2019. december 1., vasárnap

30. szülinap Palerm🌞ban

A múlt hétvégét Szicíliában töltöttük, ezt kaptam B.-től a 30. szülinapomra. Jaj, amúgy a szülinapom is tök jó volt, köszi mindenki, aki fölköszöntött. :))

Szóval Palermo. Oda-vissza szuper, zökkenő- és gyakorlatilag késésmentes utunk volt, ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Ryanairrel mentünk, és legyen velük kapcsolatban valami pozitív megjegyzés is (ez nyilván nem kompenzálja azt, ahogy a munkavállalóikkal bánnak). Érkezéskor azonnal hunyorognunk kellett a napsütésben, szavak nincsenek rá, hogy mennyire jólesett!

ehhez inkább nem is fűznék kommentárt...





Bevonatoztunk a városba,  és gyorsan ellfoglaltuk a szállást - egy nagyon kedves középkorú házaspár által üzemeltetett bed&breakfast, minden teljesen oké volt a hangszigetelést kivéve: ahányszor valaki kinyitott vagy becsukott egy ajtót, mindenki hallotta többkilométeres körzeten belül. Nyilván ki lehet bírni, de azért reggel/este nem esett túl jól. A házaspár nem igazán bírt semmilyen idegen nyelven kommunikálni, de a pasas telefonján volt google translate, úgyhogy amikor teljesen tanácstalan volt, akkor abba írta bele a mondandóját :D Szerencse, hogy mi azért nagyjából értettük, mit mond. A felesége nem is próbált más nyelven beszélni, hihetetlen vehemenciával és kedvességgel beszélt hozzánk olaszul, ahányszor alkalmat talált rá. Mondjuk a 60%-át értettük. :D


Kihasználandó a (csak aznapra előrejelzett...) napsütést, el is indultunk felfedezni a várost, de elsőre egy eléggé lerobbant környéken lyukadtunk ki, és én eléggé el is voltam fáradva a hajnali 3-as kelést követően, úgyhogy végül egy kikötőben pihengettünk.

"november"





Őszintén szólva nem volt túl jó benyomásunk a városról így pár óra után: rengeteg a szemét, a kutyaszar, de ami ennél még rosszabb, hogy az autók egy számunkra teljességgel követhetetlen logika (?) szerint közlekednek. Sávok szinte sehol sincsenek felfestve, a zebra előtt nemhogy nem állnak meg, de csak épphogy lassítanak, a dugóban dudálnak, mindenhova "parkolnak", ahol ott egy talpalatnyi hely (sarkok incl.), nem ritka, hogy a járdára merőlegesen parkoló autók mögött még ott áll egy vagy két autó a járdával párhuzamosan... Ők nyilván látják a logikát, nekünk nem sikerült fölfedezni. Amúgy vannak buszok meg metró is talán, mégis az volt a benyomásom, hogy mindenki inkább vezet, és hiába vannak tele az utak, a parkolók is mind csordultig. 
Na mindegy, mi azért lelkesen bandukoltunk föl és alá és élveztük az egyre halványodó napsütést. A biztonságérzetem/ünk amúgy még a legszűkebb sikátorban is abszolút 100%-os volt. 












"Ebéd" (ez valamikor délután 3 körül lehetett) után teljesen kifulladva hazamentünk ledőlni, eddig bírtuk a strapát #nyuggerek. 
Amikor újra kidugtuk az orrunkat, már öreg este (talán 7 óra) volt, és sajnos az eső is elkezdett esni az előrejelzéseknek megfelelően. Nem baj, mi azért kitartóan folytattuk a felfedezőutat, de egy idő után annyira esett, hogy kénytelenek voltunk beülni vacsorázni. :P



Vasárnap óriási szerencsénk volt az idővel, mert bár egész napra esőt mondtak, végül csak kicsit áztunk meg (B. helyesbít: neki még az alsónadrágja is átázott, bocsánat, tehát: NAGYON megáztunk), és azt is csak délután, hazafele, úgyhogy nem kellett napközben vizes cuccban mászkálni. Na mindegy, igazából az eső eltörpült a gyönyörű tájak, hegyek, vizek, virágok mellett, amiket láttunk. Szuper nap volt, két kirándulással, a kettő között meg egy nagyon hosszú buszra várakozás meg később egy hosszú buszút (két különböző buszról van szó).


illusztráció a vonatállomáson, szerintem marha jó









nem teljesen értettük az installációt :D








Nem látszik, de itt volt a buszra várakozós intermezzó. Végül jött, de több mint 40 percet vártunk rá (az előirányzott 5 helyett). Egy picivel rögtön jobban értettem, miért ül mindenki inkább autóba. Alább illusztráció a parkolási kultúrára:




a híres Mondello beach





a Pico Gallo nemzeti parkban


egy zuhé a sok közül




a jól megérdemelt vacsora :)
Hétfőn viszont sajnos tényleg az előrejelzéseknek megfelelően alakult az idő: változó intenzitással, de egész nap esett, úgyhogy jobb híján a Palazzo dei Normanni (királyi palota) felé vettük az irányt. Nem túl izgalmas, viszont nagyon drága, az előtte levő (ingyenes) park sokkal érdekesebb volt, de sajnos ott zuhogott az eső.





itt tévedésből pár percre kisütött a nap





A palotában az egyetlen igazán említésre (és belépőre...) érdemes hely a bizánci kápolna volt, annak is a plafonja.





a szicíliai parlament ülésterme, a Herkules-terem

a restaurátorlányok is érdekesek voltak!

ízelítőnek egy kis giccs, a többi terem is ilyesmi hangulatú volt
Ami még érdekes lett volna, a katedrális teteje. Sajnos nem mehettünk föl, mert épp esett. Belülről sajnos nem volt izgi.





Aztán történt egy kis félreértés, miszerint fölbuszoztunk a Monte Pellegrinóra, én azt hittem, egy kilátóhoz, de mint kiderült, csak egy sziklaszentélyhez, ahonnan sajnos szinte semmilyen panoráma nem nyílt. Az eső lába viszont továbbra is lógott, úgyhogy vissza is szálltunk a buszra és visszakanyarogtunk a városba - az útközbeni kilátás pazar volt mindkét irányban!




az utolsó vacsorából az előételt mindenképp megörökítésre érdemesnek tarto(tta)m: pizzaterkercsek különféle ízesítéssel, de mindegyik garantáltan fokhagymás :)

az utolsó pillanatokban sikerült fölfedeznünk a bulinegyedet, végre!
Keddre már csak a hazaút maradt. A házigazdáink annyira cukik voltak, hogy amikor hétfőn megtudták, hogy nem leszünk ott kedd reggel már a reggelikor, direkt csak nekünk hagytak ott ennivalót, hogy ne menjünk el üres gyomorral. Lehet, hogy a kártyás fizetést nem bírták beüzemelni és képtelenek két értelmes szót kinyögni angolul, de hihetetlen segítőkészek és kedvesek* voltak végig. (*ha jól értettük őket, ugye)



1 megjegyzés: