2020. augusztus 24., hétfő

six years

Tegnap volt a hatodik házassági évfordulónk, amit két gyümölcsös tortácskával és kompenzálásul egy 8, illetve 15 km-s "sétával" ünnepeltünk, végre, végre, végre, végre hármasban.

El nem tudom mondani, hányszor kívántam, reméltem az elmúlt években, hogy a következő házassági évfordulónkkor már legalább terhes leszek. Ez is egy a fájó mérföldkövek közül, amikor az ember próbálkozik, próbálkozik, de csak nem akar teherbe esni; ilyen még a karácsony, az újév, és a szülinapok is. Na meg igazából minden egyes nap, mert abban bízik az ember, hogy "jövő ilyenkorra már tuti". Másképp nem megy, muszáj reménykedni. A házassági évfordulónk nekem külön kicsit sajog, mert 2018-ban pont ekkor (illetve aug. 21-22-én) ért véget az első terhességem. 💔 Még csak azt se mondhatom biztosra, hogy ha az a baba jól lett volna és megszületett volna ('19 márciusában), akkor Dani most nem lenne... De ha így is lett volna, akkor az a baba lett volna "a Dani", akiért ugyanígy odalettünk volna. Az elég ironikus, hogy egy vetéléssel kapcsolatban még csak azt se nagyon kérdezhetem, hogy miért pont én: rengeteg emberrel előfordul, sajnos, a terhességek negyede így végződik. Csak a saját vetélésem óta szerintem több mint tíz nőről tudtam meg, hogy sorstárs. Amúgy egyáltalán nem erről akartam írni, de úgy látszik, most ennek kellett kijönnie. 

9 megjegyzés:

  1. Boldog házassági évfordulót! És igen, egyetértek a vetélés is bekerül a nőknél abba a kalapba amiről nem is illik megemlékezni csak legfeljebb olyan módon, hogy "vetélés, ugyan már az is valami, nekem is volt 2?" Az én saját tapasztalatom az, hogy egy idő után az ember eljut oda hogy örül hogy a megszületett gyereke lett végül a gyereke, de ez nem biztos hogy olyan könnyű és kár hogy erre nem létezik igazán feldolgozási mód. Persze lehet menni pszichológushoz - speciel én nem hiszek benne. Nekem pont egy évvel hamarabb születhetett volna meg az "első kislányom" én szoktam rá gondolni. De nekem biztos nem lett volna több, így sokkal könnyebb elengedni. Én azt szoktam mondani, hogy ő annyira jó volt, hogy meghalt azért hogy Zselyke végül megszülethessen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy neked is keresztül kell(ett) menned ezen. Azért teszem zárójelbe, mert bár engem speciel Dani 100%-ban kárpótol, tényleg nem lehet soha teljesen feldolgozni egy ilyen veszteséget. Nekem a legnagyobb fájdalom nem is maga az elvesztett kisbaba, hozzá nem kötődtem még érzelmileg, hanem hogy a Danival való terhességem jó részét végigrettegtem emiatt, és ha lesz egy/több következő terhességem, az(oka)t is végig fogom, és ez olyan igazságtalan, hogy nem lehetett ez az időszak egy felhőtlen várakozás.
      Én egyébként jártam pszichológushoz pár hónapig emiatt, és úgy érzem, abban segített, hogy validálta a témával kapcsolatos érzéseimet és reakcióimat, és ez nagyon jólesett, ami szerintem kicsit a feldolgozásban is segített közvetve.

      Törlés
  2. Nagyon boldog házassági évfordulót nektek! ❤

    A vetélést én sem fogom soha teljesen feldolgozni, hiába volt még csak 10 hetes, már úgy gondoltam rá, mint első gyermekemre, ő volt a nagybetűs Baba az életünkben.
    A 2. házassági évfordulónk után 2 héttel derült ki, hogy missed ab műtét lesz rövidke közös történetünk vége.
    Nem tudom, mikor sikerül újra teherbe esnem, de már most félek, hogy ugyanúgy rettegve élem majd végig azt a(z ideális esetben) 38-40 hetet, ahogy te is.
    Igen, eléggé igazságtalan, hogy számunkra és megannyi sorstársunk számára nem adatott meg a (következő) várandósság(ok) felhőtlen átélése.
    Sokaknak fogalma sincs, mekkora áldásban van részük, ha
    1. gyorsan sikerül teherbe esni
    2. már az első várandósságuk problémamentes és egészséges.

    Azért én bízom benne, hogy Dani kistesóját már könnyebb lélekkel és nyugodtabban fogod várni. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ❤️ azért a 38-40 héten belül is egyre könnyebb lesz (miközben más értelemben meg ugye egyre nehezebb)! Drukkolok, hogy hamarosan már ti is itt tartsatok!

      Törlés
    2. Köszönjük szépen a drukkot! ❤

      És igen, ahogy majd elkezd mocorogni, szépen fejlődni, úgy lesz egyre könnyebb - talán pont azért, mert súlyra viszont egyre gyarapszik és ezáltal egyre valóságosabbá válik, hogy tényleg velünk van.☺🌈

      Törlés
  3. Nem akaratlagosan gyermektelenként... van egy másik, ha lehet így nevezni... még megsemmisítőbb érzés. Az esélytelenség érzése. Túl lehet élni - igen, kell rajta dolgozni - igen, lehet a hiány pótolni - nem. Főleg, ha már jövő időben sem lehet beszélni. Amikor Dani kis kitakart szmájlis képeit nézem, elönti a szívem a hála azért, hogy ő végül eljöhetett!

    VálaszTörlés
  4. Drága Vera, én is gratulálok, hogy már hármasban ünnepelhettétek az évfordulótokat! 😊😊😊
    Szerintem is nagyon igazságtalan, hogy a vetélés miatt a következő terhességet a rettegés járja át, nem a boldogság. Sógornőm ötször vetélt el, csak az 5. után derült ki, hogy antifoszfolipid szindrómája van, ami miatt vérhigítót kellett kapnia, és utána sikeres terhessége lett, de végig félt szegény.
    A másik, hogy én is ugyanígy érzek a szülinapokon, karácsonykor, házassági évfordulón, hogy majd a következőn már biztos terhes leszek, aztán ott a fájdalom, hogy még semmi.. Nekünk most 18-án volt a 3. házassági évfordulónk, habár imádjuk egymást, de mindketten megszenvedjük, hogy ketten vagyunk.
    Egyetértek Cirmifüllel, akiknek gyorsan összejön a terhesség és problémamentes, azok nem is tudják, hogy milyen áldásban van részük.

    VálaszTörlés