2019. augusztus 10., szombat

natural habitat

Másfél hét telt el az új melóban eddig, és nagyon remélem, hogy nem kiabálom el, de minden a lehető legjobban alakul. Az a fura, hogy hirtelen olyan, mintha az elmúlt négy év nem lett volna, és sose jöttem volna el az egyetemről. Mindenki (mármint az új kollégák) csodálkozik, hogy a versenyszféra után egy ilyen "adminisztratív" (értsd: uncsi és bürokratikus) állásra jelentkeztem, de ez is csak azt mutatja, hogy aki 10+ éve van a közszférában, és/vagy akár soha nem dolgozott máshol, az nem tudja, hogy az, hogy egy cégnél valakit menedzsernek hívnak, pont ennyit jelent és nem többet, és cége válogatja, hogy egy menedzsernek milyen feladatai és mekkora jogköre van, és hogy ez nem automatikusan valami fantasztikus csillogó modern felhőalapú unikornisos kontextus "dinamikus, fiatal csapatban". Továbbá hogy egy menedzsernek lehet, hogy adott esetben sokkal unalmasabbak a feladatai, mint egy asszisztensnek... 
Persze az egyetemen azon is csodálkoznak, hogy nagyjából magamtól is ismerem a szervezeti felépítést (rektor, dékánok, majd mindenki más), és hogy nem ért meglepetésként, hogy van olyan, hogy vizsgaidőszak. 
Eddig elég változatos feladatokat kaptam, vannak érdekesek meg kevésbé érdekesek (mint mindenhol), de például olyasmik, hogy tervezzek meg egy elég komplikált olaszországi utat, különféle statisztikákból nyerjek ki számokat, gépeljem be egy bebörtönzött elítélt kézzel írt levelét és válaszoljak rá (!), meg mindenféle adminisztráció.
Minden franciául megy, illetve pár emberrel angolul, de pont ellenkező az arány, mint eddig, aminek nagyon örülök! Már a 24. órában volt a franciám, így viszont jó esély van rá, hogy mégse felejtem el. Ja, és ami még szuper, hogy nincs mellébeszélés meg bullshit meg brand. Hallgatók vannak, oktatók és tanév, és ennek rendelődik minden alá, és mindennek, amit eddig csináltam, láttam és értettem a konkrét célját és értelmét.

1 megjegyzés: