2020. augusztus 15., szombat

az előző poszthoz

Azóta se volt érkezésem szöveget írni, de szóval az történt, hogy egyik nap, amikor szokás szerint a parkban voltunk (mint Mary Poppins a Banks-gyerekekkel), Dani nem akart elaludni, sétához túl meleg volt, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve leraktam a fűbe egy takaróra az árnyékban, hogy vajon ehhez mit fog szólni. Azt szólta, hogy több mint egy órán át kitartóan nézegetett, rugdalózott és magyarázott a babahangján! Melléfeküdtem (ez amúgy nagyon jólesett a derekamnak is :D) és hosszas beszélgetést folytattunk a felhők formájáról, a falevelekről és az élet ehhez hasonló fontos kérdéseiről. Úgyhogy amikor az időjárás engedi, ez azóta is állandó program, és mindketten nagyon élvezzük. Van, hogy csak 10-15 percig köti le a felfelé bámészkodás, de van, hogy akár egy órát is ezzel tölt. Egyébként a babakocsiban is egyre éberebb, a 2-3 órás sétáinknak van, hogy a felében is érdeklődve nézelődik. 

(Kis cuki, most épp alszik, és ahogy ránéztem, pont elmosolyodott álmában... )

Rengeteget megyünk egyébként továbbra is, nagyon jólesik. Vannak napok, amikor 20 km is összejön, van, hogy csak 3-4, de a lényeg, hogy Dani nagyon sokat van friss levegőn (akár 8 órát is egy nap), én meg mozgok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése