2019. május 18., szombat

az előző részek tartalmából

Elég sok dolog történt az utóbbi időben, próbálok semmit sem kihagyni.

Következő koncertjeink plakátja :)
Április 29-én volt a kórusunknak közgyűlése (assemblée générale), ami évente egyszer van és a mindenféle operatív ügyeket ilyenkor lehet megbeszélni. De ez a kórus (illetve gondolom az összes itteni) nem úgy működik, hogy van a karnagy meg vannak az énekesek, és utóbbi egy homogén massza, amiben eredetileg mindenki egyenrangú és mindenki aszerint veszi ki a részét a szervezési feladatokból, hogy mennyire van kedve meg mennyire ér rá, és így mondhatni automatikusan kialakul egy szűkebb társaság a karnagy körül, akik mindig többet tesznek bele, mint a kórus többi tagja, szóval nem, hanem itt van egy bizottság (comité), ahova ha az ember szeretne, be lehet kerülni, és akkor részt lehet venni a szervezésben. Ez egy jelenleg talán hétfős (keddes) társaság, amiben van pénztáros, titkár, van küldött (!), és vannak a szervezők, és persze benne van a karnagy is. Szerintem akik ismernek, főleg kórus-kontextusban, már sejtik, mi lesz ennek a sztorinak a vége. Most ebből a comitéből elmegy az egyik néni, itt nyitok egy zárójelet, mert érdemes szerintem elmesélni, hogy azért megy el, hogy egy évre Kurdisztánba (Észak-Irak) költözzön a férjével, és az ottani menekülttábor(ok?)ban dolgozzanak menekültekkel. Csak mondom, hogy mindketten közelebb vannak a 80-hoz, mint a 70-hez... Zárójel bezárva. Szóval az április végi assemblée générale-on Jimmy, a kórustitkár  (aki amúgy norvég, de nagy eszperantista, és a FB-n mindig eszperantóul posztol, amit vicces és tanulságos olvasni) gyakorlatilag meghirdette a megüresedő helyet, azzal a remek és részletes marketingszöveggel, hogy "kellene még egy tag". Miután nem tolongtak a jelentkezők, csalódottan kérdezte, hogy "senki?", na most amilyen stréber jól nevelt vagyok, ennek már nem tudtam ellenállni, és belekérdeztem a csöndbe, hogy de mik lennének a feladatok, mi a pozíció? Mire Jimmy (szó szerinti idézet saját fordításban): "köszönjük a jelentkezést, Vera, üdv a comitéban!"... És persze én meg ahelyett, hogy elküldtem volna az anyjába, még örültem is neki, hogy végre itt is aktívkodhatok. Ráadásul van a comitéban még egy velem kb. egykorú lány (ami eleve ritkaság ebben a kórusban), aki tavaly(előtt?) szintén nagyjából ugyanígy került be, úgyhogy igazából szerintem én tisztában voltam annak kockázatával, hogy ha megszólalok, akkor azzal eladom a lelkem... :P 
Azóta csinálni még semmit nem kellett, de lesz valami közös ebéd június első felében, ahol majd tisztázzuk, hogy most akkor kinek mi a feladatköre. Addig meg csak az összes e-mailre cc-re tettek engem is, biztos, ami biztos. :D

Május 4-én ünnepeltük B.-vel a megismerkedésünk tizedik (!!!) évfordulóját. Mivel nálunk ez két héttel előzi meg a kapcsolatunk kezdetének évfordulóját, abszolút ugyanolyan jelentőségű, ha nem nagyobb. Aznap terveztem írni valami nyálas romantikus posztot erről, de aztán nem volt érkezésem, meg nem is nagyon kell ezt túlragozni, a lényeg úgyis ez:


Persze azért elmentünk az itteni állítólag legjobb pizzériába megünnepelni, még pezsgőztünk is. ;)

Május 9-től 13-ig otthon voltam, nagyon zsúfolt programmal szokás szerint:

Volt persze mindenféle evés-ivás, esküvői éneklés a lányvegyeskarral Diósdon (kipróbálhattam, milyen a másik oldalról :D), Gondnokulás, Énekel az Ország-koncert a Müpában, találkoztam egy régi barátnővel is hosszas csönd után, megnéztem az öcsém leendő lakását (pöpec), voltam fodrásznál (-2 centi és három napnyi egyenes haj), családoztam mindkét oldalon, voltam anyuval moziban is, meg még ami most nem jut eszembe. Ja, és végre megvettem a Kisrigók-könyvet, és el is olvastam azon melegében. :)
Kábé ennyi, meg történtek azóta is dolgok, hogy visszajöttem, de azokról majd a következő részben. ;)

Ja, igen, meg azt még megörökítem, hogy végignéztem a The Crown-t a Netflixen, és nagyon-nagyon-nagyon tetszett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése