2019. június 10., hétfő

újabb csodahétvége a Vogézekben

Szokás szerint rengeteg kép következik.
Szombaton egy 10 km-s könnyű túrával indítottuk a hétvégét gyönyörű napsütésben és kb. 15 fokban. 

Vigyázat, viperaveszély! (egyet se láttunk)





 





leégett fenyők :(

fejenként legfeljebb három liternyi (!) áfonyát szabad szedni szezonban


Ott egy kőszáli kecske!


Aztán este még elmentünk a szállásunktól felfedezőútra.

Ott laktunk pont a szembenlevő épületben. Síparadicsom :) 
 ... és találtunk egy tavat :)







Másnap egy jó nehéz, hivatalosan 20, de a valóságban 29 km-es komoly túrát tettünk meg, minden lépés megérte, olyan gyönyörű volt! És láttunk egy pár olyan helyet, ahol áprilisban is voltunk, de most már minden zöld volt, és hó is alig. Irtó mázlink volt az idővel, mert mondtak némi esőt, de aztán megúsztuk minimális csöpögéssel a lefeleúton.









ez itt mind áfonyabokor





újra a Hohnecken (áprilisban is ezt a csúcsot hódítottuk meg) :)







Teljesen kipurcanva értünk le mintegy 7 és negyed óra mászás után (1347 m szintemelkedés). Az alábbi gurmé ebéddel koronáztuk meg a napot:

"egy pár virsli sültkrumplival és salátával" (idézet az étlapról), mindegy, nagyon jólesett így is :D
Ma az előrejelzésnek megfelelően gyakorlatilag egész nap zuhogott az eső, úgyhogy először is visszamentünk a Hohneckre "megnézni a kis párákat", és nagyon megérte felautózni, mert gyönyörű dolgokat láttunk.
Útközben megálltunk a Lac de Retournemernél (tényleg ez a neve), ahol találtunk egy vízesést is.

kilátás az erkélyünkről 8 körü




Aztán továbbindultunk fölfele, és én folyamatosan fotóztam az anyósülésről. :D


 
ez már a Hohnecken készült, tényleg érdemes volt följönni

sehol egy lélek a csúcson! ennek örömére elkezdtem rohanni, majd akkorát estem a vizes füvön, mint két másik :P
(jól vagyok)

és akkor megláttuk a békésen legelésző kecskéket! már okosabb voltam és nem kezdtem el rohanni :P


random település útközben, felhőkkel
Az eredeti terv szerint Munsterbe mentünk volna az uszodába, hogy ha már túrázni nem lehet az esőtől, legalább így mozogjunk, de sajnos nagyon sok más ember is ugyanígy gondolta, úgyhogy gyakorlatilag azonnal tovább is álltunk - a kimondhatatlan nevű Riquewihrbe, ami olyan, mint Colmar, csak még sokkal cukibb: gerendás nagyon színes házak, macskaköves szűk utcák, giccsboltok. (Innen pedig egyenesen hazavezettem az ítéletidőben.)

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése