2019. március 30., szombat

intermezzó: Képzeld, (szerdán) kórházban voltam!*


Egy újabb luxembourgi "első". Semmi komolyra vagy váratlanra nem kell gondolni, a homlokomon levő cisztától akartam végre megszabadulni, mert bár nem fájt vagy zavart a mindennapi életben, nagyon nem találtam esztétikusnak, és az viszont idegesített, hogy folyton mindenki megkérdezte, mi az. (Lehetne most arról filozofálni, hogy a külső reakciók hogyan befolyásolják az ember testképét, és hogy vajon ha soha senki nem tett volna megjegyzést, akkor is le akartam volna-e szedetni, de nem fogok.)


A ciszta amúgy kb. 2017 novemberében jelent meg, de nekem is alig tűnt föl, mert akkor még úgy nézett ki, mint egy leendő pattanás. Aztán egyre nagyobbra nőtt, és mostanra már kicsit nagyobb volt az átmérője 1 cm-nél, és semmi jele nem volt, hogy ne foglalná el az egész arcomat pár év alatt. :P 

Reggel csináltam egy előtte-képet:


Egynapos sebészet volt, bentalvás nélkül, helyi érzéstelenítéssel, a tőlünk gyalog 10 percre levő kórházban. Előző nap felhívtak, mondták, hogy 7:15-re kell menni, és ha nem kell bent aludnom, akkor semmit se vigyek, és valami könnyűt reggelizzek. Persze csak 7:16-ra értem oda még így is, mert a kórház és köztünk van egy vasúti átjáró, ahol több mint öt percet kellett várni, hogy felengedjék a sorompót (két vonat is jött egymás után). :D 

A recepciós felvette az adataimat, aztán mondta, hogy ott a lift, második emelet, és a folyosó közepén lesz majd ott nővér, az majd megmondja, hova tovább. Ezt kicsit furának találtam, de aztán kiderült, hogy tényleg ott járőrözött két nővér (másrészt a folyosó közepén van a nővérszoba). Az egyik rögtön látta rajtam, hogy nem nagyon tudom, hova menjek, úgyhogy megkérdezte a nevemet és elirányított az egyik öltözőbe, hogy tessék, itt vannak a kórházi cuccok, legyek szíves átöltözni és semmi saját ruhát nem magamon hagyni, itt a széf a cuccaimnak, szóljak, ha kész vagyok. Mivel még sose volt ilyen átöltözős-kórházas élményem, kérdeztem, hogy de a bugyit csak magamon hagyhatom? Mire a csávó visszakérdezett, hogy nem látom, hogy a ruhakupac tetején ott van a legújabb divat szerinti kórházi bugyi? :P

az ott, a papucs tetején
Hát jó. 


Aztán át kellett mennem a váróba, a könyvemet vihettem (Picoult: Nineteen minutes, újabb zsenialitás), és rövidesen jött megint a srác, hogy akkor megmérné a megmérendőket, és miközben mérte a vérnyomást, szaturációt meg testhőt, lazán elcsevegtünk arról, hogy Hongkongnak akkor most mi is a politikai státusza, ugye ott sok az expat, és ugye most nyitották meg nemrég a világ leghosszabb hídját HK és Makaó között. Lehidaltam. :D

Aztán jött egy másik nővér, aki felvette a kórtörténetemet, a szokásos kérdésekkel. Aztán várni kellett. Majd megjelent egy harmadik nővér egy kerekesszékkel, hogy akkor irány a műtő, és itt azért elkezdtem tökre izgulni (meg egy kicsit félni). Utólag amúgy ezt ahhoz is kötöm, hogy beültetett a székbe, és onnantól tolt, és nem a saját lábamon mehettem, és ettől sokkal komolyabbnak tűnt az állapotom, mint amilyen igazából (nem) volt. Szerencsére hamarosan megérkeztünk a műtős részleghez, ahol gyalog mehettem, sőt amikor a (negyedik, Isabelle névre hallgató, mert hogy be is mutatkozott) nővér megtudta, hogy először vagyok itt, akkor mondta, hogy jó, akkor a kicsit hosszabb úton megyünk, és megmutatja a backstage-et. :D Kaptam egy rózsaszín műtőssapkát, fel kellett feküdnöm az asztalra, betakargattak, aztán több mint félórát vártunk a dokira... Közben ott volt velem két nővér, Isabelle meg egy másik, és mindenféléről beszélgettünk. Egy ponton szóbakerült a Bohemian Rhapsody, hogy az micsoda egy zseniális film, és nemIsabelle mondta, hogy ő ott volt azon a Live Aid-koncerten 1985-ben! És hogy most pont a repülőn látta a filmet, és hogy fantasztikus volt újraélni. Aztán persze a szokásos, honnan-jöttem-és-akkor-hány-nyelvet-is-beszélek témakörnél kiderült, hogy Isabelle lánya a standard luxi nyelvek (luxi, francia, német, angol) mellett oroszul és lengyelül is tud, és hát hogy ugye mindkettő szláv nyelv és sok dologban nagyon hasonlítanak, de "sok szót másképp ejtenek és sok szónak más a jelentése" (ekkor átfutott az a cinikus gondolat a fejemen, hogy ez bármely két nyelvről elmondható), na szóval ott minden téma is szóba került, de a doki csak nem jött, úgyhogy rátelefonáltak, hogy itt vár a szegény beteg (ez lennék én), mi van már. 

Aztán 8:45 helyett valamikor 9:20 körül befutott a doktor, és onnantól nagyon gyorsan végeztünk is: kaptam, ha jól számoltam, egy nagy és négy kisebb érzéstelenítő injekciót a homlokomba (lehet, hogy öt ugyanakkora volt, csak az első után a többit sokkal kevésbé érzékeltem), aztán csak azt hallottam, hogy vág ollóval, meg éreztem, hogy rángat, meg dolgokat csinál a fejemen, mint a fogorvos, amikor érzéstelenítéssel töm/fúr/húz fogat. Közben folyamatosan, de tényleg szünet nélkül beszélt hozzám, viccelődött, kérdezgetett, és közben meg is jegyezte, hogy ez a small talk arra van, hogy elengedjem magam, nem kell komolyan venni. Aztán hipp-hopp, készen is voltunk (szerintem a beavatkozás maga nem volt több tíz percnél). 
Baromi kába voltam az érzéstelenítéstől, úgyhogy kicsit még ott üldögéltem, aztán vissza az öltözőbe, váróba, majd... a doki utasítására az ő rendelőjébe receptekért (5 perc a kórháztól gyalog). 

ez már itthon készült
A nap legkellemetlenebb része ez volt: átsétálni a doki rendelőjébe, majd a recepttel elmenni a patikába, és onnan haza. A közeli patikát kb. fél éve elköltöztették, de tök messzire, és pont két buszmegálló közé, hogy mindkettőtől kelljen sétálni. Nagyon szép idő volt amúgy, de én csak arra vágytam, hogy lefekhessek... Azért túléltem :) 

a nap további részét így töltöttem
Kontrollra nem kell visszamennem, a cérna magától ki fog esni. Napi kétszer kell ecsetelnem valami trutyival, egy hétig, illetve kell szednem gyulladáscsökkentőt, hogy nehogy elfertőződjön a seb. Eddig minden oké, a homlokom elég merev, meg a seb és közvetlen környéke nyomásra fáj. Ilyen lehet a botox is. :P
Még azt az egy dolgot nem tudom, hogy ez mennyibe kerül, mert még nem kaptam meg a kórháztól a számlát. Lesz itt még fogaknak csikorgatása!

2 megjegyzés:

  1. Vicces a nővérke mint csávó! 😁
    Soha rosszabb kórházas élményt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. arra is gondoltam, hogy fivér(ké)t írok! :P

      Törlés