivő Peak Tram megállója felé menve botlottunk bele a Hong Kong Parkhoz tartozó "madárházba", ahol a lombkoronaszinten sétálva lehet gyönyörködni félig-meddig szabadon élő, egzotikusabbnál egzotikusabb madarakban.










Nem tudom, mennyi időt tölthettünk itt, de nagyon-nagyon élveztük! A madarak ráadásul ránk se hederítettek, tök közel repültek hozzánk, és olyan csivitelés volt...!

A madárház után sort kerítettünk az első hongkongi ebédünkre egy buddhista (= vegetáriánus) étteremben, amit nagyon nehezen találtunk meg, de csak sikerült.

(fafül)gombás tészta és variációi hideg görögdinnyelével :)
Innen pedig már tényleg nem volt más hátra, mint sorbaállni a Peak Tramhez - mivel hétfő volt, viszonylag kevesen voltak, de így is vagy félórát kellett várni, majd felzötyögni a helyenként 48%-os emelkedőn. Érdekes élmény olyan ferdén menni felfele, hogy belenyomódik az ember lapockájába az ülés háttámlája...

szmog szmoggal :(((( de azért így is jól látszik a dzsungel és a felhőkarcolók érdekes együttélése

az, hogy a szemünket alig bírtuk kinyitni abban a szűrt napsütésben, nem kifejezés

a Peak Tram felső végállomása egy plázában van, ahol még fel kell mozgólépcsőzni a kilátóteraszig

a Peak Tower, a tetején a kilátóterasszal
Aztán elindultunk körben a Peak körül, itt indul ugyanis az összesen 50 km hosszú Hong Kong Trail, és az első szakaszát terveztük megtenni, kb. 7 km-t, egy víztározóig. Itt egész elviselhető volt a klíma, kevésbé volt kicsit párás, mint lent a városban, és a sok épület meg metró után jólesett a zöldben lenni. Bónusz, hogy a kilátás is élvezhetőbb volt, mint a Peak Tower tetejéről. 
A képekhez nagyon hangos kabócaciripelést kell elképzelni.











A víztározó nem volt túl izgi, onnan viszont nagyon meredeken kellett visszakaptatni a Peakhez, el is kezdett sötétedni, mire visszaértünk.

grey hour
A nap zárásaként tök véletlenül felfedeztünk egy szuper dumplingos helyet, ahova utána még kétszer visszamentünk :)

kaktuszgyümölcslé, isteni!

mindenfélével töltött gombócok, a szezámmagosban, ha jól emlékszem, vörösbabkrém volt :D
Másnap úgy döntöttünk, kihasználjuk a napsütést és megtesszük a Hong Kong Trail egy kb. 10 kilométeres szakaszát a Dragon's Back ("sárkányhát") útvonalon, amely pontosan olyan, mint egy sárkány háta: dombra fel, dombról le, da capo al fine. Az úticél a Big Wave Bay Beach ("nagy hullám öböl strand" [sic]) volt. 








ez se rossz, de nem ide mentünk




halálosan kifáradva és leizzadva, baromi éhesen, az első helyen, ahol volt kaja, kipróbáltuk a beef noodles-t, hogy összehasonlítsuk a tajvanival - a nyomába se érhet!

ennél azért kicsit többen voltak, de nem sokkal
A strandon a víz nagyon kellemes volt, és napozni is! Kicsit el is aludtunk a parton, olyan jólesett az órákig tartó kutyagolás után a melegben. 
Innen aztán iránytaxival (kb. 20 fős "light bus", összevárja, hogy megteljen utassal, és utána, ha jól emlékszem, 10 dollárért elvisz -  1 HKD = 0,11 EUR/36,5 HUF) és busszal visszamentünk a városba, ott pedig a napfénytől és a tengervíztől elpilledve felültünk az emeletes villamosra csak úgy céltalanul villamosozni. Illetve hát az volt a cél, hogy visszajussunk a belvárosba, de az a villamos tényleg teljesen használhatatlan, húszméterenként megáll, tök lassú, és kevés rajta a hely, úgyhogy hármasával-négyesével jár. 



Aztán a képek tanúsága szerint már nem csináltunk semmit, gondolom ez elég volt egy napra. :D 

Szerdára a tízezer Buddha szentélyének meglátogatása volt a fő programpont. Igazából nem is a tízezer Buddha a pláne, de az is, hanem hogy a szentélyhez felvezető (több mint négyszáz!) lépcső mentén többszáz, életnagyságú Buddha-szobor van, mind-mind különböző!


na meg a lépcső aljában majmok is felbukkantak teljesen váratlanul... 




Maga a szentély se semmi, tízezer icipici kis Buddha-szobor ül körben a falon.



A belvárosba visszaérve gyönyörködhettünk a meglehetősen szürke panorámában az Avenue of Stars-ról. Kellemes szél fújt, ami megkönnyebbülés volt a Buddháknál tapasztalt fülledtség után.





Még megnéztük az állatkertet, de semmi említésre méltó, sőt, inkább szomorú, annyira pici helyen tartják az állatokat :(( A park maga, ahol van, elég szép. Itt le is dőltünk egy órára aludni, és a megannyi sivítozó és rohangászó kisgyerek se tudott megzavarni. Látszik, hogy bár nem mozogtunk extrém sokat, a magas páratartalom nagyon megviselt. 



Aztán átkompoztunk "Pestre", ahol laktunk, ezeket a kikötőhöz menet fotóztam.



Aznap este végre időben voltunk, hogy elejétől megnézzük a Symphony of Lights and Music-ot, amit minden áldott este 8-kor megtartanak, hogy miért, az rejtély, merthogy normális ember ezt egynél többször nem nézi meg, az hótziher. De így is minden este tele a rakpart.




ez nem a Symphony of izé, de azért elég jó lett szerintem

Folytatás következik hamarosan!

3 megjegyzés:

  1. Kedvelem a blogodat, az utazós írásokat pláne. :-) Viszont egy kis kiegészítés... az a gyümölcs a képen jackfruit, nem durián, a durián szegmentáltabb és tüskésebb kinézetre. A jackfruit, ha érett, ízben egy parfümösebb licsihez hasonlít, textúrában viszont annál ragósabb. A durián csak szagra taszító, de az íze nagyon komplex. Aki szereti a büdös sajtokat, annak a durián igazi csemege. Állaga sült tökre hasonlít, ízre meg leírhatatlan gesztenyepüré+champagne+fokhagyma meg némi büdös sajt. :-) Én is sokáig hetekig hezitáltam a kóstolással, mert mindenki negatívan emlegette, de aztán egy éjjeli kajapiacon belevetettem magam, sok maláj durián ínyenccel körülvéve. Azóta m, ha tehetem, mindig veszek, ha olyan helyen járok. Thaiföldön sokféle fajta terem, kategorizálva árulják.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, köszi a pontosítást, láttunk duriánt is boltban, és az biztosan az volt, mert ki is volt írva, de én észre nem vettem volna a különbséget!

      Törlés