2020. május 29., péntek

ez még nem az a poszt

Hihetetlen gyorsan megy az idő, sokkal gyorsabban, mint a gyes vagy a karanténozás előtt gondoltam volna. Gyorsabban, mint mikor még dolgoztam, pedig akkor sokkal több dolgot csináltam, ami elvonta a figyelmem... Ki érti ezt? Már megint péntek, és észrevétlenül eltelt három hét a legutóbbi bejegyzés óta. 

Mi minden történt azóta? Egyébként meglepően sok dolog. 

- Mivel rendesen kórusozni még mindig nem lehet, de nyakunkon a következő fellépés, a karnagyunk elkezdett küldeni felvételeket, amin szólamonként ad instrukciókat egy-egy tételhez, zongorázik és énekel és magyaráz (utóbbi kettőt nem egyszerre), és igazából teljesen hatékonyan lehet ez alapján tanulni, mert annyiszor éneklem el azt, amit kevésbé tudok elsőre értelmezni, ahányszor akarom, nem kell a többi szólamra várni, nem kell a mögöttem ülő, állandóan csivitelő néniket lepisszegni, stb. Ja, és a legfőbb előnye ennek a fajta tanulásnak, hogy mivel a szöveg nem bonyolult, simán lehet mosogatás/zuhanyozás/egyéb vizes tevékenység közben is énekelni (és víz nem is szükséges hozzá feltétlenül). Egyelőre nem tudom, mennyire reális, hogy én november végén fellépjek, meg hogy addig próbára járjak minden héten (szeptembertől, ha akkortól egyáltalán szabad lesz), de nagyon szeretnék, úgyhogy készülök, aztán meglátjuk.

- A kórusnál maradva, pont harmadik hete van otthoni online éneklés is szerda esténként, szinte mint a régi szép időkben, kivéve, hogy sajnos a Zoom erre a célra használhatatlan (és ennél használhatóbb felület, úgy tűnik, nincs), mindenesetre a társaság kedvéért poén, meg amikor saját magamnak énekelgetek, csak a karnagyot hallgatva, az nagyon jólesik, de amikor "együtt" éneklünk, az elég borzasztó sajnos. 

- Egyéb online tevékenységeim magukba foglalják, hogy "korrepetálom" az egyik volt csoporttársamat tolmácsolásból (ő tolmácsol, én adok visszajelzést), heti többször is, ahogy épp kijön a lépés. Pont ezekben a percekben záróvizsgázik - részben, és aztán majd még jövő héten is. Illetve rendszeresen részt veszek (változó aktivitással és lelkesedéssel) az online tolmácsolásgyakorlásban is, amin amúgy ha éppen olyankor vagyok otthon, akkor személyesen is szoktam. Rettenetesen nem bírok koncentrálni egyébként, mintha valami vattába lenne bugyolálva az agyam (helye), most is erőfeszítés kitalálnom, hogy hogy is fogalmazzam meg azt a valamit, ami a fejemben van (és főleg, mi az). (Aggódó szülők, most ne figyeljetek ide!) Ezt egyébként vezetéskor is érzem, és éppen ezért nem is vezetek már (vagy csak nagyon rövid távokra - haha, mert amúgy itt olyan távolságok vannak), de ha mégis, akkor mondogatnom kell magamnak, hogy mi mindenre figyeljek, szóval brrr.  Mondjuk már be se nagyon férek az autóba. :P A tolmácsolásra visszatérve, against all odds, tegnap tolmácsoltam angolról magyarra, mert érdekes volt a téma (a koronavírus kezelése Svédországban, egy igazi svéd előadásában), és közben éreztem azt a flowt, mint régen, meg csodálkoztam is, hogy jé, eszembe jutnak szavak magyarul (kivéve, amikor nem :D), amiket évek óta nem használtam, meg hogy milyen szépen tudok fogalmazni, ha akarok, akkor olyan nagy baj nem lehet. Az elég vicces mondjuk, hogy a levegőm elfogy(ott) úgy félmondatonként. :D 

- A legkedvesebb online programom pedig a társasozás a Gondnokokkal, amire heti egyszer kerítünk sort, és mindig nagyon jólesik, eddig főleg Fedőneveket meg Hanabit meg Aranyásókat játszottunk, de most elkezdtünk Rizikózni is, amit egyelőre kevéssé értünk (legalábbis négyből hárman), de annál jobban szórakozunk rajta (és magunkon). Tök jó amúgy, hogy ezeknek mind van online felülete, meg még egy csomó más társasnak is! Ja, meg még párszor játszottunk - nem teljes(en) gondnoki körben - egy Activity-szerű rajzolós-kitalálósat is, az nagyon vicces, főleg, mert a program csak pontosan azt a szót fogadja el megoldásként (be kell gépelni), ami a feladvány volt, így például a Tower Bridge-et nem fogadta el, csak a "Tower hidat" (ami ugye kinek jut eszébe).

- Nemonlineban találkoztam az itteni legjobb barátommal pont egy hete! Üdítő volt valaki másnak a társaságában (l)enni, jólnevelten a teraszon ültünk többméteres távolságra egymástól. 

- A kismamarovatban az az újdonság őőőőő (itt most elvesztettem a fonalamat, ld. vatta), na szóval van gyerekszoba, vagy inkább sarok, majd alakul a szobajelleg, de így az elején, pláne az eleje előtt nem annyira látom értelmét új bútornak (eltekintve attól, ami muszáj), meg semmi véglegesnek, a tervek szerint amúgy sem maradunk már itt sokáig*, szóval a rugalmasság jegyében egyelőre így néz ki:

A jobbra levő falon, ami nem látszik, végig beépített szekrény van, szóval nem csak a pelenkázóasztal alatt van tárolóhely. A babakád végleges helye pedig nem az ablakpárkány lesz. :P
- Ugyanebben a rovatban most az történik, hogy hetente kell ctg-re járnom és kéthetente ultrahang is van, végigültem az online szülésfelkészítőket (minden téma is szóba került), amiket amúgy két nagyon szimpi szülésznő tartott, összepakoltam a kórházi cuccokat (ld. kép jobb alsó része), és hétfőn kezdem a 37. hetet. Hivatalosan jún. 22-re vagyok kiírva, aztán meglátjuk. 

- Amúgy jól vagyok, köszönöm az érdeklődést, egyre nehezebben és lassabban mozgok, de szerintem eddig ezt a trimesztert élvezem a legjobban. Egyelőre elkerült a vizesedés, hátfájás, stb., szóval panaszra semmi okom. Amennyit tudok meg van kedvem, még sétálok, de azért ez nagyon minimális, általában 500 méter és 1 km között mozog, és néha van benne padon ülve megpihenés is. :D De a lényeg a friss levegő! #jókifogás 

itt például elmentünk naplementét nézni, és B. készített time lapse videót, én meg trollkodtam #leendőszülők

*Röviden összefoglalva az a terv, hogy még az idén, de mindenképp egy éven belül átköltözünk Trierbe vagy környékére, mert itt embertelen drága a bölcsi meg az élet meg az albérlet, illetve B. fontosnak tartja (én még nem tudom, mennyire vagyok meggyőzve), hogy a gyerekünk ne ennyire multilinguális környezetben nőjön fel, hanem legyen egy nyelv, amit tényleg anyanyelveként (illetve esetünkben második anyanyelveként) ismer - bár én azon az állásponton vagyok, hogy olyan nincs, hogy egy (akárhány) idegen nyelv ártson, és nem kell, hogy tökéletesen beszélje valaki, akkor is gazdagítja. De ha nem ezt a szépen hangzó elméletet, hanem a gyakorlatot nézem, tény, hogy az a kevés luxemburgi, akit ismerünk, egyik nyelven se tud tökéletesen, ráadásul mindegyiken akcentusa van. Bölcsiben luxemburgiul beszélnek hozzájuk, oviban elkezdenek franciául is tanulni, és első osztálytól ehhez jön még a német. Középiskolában (amit megint csak tök bonyolult kiválasztani, mert van francia rendszerű meg nemzetközi meg luxemburgi rendszerű) kezdenek csak angolt tanulni, és még emellé jön fakultatívan egy negyedik nyelv (olasz, spanyol, kínai stb.). És ugye mindemellé még ott van az otthonról hozott anyanyelvük is, hacsak nem bennszülött luxiak generációk óta. Szerintem ez inkább pozitívum továbbra is, de igazából Németországban is lehet nemzetközi sulit választani vagy franciát, szóval tulajdonképpen csak a luxi nyelv kerülne ki a képből. 
Már elkezdtünk volt nézelődni bölcsik terén Trierben, mert ott körzetesen vannak az intézmények, szóval a bölcsödei várólistára való feliratkozáshoz kell tudni, hova költöznénk, hát ezt így vaktában nem nagyon lehet ugye megállapítani, mert attól, hogy egy bizonyos környék szimpi pár ott töltött óra alapján, lehet, hogy ott élve kiderül, hogy a legaljább gettó, úgyhogy próbáljuk a másik oldalról közelíteni a kérdést, hogy hol van jó bölcsi (de hát azt is honnan lehet tudni), és az volt a terv még a vírus előtt, hogy kérünk időpontot tájékozódás végett a trieri Bölcsihatósághoz, de aztán bumm, lezáródtak a határok, szóval szerintem ez őszre tolódik (már nyitva van a határ, de nem szívesen ülök az autóban ennyit). 

4 megjegyzés:

  1. Megnéztem egy suli heti rogramját: 9 franciaóra, 3 matekóra, 2 fizikaóra, 3 németóra.
    Namármost nehogy a francia olyan fontos legyen, mint a három másik összesen.
    Akkor inkább tanuljon a gyerek C++-t :)

    Azon ügyködök, hogy minél többet lehessen teleworkolni, es akkor elhúzhassunk két kozelebbrol meg nem neveendö északnyugat-európai ország egyikébe :)
    Luxi az az ország, ahonnan _semmi_ nem hiányozna ( maximum az áfa kedvezmény a BMW-re :) ). Éltem 3 másik országban is: hihetetlen, hogy a luxik milyen barátságtalanok. ( és a franciák meg a többi latin mennyire szarnak a közlekedési szabályokra: csak én meg egy masik holland tartja be itt az utcában a 30-at. Elképesztö. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na de milyen suli az? Pont ez az, hogy ahány suli, annyiféle hangsúly, hogy lehet ezt előre eldönteni??
      Nekem amúgy semmi bajom Luxival, sőt, és az elmúlt szűk öt év alatt a barátságtalansàggal se találkoztam, sőt. A közlekedési szabályok be nem tartàsànàl nem tudom megállapítani, a volán mögött milyen nemzetiségű illető ül - nekünk is luxi rendszàmunk van, oszt szittyàk vagyunk.

      Törlés
  2. Ez a kép rólatok annyira vicces, hogy időnként eszembe jut, és nevetgélek rajta...
    Gondoltam, most már megírom. :D

    VálaszTörlés