2020. november 4., szerda

koronapara

Volt 36 óra, amíg komolyan felmerült, hogy koronások lehetünk. Szuper időzítéssel ráadásul akkor, amikor még anyukám is itt volt, és így még egy pillanatig az is kétséges volt, hogy haza tud-e menni. 
Na szóval úgy kezdődött, hogy múlt szerdáról csütörtökre virradó éjjel B.-nek hasmenése és némi hőemelkedése volt, persze azonnal a koronára gondoltunk, bár a hasmenés nem tipikus tünet, de inkább teszteljék fölöslegesen. Rákerestünk a neten, és kiderült, hogy ha tünetei vannak az embernek, akkor van egy ún. Centre de consultation tőlünk nem is messze, ahova el lehet menni teszteltetni, 10-kor nyit. 


Amikor mi 10:05-kor odaértünk, már csomóan álltak sorba az épület bejáratánál, meg előttünk autók is várakoztak; a parkolóőrrel folytatott párbeszédünk valahogy így hangzott: "- jó napot, miért jöttek? - jó napot, tüneteim vannak, teszteltetni szeretnék. - á, ha tünetei vannak, az szuper, menjenek csak!"
B. beállt a sorba, és amikor bejutott, kiderült, hogy van bent egy orvos, aki előbb mindenkit alaposan megvizsgál és csak utána van teszt, ha az orvos úgy találja, hogy indokolt. Először azt mondta, nagy valószínűséggel nem Covid, de amikor B. mondta, hogy van itthon egy csecsemő, akkor elvégezte a tesztet a biztonság kedvéért. Másnap délután 2-ig ígérték az eredményt, ha negatív, sms-ben, ha pozitív, telefonon. B. közben gyenge meg fáradt volt ugyan, de a hasmenése megszűnt és lassan a hőemelkedése is hőcsökkenés lett, délutánra gyakorlatilag kutya baja se volt, de azért szobafogságra ítéltük, arra az esetre, ha fertőzne. 

Másnap tűkön ülve vártuk az sms-t, nem jött, nem jött, csak nem jött. Aztán fél egykor megcsörrent a telefon...
Az eredmény bizonytalan, nem egyértelműen negatív. Leesett az állunk, hát ez meg mi? Ha nem egyértelműen negatív, akkor pozitív(nak tekintendő), nem? Azt mondta a pali a telefonba, hogy B. menjen el még egyszer teszteltetni magát és lehetőleg amennyire csak tud, maradjon otthon. B. azonnal elment tesztelni, merthogy anyukám hazarepjegye másnapra szólt, és jó lett volna tudni még a reptérre indulás előtt, hogy menjen-e. :D
Késő délután azért elmentünk sétálni, a friss levegő, bármi baja van az embernek, csak jót tehet. B.-n végig maszk, járókelők sehol (ezért is jó itt élni). A sétából hazaérve anyukám azzal fogadott, hogy neki se jó a gyomra, sőt. Szuper. A Covidot ezen a ponton gyakorlatilag kizárhattuk, mert annak nagyon minimális az esélye, hogy mindkettejüknél pont a legritkább tünet jelentkezzen, valószínűbb volt, hogy valami rosszat ettünk (aznap estére nekem is ment a hasam egy kicsit). De ettől függetlenül ugye B. még lehetett Covidos is. 

Szombaton gyönyörű napsütéses idő volt, kívánni se lehetett volna szebb búcsút az októbertől (meg anyutól), és épp a parkban ültünk, amikor megérkezett az sms a negatív eredménnyel. Azért fellélegeztünk! 


A sors iróniája, hogy ezek után tegnap kaptunk behívót állami tesztre a Large Scale Testing keretében, szombaton megyünk. B. most fog összesen hatodszor, én másodszor tesztelődni. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése