2020. szeptember 6., vasárnap

gyerünk, anyukám!

Ha ismerős a poszt címe, az nem véletlen. Tegnap megcsináltam egy jógajellegű nyújtást (20 p), ma meg egy "latin"* táncos "könnyű"** edzést (45 p), és hát eléggé sajognak az elfeledett(nek hitt) izmaim. De remélem, ez nem fog eltántorítani a folytatástól, mert sajnos úgy tűnik, hogy a napi átlag 10 km séta és a szoptatás ellenére egy grammot se mozdult lefele a súlyom július közepe óta. 

Most azért már kezdek kicsit az étkezésre is odafigyelni (nyilván nem kezdek el effektíve fogyózni, miközben szoptatok, de azért az este 11-kor befalt negyed kiló kenyéren lehet javítani), szóval remélhetőleg lassan, de biztosan le fog menni az a jelenleg 16 plusz kiló, ami tavaly ilyenkorhoz képest rajtam van. De igazából nem erről akartam írni, hanem hogy hogy kerülök én a Gyerünk, anyukám!-hoz. Volt egy kihvásuk augusztus első  két hetében a Liliputi bababolttal karöltve, az volt a lényege, hogy sétáljon az ember minél többet babakocsival vagy hordozóval, de szóval mindenképp gyerekestül (bár utóbb kiderült, hogy gyerek nélkül is ért, na mindegy), és hát mi ugye amúgy is rengeteget megyünk, baba is van, kocsi is van, az idő is jó, nyilván beszálltam; két hétig lelkiismeretesen trackeltem a sétákat az erre kijelölt appban. Végig a dobogó közelében voltam, sőt egyszer első is voltam pár óráig. :D Az utolsó napon láttam, hogy 500 méter választ el a harmadik helytől, úgyhogy este külön mentem még két km-t, de az app sajnos nem vett erről tudomást, így - hivatalosan 183, valójában 185 km-rel - pont lecsúsztam a dobogóról. Nem csak velem lett kiszúrva, az app többeknél többször nem regisztrált távokat, vagy regisztrált, de nem adta hozzá a kihíváshoz (ha az ember csatlakozott egy kihíváshoz, onnantól ez automatikusan működik), szóval sok sebből vérzett sajnos, és a szervezők nem igazán vettek tudomást ezekről a problémákról, pedig többen többször is jeleztük, és az app (amúgy az Endomondo) support emberei amúgy tök segítőkészek voltak, amikor írtam nekik, hogy a két km-m elveszett, szóval a szervezők is igazán tehettek volna a dologért, na de mindegy. És a kihívás alatt kvázi összebarátkoztam egy Litvániában élő magyar lánnyal, akivel fej fej mellett haladtunk végig, és ő végül második lett, és amikor megtudta, hogy pont lecsúsztam a dobogóról, ráadásul az app bénázása miatt, nekem ajándékozta az egyik nyereményét, ami egy 60 napos Gyerünk, anyukám!-videótár-hozzáférés volt. ❤︎ Minden héten más videók elérhetők, sajnos nem mind csecsemőkompatibilis, mert a legtöbb 45 perces, és azért ritkán van az embernek olyan 45 perce, amikor nem eszik/alszik/zuhanyozik/hajat mos/gyönyörködik a gyerekében/blogol/ezek kombinációi (főleg az evés közben hajmosás!), de ma például a latintáncikálós edzést aközben bonyolítottam, hogy Dani a saját edzését végezte a játszószőnyegen, tegnap a jógázósnyújtósat meg amíg még nem ébredt föl a séta után, amikor hazaértünk. És hát továbbra is sétálunk mint állat rengeteget.

Echternach

Kirchberg

Még ennek kapcsán arról is akartam írni pár szót, hogy hihetetlenül felértékelődött a szememben az ún. énidő (valamiért nagyon nem szeretem ezt a szót), amikor EGYEDÜL és CSÖNDBEN tudok bármilyen tevékenységet végezni. A csöndet nem szó szerint kell érteni, hanem inkább nyugalomként; amikor tudom, hogy nem kell attól tartani, hogy a bébi megszólal. Mindig is volt igényem, hogy kicsit magamban legyek, örültem, ha pár napra csak az enyém volt a lakás, most ez nyilván nem merül föl, de már az is felüdít, hogy ma pl. a fiúk elmentek sétálni, és én addig nyugodtan megzuhanyoztam, aztán főztem ebédet. De már az is ilyen, ha leülök és nyugiban megvacsorázom és közben olvasok. Ezek baromi fontos dolgok, nem helyettesíthetők, és szerintem nagyban hozzájárulnak (az alvás meg a közeli és távoli támogató közeg meg az erős párkapcsolatom mellett) ahhoz, hogy nem lett szülés utáni depresszióm. Egyszerűen kell egy-másfél óra a napban, ami csak az enyém. Még egy ilyen könnyű babával is, mint Dani, kimerítő az élet, kell ez a feltöltődés, szóval el se merem képzelni, milyen egy nemalvó, hasfájós stb. kisgyerekkel. 
Tegnap a jógázósnyújtós edzés közben mondta az edzőlány valamelyik nehezebb mozdulatnál, és ez azóta visszhangzik a fejemben, hogy "ha fáj, az nem ér. Neked ez most a jól megérdemelt énidőd: ne fájjon!"

* latin, pl. reggaeton és jive :D jó, volt salsa- meg bachata- stb. blokk is.
** egy fenét, már eleve ahhoz külön előre meg kellett volna nézni a videót kb., hogy a lépéseket értelmesen le tudjam utánozni :D 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon ajánlom a Gyerünk anyukám Szülés Utáni Regeneráló Programját (ha még nem ajánlottam... ha igen, bocsi), jövő hétfőn indul a következő 8 hetes program. Ez úgy van felépítve, hogy helyreteszi a dolgokat, amik a terhesség és a szülés során nincsenek a helyükön, hogy utána biztonságosabb legyen bármilyen mozgás.

    VálaszTörlés