2020. szeptember 17., csütörtök

könyvajánló

"Julia lehunyta a szemét, így nem látják, hogy forgatja. Estelle kíváncsian nézett körül.
- Félbeszakítottalak benneteket, én buta vénasszony. Miről beszélgettetek?
- A házasságról - szipogta Anna-Lena. 
- Ó! - kiáltott fel Estelle, mintha épp a kedvenc kategóriája bukkant volna föl egy kvízműsorban.
Julia ellágyult ennyi lelkesedéstől.
- Ugye Knutnek hívják a férjét? Mióta házasok?
Estelle csöndben számolt, míg elfogytak a számok. 
- Knut és én a kezdetektől fogva házasok vagyunk. Ez már csak így van, amikor megöregszik az ember. Megszűnik az őelőtte létezett idő.
Julia beismerte, hogy nagyon tetszik neki ez a válasz. 
- Hogy kell ilyen hosszú ideig házasnak lenni? - kérdezte."
(262. o.)


"- Találtam bort! - rikkantotta Estelle, és boldogan előhúzott két üveget a ládából.
- Bort? - kérdezte Anna-Lena hirtelen lelkesedéssel, ami arra utalt, hogy ha bor az eredmény, akkor szabad ládákban kutakodni.
- Kértek? - kínálta Estelle.
- Terhes vagyok - emlékeztette Julia.
- Akkor nem szabad bort inni? 
- Egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani.
- De... bort?
Estelle tágra nyílt szeméből jóakarat sugárzott. A bor csak szőlő. A gyerekek szeretik a szőlőt."
(264. o.)

Ez csak két teljesen random idézet; szívem szerint idemásolnám az egész könyvet, annyira kedves, megható, néha torokszorító, szinte folyamatosan vicces, és közben végig izgalmas is! És nagyon-nagyon elgondolkodtató. Az eredetit nyilván nem tudom megítélni, de akkora élvezet volt olvasni, hogy azt kell, hogy mondjam, szuper a magyar fordítás, Bándi Eszter keze (agya, szíve) munkája, hála neki. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése