2019. május 1., szerda

éljen május elseje, a nemzetközi munkásosztály és az eheti egyetlen napsütéses nap ünnepe!

De most komolyan, annak mennyi az esélye, hogy kb. múlt szombattól jövő hétfőig minden áldott nap esik az eső, de ma, május elsején, amikor rá is érünk kihasználni, hétágra süt a nap? :D Tuti valami összeesküvés...
B. eredetileg Németországba akart volna menni túrázni, de lebeszéltem, mert egyrészt annyira nem sok az egy szabadnap, hogy annak a felét autózással töltsük, másrészt még azért óvatosan mennék csak messzebb a hétvégi kaland után, de egyébként az a vicc, hogy így is átmentünk végül Németországba. "Cserébe", amiért nem mehetett (!) külföldre (!), kiválasztotta a leghosszabb circuit autopédestre-et, hogy akkor azt tegyük meg - hivatalosan 15,7 km. Nem volt ellenvetésem. 
A túra Weiswampachból indult, Luxembourg északi részéről, és az első hat-hét kilométeren csak kényelmesen lefele sétáltunk, először mezőn, aztán az erdőben.


az út toposza mindig hálás téma, pláne, ha kutyatej is szerepel benne

és akkor besétáltunk a Százholdas Pagonyba







Kb. 9 kilométernél értük el a hármas határt:



emlékmű a Római Szerződés aláírásáról

a folyó innenső partja Németország, szemben a csermely jobb oldalán Belgium, bal oldalán Luxembourg :D

luxemburgi mező

az ott szemben Németország


Még két kilométer lazázás után jött az emelkedő, de nem volt vészes, olyan 300-350 méter szintemelkedés volt csak, viszont tűzött a nap, úgyhogy megint egy kicsit lesültünk, már most tiszta csíkos a hátam, pedig még nincs is nyár. :D 

találtunk ilyen profilképpozitív repcemezőt is, szélmalmokkal

meg további utakat kutyatejjel

a szélmalom alja
Az emelkedő után elég hosszan legelők között mentünk (minimális szintemelkedéssel), aztán visszaértünk Weiswampachba.







A vége tizenhét és fél kilométer lett, és elég jó formában vagyunk, a sok fotómegálló ellenére is 13 perces kilométereket mentünk, ami az idei legjobb. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése