dolgok, amik nyomasztanak

• Nagyon aggódom az öcsémékért. Természetesen nem utazom Tel-Avivba, ahogy arra sajnos pont az unokaöcsém születése után két nappal már számítani lehetett, de azért még egy héttel ezelőtt egy picit reménykedtem - aztán már nem. De nem is ez a fő bajom (bár nyilván ez is baj), hanem hogy egyrészt féltem őket fizikailag, hogy ne essen bajuk, másrészt lelkileg-mentálisan, hogy vészeljék át ép lélekkel és elmével ezt az extrán terhelt időszakot, harmadrészt annyira nyomaszt a gondolat, hogy a kis unokaöcsém ebbe született bele, és így kell újszülöttnek lennie, riadók és rakétatámadások - és frusztrált felnőttek - között. Azt, hogy Izraelben három hónap a "gyes", és az apának lóf*sz se jár (illetve kivehet szabit, az amúgy is iszonyú kevés szabija terhére), már meg se említem, mert bár ez is külön szívszorító, ebből békeidőben azért ki lehetne hozni a maximumot. De így be vannak ragadva a nagyszülők lakásába (ott van biztonsági szoba), egy pici szoba az életterük, állandóan ott van körülöttük öt másik családtag, örülnek, ha egy picit ki tudnak menni a levegőre... Friss szülők rémálma. :(
• Kezdenek nagyon nyomasztani a választások. Én ezt nem akartam közel engedni magamhoz, és persze kivonulhatnék az összes social mediáról és híroldalról és a családi csetből áprilisig, de who am I kidding. Nem tudok nem képben lenni. Azért nyilván más, mint otthon lenni, és aktív elszenvedője lenni a plakátkampánynak meg ennek az elképesztően undorító közbeszédnek, ami folyik, ráadásul valamiért a FB folyton tolja nekem a rettenetes kormányoldali kampányvideókat (mert én meg néha vagyok olyan hülye, hogy elolvasgatom a kommenteket alattuk!), és hát le van esve permanensen az állam, hogy tényleg ez/ilyen lett a színvonal. És közben kötelezettségszegési eljárás kötelezettségszegési eljárást követ a fordítandó szövegeink között... 
  Szóval egyrészt nyomasztó maga a kampány, másrészt rohadtul félek, hogy megint a kormányoldal nyeri a választásokat, és megint belenyugszik mindenki. (Azt hiszem, ez utóbbitól talán jobban félek, mint attól, hogy nyernek.) Valahogy nem tudom elképzelni, hogy minden ugyanúgy mehessen tovább, mint eddig, úgyhogy ebbe kapaszkodom. És szavazok (levélben). Ezeket tudom tenni.
• Ezeknél sokkal kevésbé, de nyomaszt, hogy Danit még mindig nem hívták be iskolaérettségi vizsgálatra, ÉS logopédushoz se jutottunk el még mindig... 
• Kicsit aggaszt a munkahelyi parkolási helyzet. Jövő hétfőtől sokkal többen leszünk az épületünkben, mint eddig, bevezették a hotdeskinget, de parkolóhely ugyanannyi maradt. Előre kell foglalni, de csak 24 órával az igényelt időpont előtt kap az ember visszaigazolást, hogy na, akkor parkolhat-e a kinézett helyen... Tervezzek is előre, de ne is éljem bele magam. Minden controlfreak álma. :D
• Amióta hazajöttünk Madeiráról, nem múlt el a taknyosságom. Ráadásul Dani is (újra) köhög.

na ez nem aggaszt!