2021. május 6., csütörtök

napjaink

Reggel 6 és 7, ritkán 7 és 8 között van ébresztő, akkor megetetem Danit, összebújunk a szoptatós karosszékben, beszélgetünk, olyan jó a kis kipihent, kipirult, puha, mosolygós arcocska, ahogy lelkesen mesél, ezek olyan szép pillanatok :))) Aztán többnyire átveszi az apukája, nekem meg van időm 3/4 9-ig bármire - ha nagyon korán kellett kelni, vagy esetleg volt hajnali ébredés, akkor néha visszafekszem, ha meg elég frissnek érzem magam, elmegyek futni, utána zuhany, kényelmesen reggelizem. Ha B. még aludna, babázom. 
Már ettől, hogy a munka előtt van szabadidőm és nem kell sietni, jól indulnak a napok. Sose értettem azokat, akiknek a munkaidő előtt van az énidejük, amikor jógáznak meg ilyesmi, mert hogy minek kelne föl az ember korábban, mint muszáj, de kiderült, hogy az esetek többségében, amikor visszafekhetek, akkor se tudok már elaludni, úgyhogy akkor inkább csinálok valami értelmeset.
Aztán van a kellemes home office, meg most néha be is megyek, amíg betanulok az új feladataimba: a doktori (mármint PhD :D) képzésben kezdek most dolgozni, mindenféle adminisztratív dolgom lesz itt is, egyelőre ez is elég testhezállónak tűnik, embereknek kell segíteni dolgokat megcsinálni (!). Közben párhuzamosan a tanszékvezetőnek is maradtam az asszisztense, vele egy picit nehéz, mert naponta kétszer néz csak emaileket és akkor is elég szelektíven, és még ezen belül is szelektíven reagál, de hát oké, emlékeztető-küldésben mindig is profi voltam... :P És ezen kívül még a kar (a fakultás!) kreditelismertetési kérelmeivel is én foglalkozom, amikor valaki vagy korábbi tanulmányokat vagy korábbi (esetleg éppen zajló) szakmai tapasztalatot akar "beváltani" egyetemi félévekre. Ezt is a gyes előtt is már én csináltam, amikor még a dékánhelyettesnek is az asszisztense voltam. Már nem vagyok, de ezt a feladatot megtarthattam :D

mai outfit - még sminkeltem is, kár, hogy nem látszik

Hivatalosan van egy egyórás ebédszünetem dél és 2 között valamikor, ezt többnyire némi blogolásra sziesztára szoktam felhasználni, vagy ha a fiúk épp akkor nem sétálnak, akkor kicsit átnézek a babaszobába :) 
A délután általában nagyon gyorsan elmegy, negyed 5-ig van a munkaidőm (hála Neked, Luxemburg, a 2*45 perc szoptatási szünetért!), e-mailek, callok, ami éppen akad.
 
Negyed 5-től pedig babázás. Én is érzem saját magamon és biztos vagyok benne, hogy Dani is érzi, hogy sokkal kisimultabb és türelmesebb vagyok vele, sokkal érdemibb az együttlétünk délutánonként-esténként, mint korábban. Nem kívánom vissza az egésznapos babázást. És egyre kevésbé tudom elképzelni, hogy ezt valaki ezt egyhuzamban, évekig ugyanolyan odaadással tudja csinálni. Nekem borzasztóan jólesik, hogy napközben felnőtt interakcióim vannak és mással foglalkozom. Hogy most ettől szaranya-e vagyok? Biztos van, aki szerint igen. De szerintem meg nem, csak - ahogy azt mindig is éreztem/tudtam - nem tudok "csak anya" lenni, és kifejezetten gondolkozom is azon, hogy majd a Tesócskánál (Varró Dani szava, nem saját!) lehet, hogy másképp kéne csinálni a szabikat, mondjuk visszamenni félmunkaidőbe hamarabb, hogy ne érezzem ekkora megkönnyebbülésnek, amikor már nemcsak babázás van, mert azért rossz érzés kicsit. Hát majd meglátjuk.
Visszatérve; 6 körül Dani elkezd "lejárni", akkor kap vacsorát, aztán egyből fürdés, az utóbbi időben nagyon rákapott az aktív pancsolásra, ütögeti a vizet, és közben be nem áll a szája (annyira cuki!!!!!), persze a végére úszik az egész fürdőszoba, de majd amikor már tud egyedül ülni és be lehet tenni a kiskádat a nagykádba, nem lesz ez így, most meg ki bánja. Fürdetés után megszoptatom, aztán lefekvés: együtt lehúzzuk a redőnyt (jó, oké, ez így nem igaz: a karomban ülve nézi, ahogy lehúzom a redőnyt, és csak azután teszem le, hogy - remélem :D - mindkettőnk szeme megszokta a sötétet), aztán irány az ágy. Azonnal hasravágja magát, betakargatom, leülök mellé és addig simogatom a hátát, amíg el nem alszik. Az utóbbi időben már csak 15-20 percre van ehhez szükség. Néha felnéz, hogy biztos ott vagyok-e még, olyankor megnyugtatom, hogy csak akkor fogok kimenni, amikor már elaludt. Elég korán, 7 és fél 8 között már alszik, sőt, az utóbbi pár napban már 7-kor húzta a lóbőrt. Általában 5-ig alszik ébredés nélkül, aztán még visszaalszik 1-2 órára (szoptatás és) némi beszélgetés, sikongatás után. Szóval tökély - még este is van felnőttidő.

És hát B. szuperül "apáskodik". Szemernyi kétségem sincs, hogy minden rendben lesz-e, amíg én dolgozom. Tök nyugodtan ülök le a géphez reggel vagy megyek el a melóba, eszembe se jut, hogy bármi ne lenne oké a távollétemben. Tartottam tőle, hogy Dani majd nehezen fogadja el a "szerepcserét", de egyáltalán nem, sőt. És igen, azt gondolom, hogy ez a mi érdemünk is, mert sokat és régóta mondogattuk neki, hogy ez fog történni, és hétvégente igyekeztük minél inkább az új felosztást megvalósítani (B. végzett több gondozási feladatot, például). Az is sokat segít, hogy a napközbeni szoptatások már csak jelképesek, ha egyáltalán vannak, úgyhogy nincs olyan dolog, amit B. ne tudna tökéletesen jól ellátni. Ennek pedig a legékesebb bizonyítéka a mosolygós, vidám, aktív, örökmozgó, nagydumás, szuperül evő és fantasztikusan alvó Dániel úr.



5 megjegyzés:

  1. Szia Vera! Nagyon jól hangzik ez a napirend. Nagyon jó szülő páros vagytok. 😊 Én nem szeretem, amikor valaki ítélkezik, ha iksz idő után megy vissza dolgozni az anya, senkinek semmi köze hozzá. Mindenki maga tudja, hogy mire van szüksége neki és a családnak, és ahogy írod is, te is jobban érzed magad, és a baba is feltöltöttebb anyát kap. Win-win 😁

    VálaszTörlés
  2. Dehogy vagy szaranya, mind mások vagyunk. Én 6 éve vagyok itthonanya, jövőre mennem kell dolgozni, de már most gyomorgörcsöm van tőle és egy pillanat sem volt, mikor visszavágytam
    Pedig szerettem. De legszivesebben sose mennék vissza. Annak ellenére, hogy nem könnyű, és kb napi 20 percem jut magamra és nulla felnőtt interakció, mégis.
    Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó.

    VálaszTörlés
  3. Szuper hírek! Nem is értem hogy miért gondolod hogy bárki negatívan gondolna rád hogy élvezed a munkát. Miután a világ legnagyobb részén max csak azért nem mennek vissza az anyák szinte már a szülőszékből dolgozni, mert még mindig olcsóbb otthon maradni mint valakire bízni a gyereket. Ez a magyarországi hosszú gyes senkinek nem jó, mindenki tudja és azt is hogy megszűntetni kb akkora feladat lesz majd mint az Obamacare (amit előtte 20 évig 1 elnök sem mert meglépni az USA-ban).
    De hozzátartozik nagyban a munkaidő bekorlátozottsága.
    Én bár utálom (sőt mondhatni rühellem) a mostani munkámat, de ha 6 órát tartana és nem 11-12-őt, zokszó nélkül végezném.
    Zsuzsával nagyon tudok relate-elni, az a baj, hogy ha dolgozni kezdesz nemhogy napi, de heti 20 perced nem fog jutni magadra.
    Viszont érdekelne - persze lehet hogy ez túl direkt kérdés, tehát nem kell válaszolnod de attól még érdekel - hogy milyen karrier utat látsz magad előtt? Tekintve hogy komoly nyelvtudással rendelkező tolmács/fordító vagy és most admin területen dolgozol? Vagy az a terved hogy ez kvázi pont kisgyerekes időszakra való munkakör?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó a kérdés, és nem tudom a választ, de én is rengeteget töröm rajta a fejem. Semmiképp nem tervezek tanszéki titkárnőként megöregedni, de amíg kisgyereke(i)m van(nak), addig tökéletes, nyugi van, rugalmas, sok szabi, jó fizetés. Az ultimate álmom visszatérni a tolmácsoláshoz(-fordításhoz), de nem tudom, ilyen sok (és egyre több) kihagyás után ez reális-e.

      Törlés
  4. Jó olvasni, milyen klasszul alakultok. B-ről már nagyon vártam a híreket, és mi tagadás, pont erre számítottam, hogy ilyen simán átveszi/viszi majd a Dani körüli dolgokat. :-) Amit érzel, az pedig teljesen egészséges! Nekem nagyon tetszik arra felétek, hogy egy nőnek minden adott arra, hogy anya és dolgozó nő is lehessen, kiteljesedhessen akármiben anélkül, hogy hogy hosszú távon belerokkanna. Nekem Hollandiával kapcsolatban vannak inkább családi/baráti tapasztalataim. Szinte mindegyik (anyuka) dolgozik, és a legtöbbjük az anyaság által (után) találta meg újra önmagát, egy teljesen új szakmában. Úgy, hogy közben értékes időt tud tölteni a gyerekeivel is, és abszolút meg van az a határ, amivel biztosítja is, hogy a családi élet előtérben maradjon (pl nagyon sok anyuka ott áll délben a sulinál - alsós gyerekekről van szó - amikor hazamennek ebédelni.) Ebben mi magyarok nagyon nem vagyunk jók, a társadalmi szerkezet egyszerűen nem úgy alakult ki, hogy a nők szerepe és munkájának az értéke ki tudjon teljesedni és valójában is elismert legyen. (ezért is csinálsz akármit, merül fel az gyakran, hogy vagy te vagy szar valamiben vagy a munkád...) Ezért marginalizálódik sok nő, sok esetben egy évekig otthon ragadó anyaszerepben, vagy őrködik fel a munka (ahol ugyanannyit várnak el tőle, mintha férfi vagy gyermektelen lenne) és a család között. Itt pont a döntés joga veszik el, inkább csak a kell és a szükséglet az, ami a motivációt generálja. Szóval szerintem is nagyon jó helyen vagy, Vera, és biztos vagyok abban, hogy 10-15 év múlva is jó helyen leszel, amikor a gyereke(i)d is nagy(ok) lesz(nek) már.

    VálaszTörlés