2021. május 1., szombat

lótifuti, kutyafutta, stb.

Ahogy attól tartottam, a 10K után jelentősen megcsappant a futókedvem, nálam nagyon problematikusak ezek a mérföldkövek, mert utána mindig úgy érzem, már nincs miért futni, sajnos be kell látnom, hogy engem tényleg kizárólag a számok motiválnak. Most, hogy már alig szoptatok és napközben se vagyok Danihoz/a babakocsihoz nőve, a "visszakaptam a testem" fíling se a futáshoz kötődik csak (szerencsére). Úgyhogy próbálok más kihívásokat állítani magam elé, például heti legalább négyszer elmenni futni, reggel menni futni (mert akkor le van tudva, ugye), vagy most például megcsinálom május 8-ig a "17 év, 17 km" EU-s futást, nevezés nélkül, mert nem egyben futom le. Próbálok abban konzekvens lenni, hogy 3 km-nél sose adjam alább, de azért nem bármi áron (tegnap reggel speciel rohadtul fáztam és valahogy levegőt se kaptam rendesen, úgyhogy 2,5 km után úgy döntöttem, inkább nem veszem el a saját kedvemet a futástól örökre, hanem hazajövök), meg hogy a tempón javítsak emelkedőn/sík terepen is (a 10K szinte végig enyhe lejtőn történt). Hát szóval ilyen izgi. A legnagyobb nehézség egyébként az, hogy az ismert útvonalakat halálosan unom, más meg nem nagyon elérhető itthonról elég gyorsan. Amikor új helyre megyek valahogy mégis, na azok a legjobb futásaim. 


1 megjegyzés:

  1. Szerintem mindegyik sport legnehezebb része kimenni a lakásból (vagy covid alatt kiteríteni a yoga szőnyeget és bekapcsolni a YouTubeot) :)

    VálaszTörlés