2020. augusztus 10., hétfő

az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr

Egy dolog* miatt nagyon sajnálom a nem mutatom meg Dani arcát-elvemet; az utóbbi napokban annyira hihetetlenül értelmesen néz, odafordul, hallgatja, amit mondok neki, hogy szívesen idetennék egy fotót erről a figyelő tekintetről. Sőt egy videót, mert a kis babahangján reagál is a mesélésemre. Ez a kedvenc babafeature-öm eddig, azt hiszem, vagyis a kedvenc időtöltésem vele, hogy mesélek neki, és itt nem felolvasásra kell gondolni vagy fejből mondott mesére, hanem mondom neki, hogy miket látunk éppen, vagy mi történt / fog történni aznap, és mindenféléről eszembe jutnak további dolgok, és akkor azokat is elmondom. Nó filter, azaz például tegnap hazafele a sétából arról beszéltem neki, hogy mik Luxemburgban a parkolási szabályok, mi az, hogy közterület, és hogy az alt szólam eredeitleg férfiaknak volt szánva. :D Egyszer egyébként olvastam már föl Daninak igazi mesét (Elmerről, a kockás elefántról), de még múlt héten, amikor ez a figyelő tekintet és hallgatás sehol nem volt - hihetetlen, hogy mennyit számít akár pár nap is egy ekkora bébi életében! -, és nem volt túl nagy sikere(m). Meg én jobban is szeretek spontán beszélni arról, ami épp eszembe jut, meg főleg amit épp látni lehet, szóval a minket körülvevő valóságról, és az szerintem most még talán érdekesebb is, az "igazi" mesék ráérnek, amikor majd Dani érti és el tudja képzelni. De mondjuk engem könyvben is mindig jobban érdekeltek a valós vagy a valósághoz nagyon hasonlító történetek, a tündérmesét, fantasyt, sci-fit sose értettem/szerettem igazán. (Erről jut eszembe, hogy most olvastam el az Amerika földjé-t, és nagyon tudom ajánlani, bár a fordítással kapcsolatban vannak fenntartásaim.)

ez a kép sehogy se kapcsolódik a poszthoz, de jól összefoglalja az elmúlt hat (!) hetet

*fenét, azért is, mert olyan gyönyörű kisbaba, és úgy elbüszkélkednék vele!

11 megjegyzés:

  1. Ha közvetlenül hozzá beszélsz, nyilván jobban reagál, mint a felolvasásra, mert a SZEMKONTAKTUS a legfontosabb közvetítő!
    Emlékszem annak idején (42 éve már!...) a fiammal, de legutóbb unokáimmal is: az 1 hónapos kisbaba olyan intenzíven nézett, próbálta arcom mimikáját is követni, sőt hangokat utánozni is! Intenzív boldogság pillanatai, soha nem felejtődnel el!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látszik, hogy van még mit tanulnom, mert ez a szempont a mesélés kontextusában egyáltalán eszembe se jutott. Köszönöm, hogy fölvetetted!

      Törlés
  2. Esetleg hozz létre egy külön családos-babás insta profilt, ahova csak nagyon kevesen leshetnek be (én pl. nagyon szeretném látni Danit, ha szabad... 😍), de azért mégis csak meg tudnád mutatni ezeket a különleges pillanatokat. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz ügy. Nem szívesen küldök/mutatok olyanoknak képet, akiket nem ismerek személyesen. :/

      Törlés
    2. Tökéletesen érthető az álláspontod, csak gondoltam, hátha ez még beleférne. ☺

      Törlés
  3. Gratulálok, nagyon ügyesen csinálod! Nagy élmény olvasni, hogy minden idegszáladdal, teljes személyiségeddel fordulsz felé. Egyetértek Flórával, az első hónapok legszebb emlékei, a tanulásnak elkapott első pillanatai, percei. Mi csináltunk saját mesét, azt kezdtük el mondogatni, ma 24 évvel később is felemlegetődik az az első mese.(ismétlődő mesék irodalma ott a net-en) Gondolom, énekelsz is neki sokat, mindenfélét. Legalább ekkora élmény megfigyelni, ahogy rácsodálkozik a hangokra. Rövid időn belül hangkiadásai, sikongatásai is változnak, egyre jobban intonál. Ez majd a beszéd kialakulásában is fontos szerepet játszik. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes módon az éneklés sokkal kevésbé jön magától, mint a beszéd. Eddig csak párszor jutott eszembe és akkor énekeltem is neki elég hosszan, de valahogy a beszédet természetesebbnek érzem. Pedig amúgy énekelek a zuhany alatt, dudorászom, és hát normál időkben kórustag vagyok, szóval nem tudom, ez miért van.

      Törlés
  4. A fiúk kedvenc meséje még mindig az “egyszervoltholnemvolt, voltegyszeregy nagyfiú, Ármin, és egy kisfiú, Zsiga, akik ma reggel korán felkeltek, és...” és elmesélem, miket csináltunk aznap. Persze vannak “rendes” mesék is, de ezt minden este el kell mondani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nálunk is hagyomány volt otthon a Mongyadamainapot mese :)) és hát ezt is a legegyszerűbb mesélni.

      Törlés
  5. Én olyan szinten beszélgettem a kisbabával, hogy a napi dolgokat, mondjuk vásárláskor én egészen komolyan, normális felnőtt nyelven beszéltem meg vele, mint ha legalábbis egy nagy gyerek lenne. A valóban kis gyereknek szóló mondatokat és hozzá szükséges mimikát és gesztusokat jóval később kezdtem csak el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is kb így. A gügyögés nekem nem "jön".

      Törlés